A második világháború alatt számos jelentős katonai megszállás, gazdasági, politikai és területi változás történt Latin-Amerikában. A háború jelentős pánikot okozott a régióban, mivel gazdaságaik nagy része az európai piaccal folytatott kereskedelemtől függött, amelyet a háború teljesen megzavart. Latin-Amerika eleinte megpróbált semleges maradni, de a hadviselő országok veszélyeztették a semlegességüket. A Panama-csatorna jobb védelme, a tengelyhatalmak befolyásának leküzdése és a háborús erőfeszítésekhez szükséges áruk termelésének optimalizálása érdekében az Egyesült Államok a kölcsönbérleti és hasonló programok révén jelentősen kibővítette latin-amerikai érdekeltségeit, ami nagyszabású modernizációt és jelentős gazdasági fellendülést eredményezett a részt vevő országok számára.

Stratégiai szempontból Panama volt a legfontosabb latin-amerikai nemzet a szövetségesek számára a Panama-csatorna miatt, amely összeköttetést biztosított az Atlanti- és a Csendes-óceán között, ami létfontosságú volt mind a kereskedelem, mind a védelem szempontjából. Brazília azért is nagy jelentőséggel bírt, mert Amerikában a legközelebbi pont volt Afrikához, ahol a szövetségesek aktívan harcoltak a németek és olaszok ellen, valamint létfontosságú forrása volt a stratégiai nyersanyagoknak, például a guminak, a vasércnek és a kvarckristályoknak, míg Argentína és Uruguay kulcsfontosságú élelmiszer-szállítók voltak a szövetségesek számára, elfogadva Nagy-Britannia halasztott fizetését, amit a szövetségesek háborús erőfeszítéseihez való jelentős hozzájárulásként ismertek el. A tengelyhatalmak számára Argentína és Chile a háború utolsó évéig semlegesek maradtak, ezt az előnyt pedig teljes mértékben kihasználták a belügyekbe való beavatkozással, kémkedéssel és propaganda terjesztésével.

Brazília volt az egyetlen ország, amely csapatokat küldött az európai hadszíntérre, kulcsszerepet játszott a harcolók utánpótlását biztosító légibázisok biztosításában, és fontos szerepet játszott az atlanti tengeralattjáró-elhárító hadjáratban. Több más ország is összecsapott német tengeralattjárókkal és cirkálókkal a Karib-térségben és az Atlanti-óceán déli részén. Mexikó egy 300 önkéntesből álló vadászrepülő századot küldött a Csendes-óceánra, az Escuadrón 201-et, amelyet Azték Sasok (Águilas Aztecas) néven ismernek. Ezenkívül több mint 4000 argentin önkéntes harcolt a szövetségesek oldalán a második világháború alatt, annak ellenére, hogy Argentína hivatalosan semleges ország volt a háború nagy részében.

A casablancai konferencia után törekedtek a brazil aktív részvételre az európai csatatéren. Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke Marokkóból hazafelé tartva Natalban, Rio Grande do Norte államban találkozott Getúlio Vargas brazil elnökkel. Ez a találkozó a Potenji folyói konferencia néven ismert, és meghatározta a Brazil Expedíciós Erő létrehozását.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Latin-Amerika Kategória:A második világháború diplomáciája