bélyegkép|1634-es kiadás borítója A Két nemes rokon () William Shakespeare és John Fletcher közös műve, melyet 1612–1613 körül írtak. A darabot először Londonban adták ki a John Waterson kiadónál 1634-ben.Chambers, E. K. The Elizabethan Stage. 4 Volumes, Oxford, Clarendon Press, 1923; Vol. 3, p. 226. A mű Geoffrey Chaucer Lovagregény című történetének színpadi adaptációja, mely Shakespeare utolsó darabjai közé tartozik.

A mű műfaji besorolása nem egyértelmű. A darab a tragédia és a komédia elemeit sajátos módon kapcsolja össze, miközben Chaucer eredeti, romantikus lovagregényét alakítja át egy kevésbé romantikus történetté. Emiatt a mű gyakran a tragikomédia műfajához köthető.

Keletkezés A darabot Shakespeare és Fletcher közösen írta a Király Társulat számára nem sokkal Shakespeare visszavonulása előtt. Kutatások szerint Shakespeare az I. felvonás 1-3. jelenetét, a II. felvonás elejét és az V. felvonás több részét írta, míg Fletcher a prológust, a későbbi felvonásokat, a komikus mellékszálakat és az epilógust. Egyes jelenetek – például az I. felvonás 4-5. és a IV. felvonás 2. – szerzősége vitatott, mivel mindkét író stílusjegyei megfigyelhetők bennük.

Szereplők Rózsa Dezső fordításaMagyar Pál fordításaTheseus, Athén fejedelmeThészeusz, Athén hercegePirithous, athéni vezér Peirithoosz, Thészeusz barátjaArtesius, athéni kapitányArtesius, athéni katonaPalemon, Kreonnak, Théba királyának unokaöccsePalaimón, Kreónnak, Théba királyának unokaöccseArcitas, Kreonnak, Théba királyának unokaöccseArkhitelész, Kreónnak, Théba királyának unokaöccseValerius, thébai nemesValerius, egy thébaiHat lovagHat lovagHírnök-BörtönőrFoglárA börtönőr leányának kérőjeA kérőjeDoktorOrvosA börtönőr fivéreA foglár testvéreA börtönőr barátaiA foglár két barátjaNemesekNemesGerrold, iskolamesterGerald, iskolamesterHippolyta, amazon, Theseus menyasszonya Hippolüté, az amazónok királynőjeEmilia, testvéreEmilia, a húgaHárom királynéHárom királynéA börtönőr leányaA lányaEmilia komornájaNő, Emilia kísérőjeFalusiakHat falusiKövetek-Hyment megszemélyesítő férfiHümenaiosz, a házasság isteneFiúFiúHóhérHóhérŐr-Kisérők-Falusi nők, akik a nymphákat ábrázoljákNimfák, falusi lányok-Nell, falusi lány-Timothy, tamburás-Herold

Rózsa Dezső fordításában nincsenek külön megnevezve az alábbi szereplők: küldöncök, a foglár lányának barátnője és a kíséret.

Cselekmény A történet Athénban játszódik. Theseus, Athén hercege legyőzi a thébai Kreont, és foglyul ejti a két nemes rokont Palemont és Arcitat. A börtönben mindketten beleszeretnek Theseus sógornőjébe, Emiliába, emiatt ellenséggé válnak. Arcitat kiszabadítják, de száműzik; később azonban álruhában visszatér Athénba, hogy újra láthassa Emiliát. Időközben Palemon megszökik, és párbajra hívja Arcitat. Theseus lovagi tornát hirdet, amelynek győztese feleségül veheti Emiliát. Bár Arcita győz, halálos balesetet szenved, így végül Emilia Palemon felesége lesz. A fő cselekménnyel párhuzamosan zajlik a börtönőr lányának története, aki beleszeret Palemonba majd lassan elveszíti józaneszét. Ez a szál tragikomikus ellenpontja a lovagi cselekménynek.

I. felvonás Athénban három özvegy királyné Theseus segítségét kérik a thébai Kreon legyőzésében, aki megtiltotta a holtak eltemetését. Theseus, Hippolytával és Pirithousszal hadjáratot indít, majd legyőzi Kreont. A két nemes thébai rokon, Palemon és Arcitas fogságba esik, és Athénba hurcolják őket. bélyegkép|"A három királyné gyászdala" A három királyné eltemeti három férjét

II. felvonás A börtönben Palemon és Arcitas örök barátságot köt, ám mikor megpillantják az udvaron sétáló Emiliát, azonnal vetélytársakká válnak. Pirithous közbenjárására Theseus szabadon bocsátja Arcitast, de száműzi Athénból. Azonban Arcitas álruhában visszatér, hogy közel maradhasson Emiliához. Közben a börtönőr lánya beleszeret Palemonba, éjjel megszökteti és az erdőbe irányítja.

III. felvonás Az erdőben Palemon és Arcitas összetalálkoznak majd megegyeznek, hogy egy titkos párbajjal döntik el kié legyen Emilia keze. Athénban Gerrold, az iskolamester népi mulatságot ad elő Theseusnak; a zavarodott börtönőr lánya is belekeveredik a játékba. A megbeszélt összecsapás közben Theseus rajtakapja a két lovagot. Kivégzés helyett igazságos megoldást választ: lovagi tornát hirdet, amelyen kísérőkkel küzdenek meg; a győztes feleségül veheti Emiliát, a vesztes halálbüntetést kap.

IV. felvonás bélyegkép|Emilia a kertben Mindenki a lovagi tornára készül. Emilia sorra veszi Palemon és Arcitas erényeit, de nem tud dönteni közöttük. Közben a börtönőr lányának zavartsága fokozódik; az orvos azt tanácsolja, hogy a kérő a megnyugtatására játssza el Palemon szerepét.

V. felvonás A torna előtt a szeplők imádkozni kezdenek. Arcitas Marsnál győzelemért, Palemon Vénusznál Emilia szerelméért esedezik, Emilia pedig Diánától kér útmutatást. A tornát Arcitas nyeri, Palemont és társait halálra ítélik. Diadalmenet közben Arcitas balesetet szenved; haldoklásakor Emiliát Palemonra bízza. Theseus kegyelmet ad, és elrendeli Palemon és Emilia házasságát; a darabot epilógus zárja. Feldolgozások A Két nemes rokon a 20. század második felétől egyre gyakrabban került színpadra. A darabot a Royal Shakespeare Company 1986-ban mutatta be újra a Stratford-upon-Avonban található Swan Theatre megnyitásakor. Később, 2018-ban, a Shakespeare’s Globe Színház is bemutatta a művet, amelyet Barrie Rutter rendezett.

Magyar fordítások A műnek három ismert magyar fordítása létezik. Rózsa Dezső 1919-es változata a Magyar Tudományos Akadémia “Ál-Shakespearei drámák” sorozatában jelent meg. Jánosházy György 1997-es kiadása a Mentor Kiadónál jelent meg Marosvásárhelyen. A legfrissebb, Magyar Pál által készített 2022-es fordítás digitális formában jelent meg az AD-Translate/ eKönyv Magyarország kiadásában; ez a változat modern nyelvezetet használ, és utószót is tartalmaz a darab szerzőségi és irodalomtörténeti hátteréről. Két nemes rokon. Fordította Rózsa Dezső. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1919. (Sorozat: Ál-Shakespearei drámák, szerk. Heinrich Gusztáv). Elérhető digitálisan az MTA Repozitóriumában. https://real-eod.mtak.hu/3318/ A két nemes rokon. Fordította Jánosházy György. Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 1997. (nyomtatott kiadás, 143 oldal.). Két nemes rokon. Fordította és utószó Magyar Pál. Budapest: e-könyv, 2022 AD-Translate / eKönyv Magyarország.

Utóélet és örökség A Két Nemes Rokon a 17. századi megjelenése után sokáig nem tartozott Shakespeare legismertebb és legtöbbet játszott művei közé. Ennek oka részben az volt, hogy a darabot John Fletcherrel közösen írták, ami sokáig bizonytalanná tette helyét a Shakespeare-kánonban. Később azonban a kutatók egyre inkább a mű sajátos értékeit emelték ki: ma a darabot fontos példának tekintik a korabeli szerzői együttműködésekre és a tragikomédia műfajának fejlődésére, amelyben a tragédia és a románc elemei finoman összefonódnak.

A 17–18. században több átdolgozás is készült: Sir William Davenant The Rivals (1664) című vígjátéka, Richard Cumberland Palamon and Arcite (1779) című tragédiája, valamint Francis Godolphin Waldron Love and Madness (1795) című zenés változata. Carrozzo Annamaria. The Two Noble Kinsmen: Shakespeare’s tragic re-reading of Chaucer’s “The Knight’s Tale”. 2022. University of Pauda, Master’s thesis. Pauda Thesis and Dissertation Archive.

Fordítás

Jegyzetek

Források

Kategória:Shakespeare drámái Kategória:17. századi drámák