Kosta Trifković, magyarosan: Trifkovics Szilárd, Trifkovics Kosta (Újvidék, 1843. október 20. – Újvidék, 1875. február 19.) szerb vígjátékíró, színikritikus.
Életútja
Apja ügyvédként majd városi tanácsnokként dolgozott. Anyja művelt és szellemes nő volt, de gyönge egészségű lévén, korán elhunyt. Kosta Trifković ekkor még gyermekéveiben járt, de hogy milyen mértékben érezte magában anyja szellemi befolyását az emlékirataiból tűnik ki, melyekben a legnagyobb gyöngédséggel és tisztelettel tesz említést róla. Elemi iskoláit és az algimnáziumot szülőhelyén végezte. A legjobb tanulók közt foglalt helyet és már ekkor feltűnt széleskörű érdeklődése és önálló gondolkodásmódja. Társai körében szeretetben és becsülésben részesült. A felső gimnáziumi osztályok látogatását az akkor szép hírnevű vinkovcei gimnáziumban kezdte, ahol egy évet töltött. Itt fogamzott meg benne először azon eszme, hogy tengerész legyen.
1861-ben Vinkovcéről Pestre ment. Az akkori mozgalmak nagy hatást gyakoroltak a Budapesten tanuló szerb ifjúságra, így Trifković-ra is. A tanév végével Pestről hazatért azon állandó eltökéléssel, hogy a gimnáziumi tanulmányokat megszakítva a tengerészeti intézetbe lép. Fiuméban egy évet töltött, mely idő alatt elvégezte az egyébként két évet igénylő tengerészeti tanfolyamot. Ezután mint képzett tengerész Triesztbe ment, ahol egy hajóra szegődött s ezzel kezdődött tengerész pályafutása. Triesztből hajója Korfun keresztül Konstantinápolyba és onnan Odesszába tette meg az utat. Odesszából visszajövet ért meg benne a gondolat, hogy felhagy hivatásával. A tengeren 9 hónapot töltött, 1862 őszétől 1863 nyaráig. Konstantinápolyban katonakötelezettség ürügye alatt örökre elbúcsúzott kapitányától, aki időközben megszerette az ifjú matrózt.
Visszatért Újvidékre kiábrándulva, végképp szakítva a tengerészélet egykori illúzióival. Ezután újból folytatta megszakított gimnaziális tanulmányait. Két évet veszített, ezt pótolni kellett. Visszament Fiuméba, ahol már ismerték, s egy év alatt elvégezte a 7. és 8. osztályt, letette egyszersmind az érettségi vizsgát is. Ezután azon eltökélt szándékkal tanulta a jogot, hogy annak az életben hasznát vegye. 1864 őszén Pozsonyba a jogakadémiára ment, de minthogy itt a magyar nyelvben tett előmenetelével nem volt megelégedve, a jövő évben már Debrecenbe ment, a harmadik évét pedig Kassán töltötte.
Az elvégzett jogi kurzus után Újvidékre ment, ahol rövid idő alatt városi aljegyzővé, két év múltán pedig 1869-ben főjegyzővé választatott meg. Itt kezdte és fejtette ki termékeny és sikeres működését és 5—6 év alatt 9 eredeti és 3 átdolgozott művel gazdagította a szerb színirodalmat. Alkotói pályája csúcsán, fiatalon ragadta el a halál.
Több olasz és német komédiát átdolgozott: Milo za drago ('Kölcsönkenyér visszajár'), Ni brigesa ('Oda se neki'), Pola vina pola vode ('Fele bor, fele víz') stb. Eredeti színdarabjaiban az 1870 körüli újvidéki kispolgárság életképei jelennek meg, amelyek javarészt szerelmi ügyek, rendszerint szerencsés befejezéssel és erkölcsi tanulságokkal. Műveinek jellemzője a felületes szemléletmód, a könnyed humor és a kellemes szórakoztatás.
Főbb művei Mladost Dositeja Obradovica ('Dositej Obradovic ifjúkora', dráma, 1871) Na Radnji dan ('Karácsony előnapján', dramolet, 1871) Cestitam (vígjáték, 1871: Weszelinovich M., Boldog újévet!, 1895) Školski nadzornik (vígjáték, 1871: Keszég J., A tanfelügyelő, 1950) Francusko-pruski rat ('A francia–porosz háború', vígjáték, 1872) Izbirncka ('A válogatós kisasszony', 1872) Ljubavno pismo (vígjáték, 1872: Kalesok A szerelmes levél, 1908) Dramatski spisi ('Drámai írások', 1–2. kötet, 1892–1894)
Magyarul
A szerelmes levél. Vígjáték; ford. Kalcsok Leó; Pósa Ny., Veszprém, 1908 (Legényegyesületi színműtár) A tanfelügyelő. Vígjáték; ford. Keszég József; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950 (Színpadunk)
Jegyzetek
Források Világirodalmi lexikon 15. Taa–tz (1993) 825. old. Pesti Hírlap, 1882. január 26., IV. évf. 26. szám, 1-3. old.
Kategória:Szerb költők, írók Kategória:Újvidékiek Kategória:1843-ban született személyek Kategória:1875-ben elhunyt személyek