alt=Logo Musikverein Graz|260px|bélyegkép|A Musikverein Graz (Grazi Zenei Társaság) logója A Grazi Zenei Társaság (németül: Musikverein Graz) Stájerország ausztriai tartomány legnagyobb koncertszervezője. A koncertek a Congress Graz épületében található Stefánia teremben (Stefaniensaal), valamint a szomszédos Kamarateremben (Kammermusiksaal) zajlanak. A Stefaniensaalt akusztikai szempontból a világ egyik legjobb koncerttermének tartják. A Musikverein Graz a világ egyik legrégebbi zenei társasága, amely alapítása óta folyamatosan működik. 1815-ben Academischer Musikverein néven alapították, majd 1817-ben ismerték el hivatalosan Musikverein für Steyermarkként. A legutóbbi, 2025-ös statútumban az intézmény hivatalos nevét Musikverein Grazra (Grazi Zenei Társaság) módosították.
Történelem bélyegkép|A Stájerországi Zenei Társaság (Steiermärkischer Musikverein) 1821-ben kiadott alapító jegyzéke
Az alapítás időszaka A Stájerországi Zenei Társaságot 1815 tavaszán alapította meg egy grazi akadémikusokból álló egyesület. Az alapítás pontos dátuma nem ismert. Az alapító okirat szerint az intézmény létrehozásának mozgatórugója Johann Farbmann, a grazi városi prépostság káplánja volt. Az alapításról szóló dokumentumot további 30 személy írta alá. A közös zenélés „zenei gyakorlatok” formájában zajlott, valamint a tagok lelkesítésére és ösztönzésére nyilvános akadémiai rendezvényeket is szerveztek. Az újonnan alapított társaság célja „a tagok és a stájer ifjúság zenei nevelése”, valamint „a közönség szórakoztatása és a jótékonysági intézmények ezen keresztül történő támogatása” volt. 1819-ben Johann főherceget kérték meg, hogy legyen a zenei társaság patrónusa. Johann főherceg közbenjárt a Musikverein érdekében a császárnál, valamint részt vett a társaság zeneiskolájának bizottsági ülésein és koncertjein is. Ahogyan az eredeti "Akadémiai Zenei Társaság" (Academischer Musikverein) név is sugallja, az első néhány hónapban csak akadémikusokat vettek fel. Mivel azonban ez a csoport túl szűken volt meghatározva, „hamarosan más körökből érkező személyek is csatlakoztak ún. tiszteletbeli tagként”, akik nem aktív zenészek, hanem elsősorban támogatók voltak. Már 1817-ben eltávolították az „Akadémiai” előtagot a Musikverein alapíró jegyzékéből, és az akadémikusok már nem alkothatták a bizottság többségét. 1821 óta „külsős tiszteletbeli tagok” is vannak. A 19. század elejének legfontosabb tiszteletbeli tagjai közé tartozott Ludwig van Beethoven (1821) és Franz Schubert (1823).
1815. június 6-án, az első „nyilvános koncerten” (tagok és meghívott vendégek számára) olyan tiszteletbeli tagok, mint Ludwig van Beethoven, Franz von Mosel és Anton Diabelli művei mellett Rodolphe Kreutzer, [?] Müller és Vincenzo Righini szerzeményei is elhangzottak. Az első nyilvános koncertek kizárólag jótékonysági célokat szolgáltak. Később 1-2 havonta rendeztek társasági koncerteket, jótékonysági és egyházi zenei előadásokat.
Míg az első évtizedekben elsősorban helyi zenészek léptek fel, 1870-től egyre több művészt vonzott a társaság a régión kívülről is. Ez részben a kórusegyesületek felől érkező fokozódó versenynek köszönhető, amely vonzóbb koncertformátumokat igényelt. 1885-től a Musikverein végre állandó koncertteremmel (Stefaniensaal) is rendelkezett. Korábban a koncertek különböző helyszíneken, többek között a Landhaus Lovagi termében vagy a Rendek bátermében zajlottak.
A 19. század A század első felében még nem beszélhetünk modern értelemben vett repertoárról. Az első évtizedekben leginkább a szakrális zene állt a középpontban (pl. Oratóriumok és Kórusművek Joseph Haydntől, Gaspare Spontinitól vagy Wolfgang A. Mozarttól.) Valamint operaáriák, nyitányok és variációk kerültek előadásra.
A programot rendkívül változatos hangszerelés és csak egy részükben előadásra kerülő művek jellemezték (Potpourri-stílus). Az 1840-es években a hangsúly egyre inkább német zeneszerzők műveire, valamint a hangszeres játékra helyeződött.
A teljes szerzemények (pl. szimfóniák) előadása egy újfajta felfogásról tanúskodik, „amely kiindulópontot jelentett a Musikverein számára a modern koncertszervezővé válás útján”. Az 1850-es években ismét gyakoribbá vált a nagyszabású kórusművek előadása (pl. Felix Mendelssohn Bartholdy -tól vagy Joseph Haydn-től) és fontos szerepet kapott az énekesek képzése is. Az 1860-as évektől egyre gyakrabban vontak be vendégművészeket, és a koncertprogramokat sokszor az ő kívánságaikhoz igazították. Ennek eredményeképpen több szólódarab (pl. hegedűre és zongorára) került műsorra. A részletes „Koncertrend” (Konzertordnung) 1862-es kiadása újabb mérföldkövet jelentett a professzionális koncertszervezés tekintetében.
A kiemelt darabok meghatározása dramaturgiai szempontból is átgondolt koncertprogramok létrejöttéhez vezetett. A század második felében többek között Ludwig van Beethoven összes szimfóniáját előadták. Tematikus fókuszpontokat határoztak meg pl. Felix Mendelssohn Bartholdy, Ludwig van Beethoven és Richard Wagner tiszteletére rendezett koncertekkel. Az 1880-as évek koncertjein közönségkedvenc virtuózok álltak a középpontban. Különösen fontos szerepet kaptak a programban Richard Wagner és Johann Sebastian Bach művei. Ebben az időszakban került előadásra első alkalommal Grazban Anton Bruckner 7. szimfóniája. Az 1890-es évekre a kamarazene is meghonosodott a koncertprogramban.
A 20. század A 20. század eleji ausztriai politikai helyzet komoly hatással volt a Musikverein Graz működésére. A nehéz gazdasági helyzet jelentősen korlátozta az intézmény tevékenységét. A pénzügyi helyzet javítása érdekében szükségessé vált az értékes "Császári Gyűjtemény" (Kaisersammlung) Osztrák Nemzeti Könyvtárnak történő eladása. Mint minden más magán és állami intézmény, a Musikverein is a nemzetiszocializmus ideológiai céljainak és szervezeti koncepcióinak volt alávetve. Ez magában foglalta a Birodalmi Zenei Kamarába való kötelező csatlakoztatást is. 1939-ben a Konzervatóriumot a Stájer Zeneiskolai Szövetség (Steirischen Musikschulwerk) vette át, és a Musikverein ezentúl kizárólag koncertszervezőként működött.
A politikai események a koncertrepertoárt is befolyásolták. A Musikvereinnak általában a Grazban és környékén elérhető művészekre kellett korlátozódnia; nagy szimfonikus zenekarokat anyagilag és logisztikailag nehéz volt alkalmazni. Másrészről ezek a körülmények széles repertoárhoz vezettek. A klasszikus és romantikus kor szerzeményei mellett számos helyi premier és ősbemutató is elhangzott. A programban többek között Richard Strauss, Liszt Ferenc, Pjotr Iljics Csajkovszkij (az 1. zongoraverseny helyi premierje), Anton Bruckner és Hugo Wolf művei szerepeltek. Ezen kívül tematikus estek is megrendezésre kerültek, mint például egy kamarazenei est a "Modern mesterek" mottóval (Max von Schillings, Joseph Marx) és egy „Beethoven-ünnep”. Hermann Ritter von Schmeidel (1894–1953) igazgatósága alatt az 1930-as években a barokk zenére összpontosítottak. A „nyilvános énekórák” (Offene Singstunden) elsősorban propagandacélokat szolgáltak. A kamara- és szólókoncertek széles repertoárt mutattak be, a klasszikus zenétől Claude Debussy, Paul Hindemith, Hans Pfitzner, Sergey Rachmaninov és Egon Kornauth műveiig.
A második világháború kezdetén a koncertműködés látszólag zavartalanul folytatódott. „A hallgatónak nemcsak belső felemelkedésben kell részesülnie, de figyelemelterelésben és kikapcsolódásban is. Azonban semmi alsóbbrendűnek és sekélyesnek nincs helye a programban.” A zsidó vagy szláv származású zeneszerzők műveit betiltották. A hangsúly a „Régi Birodalom” művészein, illetve a „német” zenén volt. Például Johann Sebastian Bach, Johann Joseph Fux és Joseph Marx művei, valamint német karácsonyi zenék és népdalok kerültek a repertoárba. 1942-től kezdődően több „könnyedebb”, szórakoztató jellegű programot szerveztek, pl. „Vidám zongorazene” vagy „Élénk zene” címmel. A zenekari koncerteken Beethoven, Johannes Brahms és Bruckner, valamint német és olasz zeneszerzők művei domináltak. A háború vége felé a koncertek száma jelentősen csökkent.
A második világháború után a Musikvereint magánegyesületté alakították át. A színházi zenekar (Theaterorchester) koncertjei ettől fogva a Musikvereinben zajlottak, biztosítva ezzel a zenekari előadások folyamatosságát. Emellett vendégszólisták és külsős együttesek is meghívást kaptak.
1945-től kezdődően nyaranta megrendezték a „Grazi Ünnepi Hetet”, amelyen többek között fellépett Karl Böhm, Julius Patzak, Maria Cebotari, Josef Krips, Hermann Scherchen és a Bécsi Filharmonikusok is. A Musikvereinnak Albert Moser vezetése alatt sikerült helyet biztosítani a nemzetközi színtéren is olyan személyiségek szerepeltetésével, mint John Barbirolli, Hans Knappertsbusch, Sergiu Celibidache, Herbert von Karajan és Clemens Krauss.
Az intézményt az 1950-es évek elején bekövetkezett pénzügyi válságon a Stájerországgal kötött első támogatói megállapodás és a Grazi Filharmonikus Zenekarral aláírt szerződés segítette át. Az 1950-es években a repertoárba egyre több 20. századi mű került be, részben az Erich Marchkl állami zeneigazgató által alapított "Kortárs zenével kapcsolatos problémák stúdiójának" köszönhetően. Reinhold Portisch vezetésével az 1965/66-os jubileumi szezonban jelentősen megnőtt a koncertek száma, a nyári koncerteket őszre helyezték át, és összevonták a "Stájer Ősz" (Steirischer Herbst) fesztivállal.
1954/1955-től kezdve a dalestek (Liederabend) szépen lassan grazi specialitássá váltak. Ezeken az eseményeken olyan művészek léptek fel, mint Irmgard Seefried, Christa Ludwig, Hermann Prey, Nicolai Gedda, Lisa della Casa, Fritz Wunderlich, Gundula Janowitz, Grace Bumbry, Peter Schreier, Teresa Berganza, Lucia Popp, Brigitte Fassbeander és Jessye Norman
1971-ben Erika Kaufmann lett az első nő a zenei társaság élén. Vezetése alatt a társaság pénzügyeit átszervezték, és leválasztották a „Stájer Ősz” fesztiválról. Erika Kaufmann inkább a szólókoncertek, kamarazenei előadások és dalestek népszerűsítésére összpontosított. Az "előfizetésen kívüli koncertek" (Konzerte außer Abbonnement) célja a zenei társaság vonzerejének növelése volt. 1990-ben a Musikverein ünnepi műsorral és emlékkiadvánnyal ünnepelte 175. évfordulóját.
1991-ben Uta Werner vette át a Musikverein főtitkári posztját. Irányítása alatt olyan fiatal művészek debütáltak, akik később a zenei világ élvonalába kerültek: Martin Grubinger, Leonidas Kavakos, Thomas Quasthoff, Julian Rachlin, Markus Schirmer, Bo Skovhus és Maxim Vengerov. Valamint olyan nagy nevek is szerepeltek, mint Cecilia Bartoli, Miltiades Caridis, Valery Gergiev, Thomas Hampson, Midori, Georges Prêtre, Sir Simon Rattle és Wolfgang Sawallisch.
A Musikverein 200 éve Michael Németh 2008/2009-es főtitkárrá és művészeti igazgatóvá való kinevezésével a Musikvereinnak sikerült új, szélesebb közönséget vonzania a nemzetközi zenészek és innovatív projektek révén.
Azóta a Musikverein többek között a következő művészeknek adott otthont: Schiff András, Agnes Baltsa, Piotr Beczała, Alfred Brendel, Diana Damrau, Elīna Garanča, Edita Gruberová, Dmitri Hvorostovsky, Vesselina Kasarova, Jonas Kaufmann, Angelika Kirchschlager, Fabio Luisi, Oleg Maisenberg, Mischa Maisky, Xavier de Maistre, Sir Neville Marriner, Zubin Mehta, Anna Netrebko, Krzysztof Penderecki, Olga Peretyatko, Julian Rachlin, Christian Thielemann, Ramón Vargas, Rolando Villazón és Arcadi Volodos, valamint neves zenekaroknak, mint a Királyi Filharmonikus Zenekar, a Bécsi Szimfonikus Zenekar és a Bécsi Filharmonikus Zenekar.
A Grazi Filharmonikus Zenekarral való együttműködés is elmélyült. Izgalmas programokkal, valamint országos- és világpremierekkel örvendeztetik meg a közönséget. A kamarazene területén olyan világszínvonalú együttesek léptek fel, mint a Tokyo Vonósnégyes, vagy a Quatuor Ébène. Különösen kiemelt szerepet kap a fiatal együttesek meghívása.