Novi () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén. A települést 2012-ben hozták létre a „Bijeljina város területén Novi település létesítéséről szóló határozat” (A Boszniai Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 91/2012., 2012. október 2.) alapján. 2012-ig a település Vršani település része volt.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljinától légvonalban 15, közúton 21 km-re északnyugatra, a Lukavac szávai torkolata közelében, 83-85 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Tuzla 427-1-3
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb0186Bosnyák00Horvát01Jugoszláv00Egyéb00Összesen0187
Története A középkorban az Ozorai bánság területén, Bijeljina környékén két jelentős erőd, kikötő és kereskedelmi központ állt, Rača és Novi. A múltban a novi erőd és tartozékai stratégiai jelentőséggel bírtak. Boszniai bánok és magyar királyok harcoltak érte, majd a 16. század elején jöttek az oszmánok, akik újjáépítették az erődöt. Akkoriban Szendrőn, Belgrádban, Zvornikban és Noviban is építettek folyami hajókat, amelyeknek a teljes éves kapacitása akár száz hajó is volt. Adem Handžić történész megjegyzi, hogy 1538 nyarán a novi hajógyár 1204 embert foglalkoztatott, köztük nyolcféle kézművest. A novi erődítmény a Szent Liga háborújában (1683-1699) pusztult el, és a karlócai béke (1699) óta nem használták. A belgrádi béke (1739) és a Száva-Duna határának megerősítése után a novi erőd a Habsburg Monarchiával határos 40 oszmán kapitányság és erőd egyike lett. Minden parancsnokot szultáni rendelettel neveztek ki, a kapitányi és katonai tisztségek pedig örökletesek voltak. Ezt az időszakot nem kutatták kellőképpen, és nem hivatalos adatok szerint a novi torony a Nakić családhoz tartozott, ahonnan a teočaki Nakičevićek származnak. A Száva partján fekvő Novi vára valószínűleg sokat szenvedett a 18. század első felében, amikor a Habsburg Birodalom egy ideig a Száva déli partját is ellenőrizte, így nem volt szüksége erre a várra.
A „Glasnik Zemaljskog muzeja” című bosznia-hercegovinai tudományos folyóirat, egyik 1889-ből származó száma egy népmesét közöl a Nakić-toronyról, melyben leírja a torony földrajzi elhelyezkedését, első lakóját, Husein Nakićot (akiről a nevét kapta), valamint a népdalokat és történeteket, amelyekben a toronyról énekelnek. A leírás egy része így szól: „A Nakić-torony a Száva folyó szélén, a Lukavac-patak torkolatánál, közvetlenül a jobb parton, egy szegletban található. Dragaljevac községhez, a Bijeljina járáshoz és a Donja Tuzla-i kerülethez tartozik. A Lukavac-patak bal partján található egy domb, amelyet Busijának hívnak. Az öregek történetei szerint ezen a Busija-dombon régen egy magyar (katolikus) templom és egy kisváros állt. A fent említett Busija-domtól délre ma is található egy kis tó.”Glasnik Zemaljkog muzeja, 1889.07.01, szerző: Đorđe Svitlić
A térség szerb lakói a középkortól kezdve több hullámban telepedtek le. Az egyik hullám, a 16. századi nagy népvándorlások után, Metohijából, valamint a délszláv délvidék kétnyelvű oázisaiból, Hercegovinából, Montenegróból, Észak-Albániából és más déli régiókból érkezett. Lehetséges, hogy a betelepülés később is folytatódott, miután a pestisjárványok, amelyek nagyon gyakran pusztítottak ezeken a területeken. Az is feltételezhető, hogy a lakosságot tervszerű betelepítéssel telepítették be erre a puszta földre, ami ezeken a vidékeken erdőirtást és a terep megtisztítását jelentette.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A mai falut 2012-ben hozták létre, a Vršaniból való leválasztással.
Nevezetességei Novi várának lerombolt, régi falai nem élték túl az évszázadokat. A Novi erődítményből mára csak a Nakić-torony maradványai maradtak fenn. A régi falakhoz egy kőriserdőkön átvezető ösvényen lehet eljutni, ahol ma a hármashatár húzódik Horvátország, Szerbia és Bosznia-Hercegovina között. A túlodalon, a Száván túl a horvátországi Račinovci és a vajdasági Jamena falvak láthatók. Bosznia-Hercegovina oldalán a Lukavac és a Száva folyók találkozásánál fekvő teljes terület elnéptelenedett, mivel az emberek kevésbé elárasztott területekre költöztek. Erdők, egyes mezők és a múlt századok nyomai megmaradtak. Nakić Husein tornya a legmagasabb dombra épült. Néha van ott árvíz, de ritkán, mert általában az alacsonyabban fekvő területeket önti el a víz. Van egy kis szántóföld is, de többnyire erdős terület. Az emberek olyan helyekre mentek, ahol nincsenek árvizek, Jamenába mentek, más területekre mentek, elköltöztek. Voltak, akik eladták a földet, voltak, akik nem.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései