A Macbeth a ferencvárosi Pinceszínház 2024-es feldolgozása William Shakespeare azonos című drámája alapján Tóth András rendezésében. Az adaptációt ősbemutatója 2024. január 26-án volt. A Macbeth, Shakespeare egyik legrövidebb tragédiája, mely az 1600-as évek elején keletkezett. A mű egy XI. századi skóciai királygyilkosságot mutat be és annak fizikai és lelki következményeit.

Rendezői koncepció Az adaptációt Tóth András színész vitte színpadra, rendezőként ebben a produkcióban mutatkozott be először. Számos Shakespeare darabban szerepelt már korábban, mint a Lóvátett lovagok (Pille, Armado apródja), Szentivánéji álom (Thisbe, Egy Illuminált Úr), Athéni Timon (Kupidó, Lucius), Vízkereszt, vagy amit akartok (Fábián, Olívia Háznépének Tagja) vagy a Hamlet (Szereplő). Az előadás megvalósításán közel egy évig dolgozott.

A darab egy modern feldolgozása az eredetinek, ez mind a díszleten, mind a kosztümökön megfigyelhető. A színpad viszonylag kevés elemmel van gazdagítva, egy darab fém installáció van végig a közepén, amire időközben egy-egy színes absztrakt elem kerül, bizonyos szereplők halála után. Emellett egy fém szék szerűséggel játszanak még a színészek, de ezt gyakran más – más módon használják fel. A kosztümök, részletekben gazdagok. Ugyan minden szereplőn megjelenik a Skóciára emlékeztető, kockás szimbólum, de minden karakteren más színekben. Egyedül Macbeth és Lady Macbeth visel azonos színeket: a zöldet és a lilát. Az előbbi gyakran szimbolizálja az új kezdeteket, míg az utóbbi a nemességet és a luxust. Ám, ahogy a karakterek távolodnak el egymástól és az ép mentalitásuktól, úgy kerülnek le róluk az őket összekötő színek is. Macbethnek viszont korona helyett van egy kemény kalapja, ami egy porondmesterre emlékeztet, érzékeltetve, azt, hogy mennyire vágyik mások figyelmére. A kemény kalapot előtte az előző király, Duncan viselte, akinek ezen kívül a másik érdekes ruházata egy kabát, amit halálakor, gyermeke, Malcolm, elvisz magával. Kós Boglárkának a szerepét nehéz meghatározni, mert több szerepben is feltűnik és ez a ruházatán is tükröződik: félig szoknyát, félig nadrágot visel, az egész megjelenése olyan, mint akit most téptek volna meg. Ráadásul nagyon különböző anyagokból vannak összerakva ezek a darabok. Amire még érdemes felfigyelni az a smink: minden karakter szeme fekete szemfestékkel van elmaszatolva, ami egyben ijesztő és szomorú hatást is kelt.

Szereplők és alkotók

Szereplők

Macbeth: Pallag Márton Lady Macbeth: Nagyabonyi Emese Macduff: Boda Tibor Malcolm: Hermányi Mariann Boszorkányok, prófécia, kapus: Koós Boglárka Banquo: Kovács Olivér

Alkotók

Rendezte: Tóth András Fordította: Kállay Géza Zene: Móser Ádám Koreográfus: Vitárius Orsolya Dramaturg: Al-Farman Petra Látvány: Varjú Ági, Tringer Bea Szakmai konzultáns: Dimitrov Nikoleta

Eltérések az eredeti műhöz képest

A ruhákon és a díszleten kívül, sok más modern elem került a darabba. A rendezői koncepció alapján a prófécia ebben a produkcióban meg van személyesítve, és ki is van hangsúlyozva a nehézsége azzal, hogy ennél a jelenetnél ránehezül és ráül Macbethre. Emellett viszont a boszorkányok szerepe kevesebb hangsúlyt kap, nem is hangzik el az összes szövegük. A legnagyobb változtatás valószínűleg az, hogy Malcolmot, nem férfi, hanem egy nő testesíti meg. További érdekesség, hogy a vér a színpadon nem piros, hanem sárga színű. Egy másik nagy újítást a második felvonás után figyelhető meg a bankett jelenetnél, ahol Macbeth úgy próbálja szórakoztatni a közönséget, mintha azok lennének a banketten. A többszörös kiszólások és poénosabb megjegyzések bevonásra készteti a nézőket, különösen, amikor Banquo szelleme beül a nézők közé. Ugyan az eredeti mű is keretes szerkezetű, Tóth András rendezésében ez a darab Macbeth monológjával van keretezve, ezért a darab véget ér a „holnap, és holnap” beszéd után. A darabnak hozzáad a modernségéhez az is, hogy az egyik legújabb fordítást használta fel szövegkönyvnek, azaz Kállay Géza 2014-es fordítását.

Jegyzetek

További információk

Kategória:Shakespeare-feldolgozások Kategória:21. századi drámák Kategória:Budapest színházi élete