Zagoni () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságának szélén, Bijeljinától légvonalban 9, közúton 11 km-re délnyugatra, a Zagonska Dašnica-patak mentén, 112-162 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-1

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1734641Bosnyák10Horvát71Jugoszláv80Egyéb160Összesen1766642

Története Az eddig kutatott történelmi dokumentumokban Zagoni először 1711-ben szerepel a boszniai szpáhik jegyzékében két néven: Hmeljnica-Zagone. Maga a falu neve a középkorból származik. A „zgon” név az ellenszolgáltatás nélkül és nagyon zord körülmények között, gyakran távol a szülőföldjüktől dolgozó szolganépet jelölte, mely azt mutatja, hogy a területén találhatók jelentős – máig feltáratlan, történelmi helyszínek, amelyek tele vannak a távoli múlt nyomaival. A máig feltáratlan mramorjei nekropoliszban talált stećak sírkövek a falu településként való létezésének időbeli határát (ugyanazon a néven) egészen a kora középkorig, Kulin bán és utódai uralkodásának idejéig tolják vissza. Ez azonnal következtethető a stećak sírkövek megjelenéséből. Abban az időben amikor a stećak sírköveket felállították, a helynek természetesen már voltak lakói. A múltban gyakori volt, hogy egy olyan helyet, ahol régen templom állt, majd lebontották, temetőnek neveztek. A Gornji Zagoniban található Mramorje nevet a mai napig nem változtatták Crkvištére, egyszerűen azért, mert egyszerre temetőre és szakrális épületre is utal. A Gornji Zagoniban található nekropolisz mérete azt mutatja, hogy jelentős vallási és kulturális helyszín volt a Brodacot Korajjal összekötő úton. Mindez a kereskedők, különösen Dubrovnikból érkezők nagyon intenzív forgalmáról tanúskodik egészen a török időkig, amikor más kultúrájú és vallású hódítók ereje miatt az egyház hirtelen meggyengült, majd teljesen megszűnt.

Zagoni mai szerb lakói a középkortól kezdve több hullámban telepedtek le. Az egyik hullám, a 16. századi nagy népvándorlások után, Metohijából, azaz déli országrészünk kétnyelvű oázisaiból, Hercegovinából, Montenegróból, Észak-Albániából és más déli régiókból érkezett. Lehetséges, hogy a betelepülés később is folytatódott, miután a pestisjárvány alábbhagyott, amely ezeken a területeken gyakran pusztított, és egyes családokat teljesen kiirtott. (Trnovában vannak feljegyzett adatok, hogy 1542 és 1878 között a pestis könyörtelenül több mint hetvenszer pusztított. Ezt a gonosz betegséget valószínűleg török katonák hozták be, de más régiókból érkező menekültek is behozhatták, akik letelepedés céljából gyakran változtatták lakóhelyüket. Boszniában a pestisjárvány nagyon súlyos következményekkel járt az 1782 és 1785 közötti időszakban.) Az is feltételezhető, hogy a lakosságot kényszermunka céljából telepítették be erre a puszta földre, ami ezeken a területeken erdőirtást és tereptisztítást jelentett. Zagoni falu nevét erről a kényszermunkáról kapta, valószínűleg a török előtti időszakban, de a kényszermunkát a törökök alatt is gyakorolták.

Az 1718-as pozsareváci béke után a mai Zagoni területén át húzódott a határ a Habsburg és az Oszmán Birodalom között. A határ emlékét egy krčevinai (Donji Zagoni) őrtorony nyomai őrzik, ahol ma is láthatók ötven-száz méter hosszú árkok. Ez az őrtorony faoszlopokból épült, mivel a téglaépítménynek nincsenek nyomai, és a közvetlen közelben biztosan nincs kő sem. Valószínűleg paliszáddal (vastag gerendákkal, amelyeket védelmi töltésként vertek a földbe) volt ellátva, és az őrtornyot körülbelül harminc katona őrizte.

