Batković () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljinától légvonalban 8, közúton 10 km-re északra, a Száva közelében, a Bistrik nevű időszakos vízfolyás és a Dašnica-csatorna mentén, 82-90 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Tuzla 427-1-4 Batković Bijeljinától északra található, és az óramutató járásával megegyező irányban Ostojićevo, Triješnica, Dazdarevo, Dvorovi, Gojsovac, Bijeljina, Mala Obarska, Velika Obarska és Crnjelova Donji településekkel határos. Batković határát északon a Száva folyó képezi és magában a faluban is számos jelentős vízfolyás volt, mint a Dašnica, Vrelo, Vitaja, Bistrik és mások, amelyek mára nagyrészt kiszáradtak. A falu északi részén számos kisebb-nagyobb mocsár/tó volt, mint például a Sebijača. A tengerszint feletti magasság a faluközponttól délre 90 métertől, a faluközponttól nyugatra fekvő Lipovicán található mintegy 85 métertől a Száva folyó partján található mintegy 82 méterig terjed. A falu több falura tagolódik - Lipovica, Gajići, Marići, Klis és Karavlasi. Gojsovac és Mala Obarska viszonylag nemrég vált külön településsé.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb32202544Bosnyák71Horvát510Jugoszláv670Egyéb18411Összesen34832566

Története Batković és Ostojićevo falvak területén tárták fel a régészek a Semberja régió legnagyobb neolitikus településének maradványait, ahol régészetileg összesen négy lelőhelyet kutattak – Gradac és a Mezőgazdasági Telep Batkovićában, valamint Veliki és Mali Gradac Ostojićevóban. A települések a Bistrik-patak mentén, egymáshoz közel helyezkedtek el. A batkovićai Gradac lelőhelyen akár két méter vastag kulturális réteg is kialakult, két építési szinttel és nagy mennyiségű mozdítható régészeti anyaggal. A szomszédos mezőgazdasági telepen a kulturális réteg sokkal vékonyabb volt (kb. 0,5 m), és a felfedezéskor a terepmunka már jelentősen károsította. A lelőhelyeken végzett ásatások és a bőséges mozdítható leletek lehetővé teszik, hogy meglehetősen megbízható képet rekonstruáljunk a régió neolitikus településeinek lakóinak mindennapi életéről. Gazdaságuk fő ága – akárcsak más neolitikus közösségekben – a mezőgazdaság volt. Erre utalnak többek között a Veliki Gradacban (Ostojićevo) és a Batkovićban található Gradacban talált kőmalomkövek, valamint a Glavičicében talált gödrök – gabonatárolásra szolgáló gödrök. Az állati csontok leletei alapján ítélve az állattenyésztés, a vadászat és a halászat is jelen volt.

Semberija területének jelentős részét akkoriban sűrű tölgyerdők borították, gazdag vadállományban, a számos tavakban, folyóágakban és patakokban pedig bőségesen élt hal és kagyló. Kagylókból ékszereket, a prédául ejtett szarvasok szarvából pedig különféle eszközöket és egyéb tárgyakat készítettek. A halászatban hálókat használtak, amelyek közül néhány ma is megtalálható. A hálókból csak az égetett agyagból készült súlyok maradtak fenn, és az ilyen súlyok kisebb példányait szövéshez használták. Minden lelőhelyen nagyszámú apró, kovakőből vágási technikával készített szerszámot találtak (különböző vágóeszközök, kaparók, kések, hegyes nyilak stb.), valamint sok kovakődarab is előkerült, amelyek azt mutatják, hogy a gyártás magukon a településeken is folyt. Az Oraščići lelőhelyen, Batković faluban egy urna maradványai is előkerültek azon a helyen, ahol később egy kora középkori település alakult ki.

Alakjuk, díszítésük alapján a kostolac kultúrához tartoznak a batkovići Jazbine lelőhelyről származó kerámialeletek és a dvorovii Silajet lelőhelyen a késő bronzkori nekropolisz feltárása során talált edény, amelyet az egyik sírban urna helyett használtak. Az elhunytak hamvasztott maradványait a földre fektették, és egy lefelé fordított edénnyel fedték le – ez egy temetési szertartás, amelyet az egész nekropoliszra és számos más hasonló típusú nekropoliszra alkalmaznak, amelyek a Barice-Gređani kulturális csoportba tartoznak, és amelyet kronológiailag közel egy évezred választ el a kostolac kultúrától. A Semberija területén két Barice-Gređani csoporthoz tartozó nekropoliszt fedeztek fel, ezek egyikét a batkovići Crkvine lelőhelyen tárták fel. Bronzkori lelet a batkovići Vrela nevű lelőhelyen előkerült kelta bronz szekerce, mely az i. e. 1000 és 750 közötti időszakból származik. A vaskorból származik a klisi lelőhelyen talált vaslándzsa és a Jazbine lelőhely település maradványa, melyet a La Tène-kultúrához kapcsoltak.

Számos további ókori lelet is került elő a település határában. Itt vezetett át az illírek uralta terület egyik legkorábban épített, de egyben legfontosabb útja az Emona-Siscia-Sirmium kereskedelmi út. Az út Siscijától indult, majd a Szávától délre, átkelt az Unán, és Prosara és Lijevča poljén keresztül Motajicába vezetett, majd átkelt a Száva bal partjára, és tovább haladt Szlavónián keresztül, egészen valahol a mai Gunja folyótól lefelé, ahol ismét átkelt a boszniai oldalra, valószínűleg Račinovac és Brezovo polje között. Ezután a Semberija területén keresztül vezetett, nagyjából a következő útvonalon: Vršani – Dragaljevac – Donja Čađavica – Velika Obarska – Batković – Brodac, ahol találkozott a Zvornik felől érkező úttal. A szomszédos Ostojićevóban, a Veliki Gradac őskori lelőhelyen római településnyomokat figyeltek meg a felszíni rétegben. Hasonló a helyzet az azonos nevű batkovići őskori lelőhellyel is, ahol elszórt római tégla- és kerámiadarabokat is találtak, állítólag aranypénzeket is. Számos római vörös kerámia felszíni leletet jegyeztek fel a Jazbina földkomplexumban, a Lipovica falucskában található Crkvište lelőhelyen pedig, körülbelül 1 hektáros területen, számos római faltégla-töredéket találtak. A Dašnica-patakon 1897-ben állítólag egy régi, talán római híd maradványait vették észre.

A korai szláv települések nyomait mutató Jazbine lelőhelyet 1968-ban fedezték fel Batković Klis nevű falucskájában. A település a Bistrik-patak mentén található, ami jellemző minden korai szláv településre, amelyek nagy folyók vagy mellékfolyóik mentén helyezkedtek el. A település által elfoglalt terület, valamint a kunyhók nagy száma (körülbelül 50) azt mutatja, hogy a délszlávokra jellemző nagy településtípusba tartozott.Станковић, Миленко (2003). Искуства градитеља: народно градитељство Западне Крајине у Републици Срспкој (крај 19. и почетак 20. вијека). Београд: Књижевна задруга.

Az 1533-as oszmán összeírás szerint a falu a Bijeljinai náhijéhez (járás) tartozott, Mirkovac néven. 7 háza volt, és egyike volt a mai Semberija területén található mindössze négy településnek.Два прва пописа Зворничког санџака (из 1519. и 1533. године), Адем Ханџић, Сарајево, 1986. године A mai név először egy 1548-as összeírásban jelenik meg Mirkovac névvel együtt, a „Batković falu, más néven Mirkovac” megfogalmazásban.Исто A Prut folyó menti császári seregben szolgáló boszniai szpáhik 1711-es névsorában a Batković név is ilyen néven szerepel (Mahmud szpáhi, batkovići birtokos)Popis bosanskih spahija iz 1123. (1711.) godine, Vladislav Skarić, Sarajevo, 1930. Batkovićot ugyanezen a néven (bár a torz „Patkowatz” alakban) 1724/25-ben is felsorolták, mint a Semberija azon részén található három (Bijeljina és Brodac mellett) lakott hely egyikét, amelyet akkoriban viszonylag rövid ideig Ausztria uralt.Popis naselja u Posavini 1718-1739, priredio Gustav Bodenštajn, Glasnik Zemaljskog muzeja u Sarajevu, 1907/1908.

Az 1850/51-es népszámlálás 166 batkovići háztartást tartott nyilván, körülbelül 1100 lakossal (csak a férfiakat számolták, így a teljes szám egy becslés eredménye, amely a férfiak és nők megközelítőleg azonos számát feltételezi). Ebben a népszámlálásban megtaláljuk a mai batkovići lakosok többségének őseit, és elmondhatjuk, hogy többségük a 18. század végén és a 19. század elején vándorolt be.Stanovništvo kadiluka Bijeljina prema popisu stanovništva osmanske uprave iz 1851. godine, knjiga 2, Kemal Nurkić, Bijeljina, 2023. godina A török uralom végét Semberija szerb lakosságának 1876 júliusától ugyanazon év szeptember közepéig tartó felkelése jelentette, amely után a Semberija Podrinje és Posavina falvak szinte teljes lakója Szerémségbe, majd nagyrészt Macsóba menekült. Ez volt a Batkovići lakosság utolsó jelentős tömeges kitelepülése is, aminek következtében sok család soha nem tért vissza.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Brodac községhez tartozó településnek 199 háztartása és 1016 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 84. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Brodac községhez tartozó településen 433 háztartást, 2523 ortodox, 34 római katolikus, 9 evangélikus és 1 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.

A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.

Sport Az FC BSK Ledinci labdarúgóklubot 1947-ben „Polet” néven alapították. A 2019/20-as szezon befejezése után a klub kilépett a Boszniai Köztársaság Regionális Ligájából és beszüntette működését.

Nevezetességei Szent Száva tiszteletére szentelt ortodox temploma. Az építkezés 1983. november 10-én kezdődött, az alapokat pedig még ugyanebben az évben június 3-án szentelte fel Vaszilje Zvornik-Tuzla püspöke. Az építkezés 1988-ban fejeződött be, a templomot pedig még ugyanebben az évben október 9-én szentelték fel. A felszentelést Vaszilje Zvornik-Tuzla, Nikolaj dalmát és Jefrem Banja Luka püspökei végezték. A jelenlegi templom előtt, annak helyén, néhány méterre északra, állt egy 1912-ből származó, Szent Száva tiszteletére szentelt régi templom, amelyet romos állapota miatt lebontottak. A templom felszentelését Hilarion zvornik-tuzlai metropolita végezte. A falu temetőjében található Szent Márk apostol kápolnáját 2015-ben építették. Az építkezés 2012-ben kezdődött, és az építkezés után a templomot Zvornik-Tuzla püspöke, Krizosztom szentelte fel.

Régészeti lelőhelyek:

Crkvine – késő bronzkori temető maradványai. Crkvište – római település maradványai, római híd cölöpjei a Dašnica-patakon. Gradac – úskőkorszaki település maradványai. Jazbine I. – korai szláv település maradványai a 7-9. századból. Jazbine II. – késő középkori temető maradványai, feliratos stećakkal. Vrelo – késő bronzkori leletek

Jegyzetek

Források

Fordítás

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései