bélyeg|264px|Mars diadala, Wallenstein-palota, Prága Luigi Baccio del Bianco (Firenze, 1604. október 4. – Madrid, 1656. április 29.) itáliai festő, építész, díszletfestő és rézmetsző.
Élete és művei Cosimo és Caterina Portigiani fia, Luigi Baccio, vagy egyszerűbben Baccio, nyolcéves korától fogva mutatott vonzalmat a rajzolás iránt, ahogy maga is írja egy önéletrajzi levelében.
Apja, aki bár azt szerette volna, hogy fia az ő rövidáru - kereskedői hivatását kövesse, beleegyezett, hogy 1612- ben Giovanni Bilivert festő műhelyébe kerüljön. Itt felfigyelt rá Giovanni Pieroni, az erődítménymérnök, valamint a császári udvar matematikusa és asztrológusa, aki magával akarta vinni a bécsi udvarba, majd később Prágába a Habsburgok kíséretében.
A fiatal Baccio már bemutatta művészetét a Medici-ünnepekre tervezett diadalkocsik tervezésében, valamint a főként Ludovico Cigoli, Bilivert tanárának és festőjének műveiből kölcsönzött perspektívás rajzokban. Építészeti és perspektíva órákat is vett Giulio Parigitől, a toszkánai nagyherceg udvarának építész-díszlettervezőjétől.
A Habsburgok udvarában Miután Pieroni 1620-ban az osztrák birodalom fővárosába hozta Bacciót, ő számos projekten dolgozott, de első igazán jelentős munkája Albrecht von Wallenstein tábornok, a harmincéves háború egyik legfontosabb tábornoka és a Habsburg-hadseregek vezetője prágai palotájának teljes díszítése volt. Bacciót akarata ellenére a háborúba keverve számos, a konfliktus során ostrom alá vett német város erődítményeinek tervezésével bízták meg.
Visszatérve Itáliába, Baccio Milánóban kapcsolatba került korának legfontosabb ottani festőivel: a Procaccini fivérekkel, Giulio Cesaréval és Camillóval, akik nagy hatással voltak festői tevékenységére, akárcsak Il Morazzone.
Visszatérése Firenzébe bélyeg|264px|Az orvoslás allegóriája, Akvarellrajz, Rajzgyűjtemény, Uffizi Képtár, Firenze Végül Firenzében, megnyitotta saját műhelyét, ahol a festészet mellett perspektívát, valamint polgári és katonai építészetet is tanított. Galilei tanítványa, Vincenzo Viviani, aki gyakran látogatta műtermét, ahogy tanítványai között volt Francesco Furini és Jacopo Chiavistelli, a 17. század legnagyobb toszkán quadratuévristája is. Sokrétű tevékenysége révén a firenzei nemesi családok, például a Guadagni, a Corsi és a Pucci számára festett palotáik díszítésére.
A Medici hercegek udvarába fogadások és ünnepségek szervezőjének hívták, jelmeztervező is volt, ahogy Baldinucci is tanúsítja.
Rajz- és metszetgyűjteménye nagy számban megtalálható az Uffizi Rajz- és Nyomattárában, a British Museumban, ahol játékos és szatirikus történeteket ábrázolt a francia Jacques Callot és Stefano della Bella stílusában, akikkel gyakran működött együtt, ahogy arról maga Baldinucci is beszámolt, bár Luigi Lanzi talán még festőibben.
Díszlettervező a Mediciek és IV. Fülöp spanyol király számára 1637-ben ifjabb Alfonso Parigivel együtt meghívták, hogy felügyelje II. Ferdinánd de' Medici és Vittoria della Rovere hercegnő esküvőjére szánt Istenek házassága című vígjáték díszleteit a Palazzo Pitti udvarán, amely a barokk színház egyik legkiemelkedőbb előadása volt. Díszlettervezői munkája nem vonta el festői munkájától, és ő díszítette a Casa Buonarrotit és más firenzei nemesi palotákat. bélyegkép|Éj és Nappal Szobája, Casa Buonarroti, Firenze 1638 novemberében a Mediciek megbízásából megtervezte a kilenc boltíves Borgo San Lorenzo Medici-hídját, miután azt egy árvíz megrongálta; a rajzot nemrég fedezték fel a párizsi Louvre Múzeumban. 1650-ben, ismét díszlettervezőként és festőként, IV. Fülöp spanyol király udvarába hívták. Madridban vígjátékokhoz készített díszleteket, különösen Pedro Calderón de la Barca La fiera, el rayo y la piedra (1652) és Andromeda y Perseo (1653) című darabjaihoz. Spanyolországban különféle képeket és portrékat festett a helyi nemesekről. 1656-ban, távol hazájától, mindössze 52 éves korában váratlanul meghalt.
A végrehajtás és a feldolgozás sebessége A humoros rajzokkal kapcsolatban Baccio del Bianco két gondolatmenetet, vagy inkább két különböző megközelítést azonosított. Az első „hic et nunc” elvhez kapcsolódik, mind a kivitelezés, mind a mű élvezete tekintetében. Alessandro Grassi arról számol be, amit Baldinucci életrajzíró hagyott ránk, nevezetesen, hogy „a kellemes kis történeteket, karamodzsikat és eltúlzott rajzokkal ábrázolt portrékat”, valamint az úgynevezett rejtvényeket gyorsan és gondolkodás nélkül, a nézők jelenlétében vitte véghez, az ottava rima költői improvizációjának vonalán, amely Baccio kortársaként nagyon elterjedt művészeti ág volt Firenzében. Másrészt, mindig a humoros produkció keretein belül maradva, a művész „akvarellrajzaihoz minőségi technikát és kivitelezést alkalmaz, mintha ezzel szemben növelné az alantas és nevetséges téma komikus erejét”. Mina Gregori az Orvostudomány allegóriája című művét hozza fel példaként erre az utóbbi megközelítésre.
Egyéb munkái Munkássága gyakran heterogén alkotásokhoz vezetett, például a Badia Fiorentina egyik orgonaajtóján festett Keresztelő Szent János képéhez, bútorok terveihez, kárpitokhoz, mozaikokhoz és homlokzatok graffitiihez, például az azonos nevű téren található Antinori-kápolna falaihoz. A Villa Corsini Mezzomontéban Giovanni da San Giovanni freskóinak perspektivikus festményeit készítette. A Sesto Fiorentinói Villa Guicciardini Corsi Salviati díszítése azonban elveszett; más freskók a Firenze melletti Castello di Torregalliban találhatók. A firenzei San Francesco Poverino Testvériség oratóriumában található két vászon nagyon érdekes és kiváló kidolgozású. Az egyik Sienai Szent Bernardino]] ábrázolása fiatalemberként, a másik Boldog Carlo dei Conti Guidi di Montegranellit, a Buca di San Girolamo vagy a Santa Maria della Pietà alapítóját, amely 1912-ben egyesült a fent említett San Francesco Poverino Testvériséggel. A két mű 1628-ból származik. Az elegáns keretek Stefano Foggini alkotásai.
Építészeti munkái közül a legfontosabb a pratói San Domenico-templom belső felújítása volt.
Jegyzetek
Fordítás
Bibliográfia Baccio del Bianco életének beszámolója, melyet ő maga írt mindenekfelett legkedvesebb barátjának, Biagio Marmi úrnak, in Paragone, III (1952), 33, 30–37. o.; Firenze, Központi Nemzeti Könyvtár, Magl. II.II.110 Václav Wagner, Baccio Bianco a Valdštejnský palác (Baccio Bianco és a Wallenstein-palota), in Ročenka Kruhu pro pĕstování dějin umĕní, 1917, 19–23. o. Jarmila Krčálová-S. Meloni Trkulja, del Bianco, Baccio az olaszok életrajzi szótárában, Róma, 2001 Baccio del Bianco összes műve a Nagy Multimédiás Művészeti Enciklopédiában, GEMA, Padova Mina Gregori, Új kutatások Toszkánában a "karakterizált" és játékos festészetről az ókori és modern művészetben, Vallecchi, Firenze, 1961 Alvar González-Palacios, A hercegek ízlése: A 17. és 18. század udvari művészete, 1. kötet, Longanesi, 1993 Kiállítás : A firenzei tizenhetedik század: Firenze művészete I. Ferdinándtól III. Cosimóig, Palazzo Strozzi, 1986. december 21. – 1987. május 4., Cantini, 1986 Miriam Fileti, Egy gyűjtemény története: Leopoldo de' Medici rajz- és nyomatkönyveitől a modern korig, Leo S. Olschki, 2009 Baccio del Bianco Firenzétől Madridig összehasonlításban: Art, 60. kötet, Sansoni, 2009 Ugo Procacci, The Buonarroti House in Firenze, szerk. Cassa di Risparmio di Firenze, 1967 Anna Maria Petrioli Tofani, Hozzájárulás a Medici-apparátus és ünnepségek tanulmányozásához, a "Firenze és a Medici Toszkánája a 16. századi Európában" című nemzetközi konferencián, Firenze, 1983 Mina Bacci: Baccio del Bianco kiadatlan levelei in Paragone, 1963, 157, 68–77. o. Phyllis D. Massar, Scenes for a Caldérón Play by Baccio del Bianco, Mesterrajzok, XV, 1977, 4, pp. 365–375 Eva Struhal, „Baccio del Bianco és Galilei Il Saggiatore művészeti szerencséje”, Galilaeana, 2023. 20. 2., 7–31. oldal: https://gal-studies.museogalileo.it/index.php/galilaeana/article/view/19
Kategória:1604-ben született személyek Kategória:1656-ban elhunyt személyek Kategória:Firenzei festők Kategória:Olasz barokk festők