A falu első temploma az iskolával egy épületben működött, valószínűleg 1840 és 1845 között építették. Egy 1888-as osztrák dokumentum szerint új iskolát építettek. Nem tudni, hogy a templomot is áthelyezték-e az új iskolaépületbe, és mi történt a régi épülettel. A falu második istentiszteleti helye egy templom volt – egy fatemplom, amelyet 1898 és 1900 között építettek. Erre az 1900-ban, 1901-ben és 1904-ben a templomnak adományozott ikonok alapján lehet következtetni. Ez a templom 1924-ig állt, amikor egy barokk stílusú, szilárd anyagokból készült templomot építettek. Nincs információ arról, hogy ki szentelte fel a templomot 1926-ban. Lehetséges, hogy ezt a szabácsi Mihailo metropolita tette, aki a Zvornik-Tuzla metropolitáját igazgatta. A második világháború alatt a német hadsereg istállóként használta a templomot. A háború alatt a templomot ágyúgránát is eltalálta, amely megrongálta a harangtornyot. A kár olyan nagy volt, hogy a harangtorony magától összeomlott. 1967-ben engedélyt kaptak a templom lebontására és egy új, mai templom építésére.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Bijeljina községhez tartozó településen 220 háztartást és 1223 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.

A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.

Oktatás Amint a török hatalom hanyatlásnak indult, és az északi török hadjáratok katonai vereségekkel végződtek, az európai kulturális befolyás gyorsan növekedni kezdett. Ekkoriban kedvezőbb légkör kezdett kialakulni az oktatás megszervezéséhez. Zagoniban még a török időkben is felmerült a falu vezetőiben egy iskola megnyitásának gondolata, és valóban, a 19. század első felében, háromszáz év rabszolgaság után megnyílt az első iskola. Írásos adatok szerint a zagoni iskola 1860-ban már működött. Nem lehet biztosan megállapítani, hogy mikor alapították valójában (valószínűleg 1840-1845 között vallási-világi intézményként), de mindenképpen 1860 előtt. Ez az épület a mai templomtól északkeletre, a Dašnica felé, a Kovačići felé vezető úton helyezkedett el. Nincsenek megbízható adatok arról, hogy meddig állt fenn ez az iskola. Egy 1888-as osztrák dokumentum szerint új iskolát építettek. Nem tudni, hogy a templomot is áthelyezték-e az új iskolaépületbe, és mi történt a régi épülettel.

Nevezetességei A Gornji Zagoni Mramorje nevű helyen, egy érdekes, régészetileg feltáratlan hely található, ahol első pillantásra észrevehetők egy nagyobb objektum alapjai. Van itt két sírkő (stećak) is, melyeket a helyiek az utóbbi években mélyebbre vittek az erdőbe, mert a szántáskor útban voltak. Korábban, amikor az ökrös fogattal történő szántás még sekély volt, akkor az eke nem bolygatta a föld alatt rejtőző építőanyagot, de mióta elkezdődött a mélyszántás traktorokkal, a traktorosoknak kell emelniük az ekéket, hogy a föld alatti alapok ne zavarják a művelést. Az alapok minden bizonnyal kelet-nyugati irányban húzódnak, de mivel a stećakok pontos, az elmozdításuk előtti helye nem ismert, nem határozhatók meg pontosan, azonban joggal indulhatunk ki abból a feltételezésből, hogy ahol stećakok vannak, általában templom is található. Így a Marmorjén található épület alapjai (amelyek lehetetlenné teszik a mélyszántást) minden bizonnyal egy templom alapjait jelentik. Nagy Szent Prokopiosz tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma. A templom mérete 19x8 méter. Az építkezés 1967-ben kezdődött, és az alapokat ugyanebben az évben szentelte fel Boriša Starović presbiter. A templomot 1969. július 21-én szentelte fel Longin Tomić zvornik-tuzlai püspök. Ma nincs pontos információ arról, hogy ki készítette a templom ikonosztázát, azaz hogy az ikonosztázt a régi templomból helyezték-e át, ami nagyon is lehetséges. Az ikonosztázon található ikonok eltérő festési stílusa miatt arra lehet következtetni, hogy legalább két mester készítette ezeket az ikonokat. Az egyik Milenko Atanacković akadémikus festő, a másik pedig Karlo Macek volt. 2014 és 2015 folyamán a templom belsejét teljesen felújították, 2016-ban pedig folytatódtak a templom külső részének felújítási és díszítési munkálatai.

Jegyzetek

Források

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései