Dragaljevac Donji () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Majevica-hegység északi lejtőin és a Semberija-síkság szélén, Bijeljinától légvonalban 13 közúton 15 km-re északnyugatra, 85-113 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Tuzla 427-1-3

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb453345Bosnyák00Horvát21Jugoszláv20Egyéb62Összesen463348

Története Nem tudni pontosan, hogy Dragaljevac falut mikor alapították, mivel nincsenek megbízható írásos dokumentumok. Nincsenek legendák vagy hagyományok, mint néhány más faluban. A falu meglehetősen régi, tekintve, hogy a szomszédos Vršaniban, Novi falucskában, amely ma szintén helyi közösség része, kőbaltákat és lándzsahegyeket találtak. Az ókorban ezt a területet a kelták lakták, majd a rómaiak, végül pedig a szlávok telepedtek le itt. Az illírek uralta terület egyik legkorábban épített, de egyben legfontosabb útja az Emona-Siscia-Sirmium kereskedelmi út volt. Az út Siscijától indult, majd a Szávától délre, átkelt az Unán, és Prosara és Lijevča poljén keresztül Motajicába vezetett, majd átkelt a Száva bal partjára, és tovább haladt Szlavónián keresztül, egészen valahol a mai Gunja folyótól lefelé, ahol ismét átkelt a boszniai oldalra, valószínűleg Račinovac és Brezovo polje között. Ezután a Semberija területén keresztül vezetett, nagyjából a következő útvonalon: Vršani – Dragaljevac – Donja Čađavica – Velika Obarska – Batković – Brodac, ahol találkozott a Zvornik felől érkező úttal.

A térség szerb lakói a középkortól kezdve több hullámban telepedtek le. Az egyik hullám, a 16. századi nagy népvándorlások után, Metohijából, valamint a délszláv délvidék kétnyelvű oázisaiból, Hercegovinából, Montenegróból, Észak-Albániából és más déli régiókból érkezett. Lehetséges, hogy a betelepülés később is folytatódott, miután a pestisjárványok, amelyek nagyon gyakran pusztítottak ezeken a területeken, és egyes családokat teljesen kiirtottak, alábbhagytak. (Trnovában feljegyzett adatok szerint 1542 és 1878 között a pestis több mint hetvenszer tombolt könyörtelenül.) Ezt a veszélyes betegséget valószínűleg török katonák hozták be, de más régiókból érkező menekültek is, akik gyakran változtatták lakóhelyüket letelepedés keresése közben. Az is feltételezhető, hogy a lakosságot tervszerű betelepítéssel telepítették be erre a puszta földre, ami ezeken a vidékeken erdőirtást és a terep megtisztítását jelentette.

Feltételezik, hogy a falu nevét a folyóról kapta, amely ma egy nagyobb patak, és amelyet régebben Dragaljnak hívtak, és amely mindhárom Dragaljevac központján átfolyik, délről északra. Ma ez a patak elvesztette eredeti nevét, és már nem Dragaljnak, hanem Stupanjnak hívják, valószínűleg azért, mert a helyiek egykor kendert áztattak a vízben és egy stupának nevezett eszközökkel dolgoztak fel, hogy rostokat nyerjenek, amelyekből szöveteket, ruhákat, köteleket és egyéb szükséges cikkeket készítettek. Dragaljevac egykor egyetlen falu volt, de az idő múlásával a lakosság száma megnőtt, a társadalmi-gazdasági körülmények javultak, így több település is létrejött a területén.

Dragaljevac két faluját, Donjit és Srednjit véletlenül a falu közepén lévő, aszfaltozott főutca vonala választja el egymástól. Dragaljevac egykor önálló község volt, a régi községháza, mely az újonnan épült általános iskola mellett található, a falu központjában maradt fenn. Egykor a csendőrség, vagyis a népi milícia állomása és a posta is itt működött.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Čađavica községhez tartozó településnek 27 háztartása és 124 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 84. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Dragaljevac községhez tartozó településen 41 háztartást és 225 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.

A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.

Gazdaság Az emberek itt mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoznak. A helyi közösség területén gyakori az árvízveszély, mert a Stupanj gyakran nagy problémákat okoz. Amint a patak megduzzad, elárasztja a szántóföldet és a környező épületeket. A faluban jó aszfaltút van, de a Crnjelovóval összekötő út mintegy 450 méterét még le kell aszfaltozni. A falu központjában gyalogutat kellene építeni a gyalogosok biztonsága érdekében, akik gyakran kelnek át a forgalmas Bijeljina-Brčko úton. A falu nagy részén közvilágítás van. Artézikutakból származó ivóvizet használnak.

Oktatás A faluban területi általános iskola működik, ahol 2018-ban 19 diák tanult.

Kultúra A faluban kulturális és művészeti egyesület működik.

Sport FK „Sloboda” Dragajevac futballklub.

Nevezetességei Tiszteletreméltó Nagy Szent Sziszoész tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom mérete 18x9 méter, építése 1994-ben kezdődött és 2000-ben fejeződött be. A templomot ugyanazon év szeptember 16-án szentelte fel Vasilije, Zvornik-Tuzla püspöke. A templomot 2004-ben festette ki Petar Bilić tanítványaival: Teodor Kesićcsel, Nenaddal és Slavišával (vezetéknevek ismeretlenek). A tölgyfa ikonosztázt a bijeljinai Milenko Rajić készítette. Az ikonosztázon lévő ikonokat Nenad és Slaviša (vezetéknevek ismeretlenek), Petar Bilić tanítványai festették. A templom a čađavicai ortodox parókia filiája. A falu központjában található a fasiszta terror áldozatainak emlékműve, valamint egy másik emlékmű is Fadil Jahić Španac nemzeti hős tiszteletére, aki 1941. augusztus 28-án egy partizáncsoporttal megtámadta a helyi usztasa csendőrőrsöt, ami – ahogy az emlékművön is írták – „erős visszhangra talált a nép kőrében”.

Jegyzetek

Források

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései