James Hadley Chase (London, 1906. december 24. – Corseaux, 1985. február 6.)Obituary Variety 13 February 1985 angol író. Bár születési neve René Lodge Brabazon Raymond volt, számos álnéven ismerték, többek között James Hadley Chase, James L. Docherty, Raymond Marshall, R. Raymond, és Ambrose Grant néven. Minden idők egyik legismertebb thrillerírója volt. Chase 90 címet tartalmazó kánonja Európa thrilleríróinak királyaként szerzett neki hírnevet. Emellett a nemzetközileg legkelendőbb szerzők közé tartozott, és a mai napig 50 könyvéből készült film.
Személyes háttér 1906. december 24-én született Londonban, Angliában, Francis Raymond ezredes fiaként, aki az indiai gyarmati hadsereg állatorvosa volt. Apja tudományos pályát szánt fiának, ezért a kenti Rochesterben található King's Schoolban tanult.
Chase 18 éves korában elhagyta otthonát. 1932-ben feleségül vette Sylvia Rayt, és született egy fiuk. 1956-ban Franciaországba költöztek. 1969-ben Svájcba költöztek, és visszavonultan éltek a Genfi-tó partján Vevey mellett fekvő Corseaux-sur-Vevey-ben. Chase ott halt meg 1985. február 6-án.
Szakmai háttér Katonai szolgálat A második világháború alatt a Királyi Légierőben szolgált, ahol őrnagyi rangot ért el. David LangdonnalDavid Langdon OBE (1914. február 24. – 2011. november 18.) angol karikaturista volt. közösen szerkesztette az RAF Journalt, amelynek több novellája a háború után megjelent a Slipstream: A Royal Air Force Anthology című könyvben.
Írói háttér Miután Chase 18 évesen elhagyta otthonát, értékesítési területen dolgozott, elsősorban könyvekre és szépirodalomra összpontosítva. Gyermekenciklopédiákat árult, valamint egy könyvesboltban dolgozott. Emellett egy könyvnagykereskedő vezetői pozícióját is betöltve írói pályára lépett, amelynek során több mint 90 krimikönyvet jelentetett meg. Érdeklődési körébe tartozott a professzionális szintű fényképezés, az olvasás, valamint a klasszikus zene és opera hallgatása. A regények közötti kikapcsolódásként rendkívül bonyolult és kifinomult Meccano modelleket állított össze.A Meccano egy brit építőkészlet márka, amelyet Frank Hornby alkotott meg 1901-ben Liverpoolban.
A szesztilalom és az azt követő nagy gazdasági világválság (1929–39) hozta létre a chicagói gengszterkultúrát a második világháború előtt. Ez, Chase könyvkereskedelmi tapasztalatával párosulva, meggyőzte őt arról, hogy nagy az igény a gengsztertörténetekre. Miután elolvasta James M. Cain A postás mindig kétszer csenget (1934) című regényét, és olvasott az amerikai gengszterről, Ma Barkerről és fiairól, térképek és egy szlengszótár segítségével szabadidejében megírta a Nincs orchidea Miss Blandishnek (No Orchids for Miss Blandish) című könyvet, állítása szerint hat hétvégén keresztül, bár iratai szerint ez tovább tartott. A könyv figyelemre méltó hírnévre tett szert, és az évtized egyik legkelendőbb könyve lett. George Orwell 1944-es „Raffles and Miss Blandish” című esszéjének témája volt.Raffles and Miss Blandish, review of No Orchids for Miss Blandish by George Orwell Chase és Robert Nesbitt rendező egy azonos című színpadi darabhoz adaptálták, amely a londoni West Enden futott, jó kritikákat kapva. Az 1948-as filmadaptációt széles körben pikánsnak bélyegezték a film erőszak- és szexualitás-ábrázolása miatt. Robert Aldrich 1971-ben elkészítette a The Grissom Gang című film remake-jét.
A háború alatt Raymond szerkesztette a Royal Air Force Journalt, a RAF hivatalos magazinját, és ebből az időszakból származik Chase "A tükör a 22-es szobában" (The Mirror in Room 22) című novellája, amelyben a krimi műfaján kívül is kipróbálta magát. Egy régi házban játszódik, amelyben egy század tisztjei laknak. A ház tulajdonosa öngyilkosságot követett el a hálószobájában, a szoba utolsó két lakóját pedig borotvával a kezében, elvágott torokkal találták meg. A ezredparancsnok elmeséli, hogy amikor a tükör előtt borotválkozni kezdett, egy másik arcot talált benne. A kísértet végighúzta a borotvát a torkán. Az ezredes azt mondja: „Biztonsági borotvát használok, különben súlyos baleset érhetett volna – különösen, ha egy régimódi torokvágót használtam volna.” A történet a szerző valódi nevén, Rene Raymondként jelent meg a RAF írásait tartalmazó Slipstream antológiában 1946-ban. Későbbi gyűjteményekben a történetet a szerző ismertebb álneve, James Hadley Chase alatt kezdték publikálni.
A második világháború alatt összebarátkozott Merrill Panitt-tal (akkoriban Eisenhower tábornok stábjának tisztje, majd a TV Guide szerkesztője), aki ellátta őt az amerikai szleng szótárával, részletes térképekkel és az amerikai alvilág kézikönyveivel. Ez adta Chase-nek a hátteret korai, amerikai környezetben játszódó könyveihez, amelyek közül több valós, ott történt eseményeken alapult. Chase soha nem élt az Egyesült Államokban, bár kétszer rövid látogatást tett oda, az egyiket Miamiba, a másikat pedig útközben Mexikóba.
Az évek során Chase kialakított egy jellegzetes írásmódot, amely gyors tempójú volt, kevés magyarázattal vagy részlettel a környezetről vagy az időjárásról, megbízhatatlan karakterekkel. Regényeiben és novelláiban a szereplők koherensebbek és következetesebbek voltak, akik törhetetlen logikával cselekedtek és reagáltak. Ütős mondatok, rövid párbeszédek autentikus szlengben, sok akcióval jellemezték írásait.
Pályafutása során számos bírósági ügy áldozata lett. 1942-ben a Miss Callaghan Comes to Grief (1941) című regényét, amely a fehér rabszolga-kereskedelemről szól, a brit hatóságok betiltották, miután a szerzőt és a kiadót, Jarroldot bűnösnek találták egy obszcén könyv kiadásának előidézésében. Mindkettőjüket 100 font pénzbírsággal sújtották. A bírósági perben Chase-t olyan irodalmi személyiségek támogatták, mint H. E. Bates és John Betjeman. Később az angol-amerikai krimiíró, Raymond Chandler sikeresen azt állította, hogy Chase eltávolította művének egy részét a Blonde's Requiem (1945-ben jelent meg) című művéből, ami arra kényszerítette Chase-t, hogy bocsánatot kérjen a The Bookseller című magazinban.
A második világháború végére tizenegy Chase-cím jelent meg, és úgy döntött, hogy más írási megközelítést alkalmaz. Eddigi összes könyvét összehasonlították egymással, és el akart távolodni az amerikai gengsztervilágtól a londoni alvilág felé, amely a német ellenségeskedés vége után keletkezett. A More Deadly Than the Male című könyvet új álnéven, Ambrose Grant néven írta, és 1947-ben az Eyre and Spottiswoode, Graham Greene akkori kiadója adta ki. Grant új könyvének hírére Greene nagy elismeréssel szólt róla, akárcsak a kritikusok, akiknek akkoriban fogalmuk sem volt arról, hogy Chase a szerző. A pletykákkal ellentétben a két szerző akkoriban nem ismerte egymást, bár Chase iratai és levelei alapján életük végéig barátok lettek. Az 1960-as évek elején mindkét férfi belekeveredett egy Tom Roe-t érintő befektetési botrányba, ami Greene 1966-ban kezdődő adószáműzetéséhez vezetett.
Az Óvatos Vétkes (The Wary Transgressor, 1952) című könyv egyik fejezetében Chase egy fanatikus brit tábornokot alkotott, akit Hans Hellmut Kirst emelt ki Tábornokok éjszakája (Die Nacht der Generale, 1962.) című regényében (amelyből később Peter O’Toole főszereplésével film is készült). Chase (akinek semmi köze nem volt a film elkészítéséhez) perrel fenyegetőzött, Kirst pedig később elismerte Chase eredeti ötletét a könyvében, akárcsak a Columbia Pictures, amely megemlítette, hogy a film cselekménye Chase eredeti ötletéből fakadt.
Joseph Losey 1962-es, Chase Eve (1945) című thrillerének első vágott változatát, az Eva-t túl hosszúnak ítélték a maga 155 perces hosszával, és a producerek, a Hakim fivérek, ragaszkodtak ahhoz, hogy ne csak vonják vissza a Velencei Filmfesztiválról, hanem alaposan meg is vágják. Amikor a film végül 116 perccel a bemutatón volt Párizsban, Losey karrierjének legtraumatikusabb katasztrófájaként írták le.David Caute, Joseph Losey: A Revenge on Life (1994). Az eredeti könyv egy prostituált pszichológiai tanulmánya volt (Chase felesége áldásával kiválasztott egy „éjszaka hölgyét”, és 5 fontot és egy jó ebédet ajánlott fel neki, ha hagyja, hogy vájkálja az agyát). Az Amerikában játszódó filmváltozatot Velencébe helyezték át, és Stanley Baker játszotta a walesi írót, aki megszállottja egy hidegszívű femme fatale-nak, Eve-nek (Jeanne Moreau).
Minden regénye olyan gyors tempójú volt, hogy az olvasó kénytelen volt megállás nélkül lapozni, hogy elérje a könyv végét. Az utolsó oldal gyakran teljesen váratlan fordulatot hozott, ami még a leghűségesebb rajongóit is meglepte. Korai könyveiben volt némi erőszak, amely illett a korszakukhoz, amelyben írták őket, bár ez jelentősen visszafogottabbá vált, mivel a cselekmények inkább a körülményekre összpontosítottak, hogy megteremtsék azt a magas fokú feszültséget, amely írásaira jellemző volt. A szex soha nem volt nyílt, és bár gyakran utaltak rá, ritkán történt meg.
Chase számos történetében a főhős bűncselekmény – biztosítási csalás vagy lopás – elkövetésével próbál meggazdagodni. A terv azonban mindig kudarcot vall, és gyilkossághoz, végül pedig egy zsákutcához vezet, ahol a hős rájön, hogy soha nem volt lehetősége elkerülni a bajt. A nők gyakran szépek, okosak és árulók; habozás nélkül ölnek, ha bűncselekményt kell fedezniük. Cselekményei jellemzően diszfunkcionális családok körül forognak, és a végső lezárás a címet visszhangozza.
Számos regényében jelentős szerepet játszanak az áruló nők. A főhős beleszeret az egyikbe, és kész megölni valakit a kérésére. Csak miután megölte, döbben rá, hogy a nő a saját céljai érdekében manipulálta őt.
Chase legjobb piaca Franciaország volt (több mint 30 könyvéből készült film), ahol mind a kilencven címét az Éditions Gallimard adta ki a Série noire sorozatában. Más európai piacokon, valamint Afrikában és Ázsiában is nagyon népszerű volt. A peresztrojka után az oroszországi Центрполиграф szerződtette Chase összes címének kiadására. Könyvei azonban nem tudtak megállapodni az amerikai piacon.
Mark Girland Ahogy Sherlock Holmes volt Arthur Conan Doyle által megalkotott kitalált detektív, és Ian Fleming James Bondja, úgy Mark Girlandet Chase alkotta meg. Mark Girland nem a szokásos titkosügynök. Inkább James Bond kifinomultabb változatára hasonlít. Tévelygő és jóindulatú, de könyörtelen is, ha kell. Kemény is, bár mindig elég szimpatikusnak és elbűvölőnek tűnik. Kicsit olyan is, mint egy playboy. A nők gyakran beleszeretnek, bár elég őszinte ahhoz, hogy bevallja nekik, hogy soha nem tudna egyetlen nővel örökké együtt élni. Szégyenkezés nélkül élvezi az élet szép dolgait. Minden "gonoszsága" ellenére minden kalandjából győztesen kerül ki.
Művei James Hadley Chase KiadáséveCímKözponti karakter(ek)Film adaptációk1939No Orchids for Miss Blandishalso The Villain and the VirginDave FennerSlim GrissonMiss Blandish No Orchids for Miss Blandish (1948)The Grissom Gang (1971)1940The Dead Stay DumbDillonRoxyMyra 1941Twelve Chinks and a Womanalso Twelve Chinamen and a Womanalso The Doll's Bad NewsDave FennerGlorie Leadler 1941Miss Callaghan Comes to GriefJay EllingerRavenMéfiez-vous fillettes (1957)1942Get a Load of This (novellagyűjtemény) 1944Miss Shumway Waves a WandRoss MillanMyra ShumwayUne blonde comme ça (1962)Rough Magic (1995)1945EveClive ThurstonEve CarolEva (1962) Eva (2018)1946I'll Get You for ThisChester Cain, Miss Wonderly, Killeano, FleggertyI'll Get You for This (1951)1947The Last Page (play) The Last Page (1952)1948The Flesh of the OrchidCarol BlandishThe Sullivan BrothersLa Chair de l'orchidée (1975)1949You Never Know with WomenFloyd Jackson 1949You're Lonely When You're DeadVic MalloyPaula BensingerJack Kerman 1950Figure It Out for Yourselfalso The Marijuana MobVic MalloyPaula BensingerJack Kerman 1950Lay Her Among the LiliesASIN B001GD0R8KVic MalloyPaula BensingerJack Kerman Die Katze im Sack (1965)1951Strictly for CashJohnny Farrar Della1952The Fast Buckalso The Soft TouchVerne BairdRico Ed Dallas 1952Double ShuffleSteve Harmas, Hellen Harmas, Maddux 1953I'll Bury My DeadNick English