A humán koronavírus OC43 (HCoV-OC43) a Betacoronavirus nemzetség, azon belül az Embecovirus alnemzetség tagja. Ez a vírus burkos, pozitív szálú egyszálú RNS-vírus, amely a gazdasejtbe a N-acetil-9-O-acetilneuraminsav sejtfelszíni receptorhoz kötődve jut be. Az OC43 az embert fertőző hét ismert koronavírus egyike, és a közönséges megfázás leggyakoribb kórokozói közé tartozik. Külön érdekessége, hogy egyes kutatók szerint az 1889–1890-es „orosz influenza” világjárvány valójában ennek a vírusnak volt köszönhető, nem pedig influenzavírusnak.
Eredet és evolúció A genetikai és antigén-analízisek szerint az OC43 nagyon közeli rokonságban áll a szarvasmarhakoronavírussal (BCoV). A két vírus közös őse a 19. század végére, kb. 1890 környékére tehető, ami egybeesik az 1889-es világjárvány idejével. Ez alapján feltételezhető, hogy a vírus zoonotikus úton, szarvasmarháról emberre terjedt át, miután eredetileg valószínűleg rágcsálókban alakult ki. A BCoV és HCoV-OC43 közötti átmenetet egy genomi deléció is jelezheti, amely megkönnyítette a fajok közötti átvitelt.
Virológiai jellemzők A HCoV-OC43 genomja kb. 30 700 nukleotidból áll, és több strukturális fehérjét kódol: Spike (S) fehérje – a sejtfelszíni receptorhoz való kötődést és a vírus bejutását biztosítja. Hemagglutinin-észteráz (HE) – rövidebb tüskefehérje, amely jellemző az Embecovirusokra; segíti a kötődést és a vírus leválását a sejtfelszínről. Membrán (M) fehérje – a vírus összeszerelésében és kijutásában vesz részt. Burkok (E) fehérje – a vírus morfogenezisében és patogenitásában kulcsszerepű. Nukleokapszid (N) fehérje – becsomagolja a vírus RNS-ét, és stabilizálja a nukleokapszidot. A vírusnak négy fő genotípusa (A–D) ismert. A legújabb, D genotípus rekombináció révén jött létre korábbi törzsekből és először 2004-ben azonosították.
Tünetek és patogenitás A HCoV-OC43 általában enyhe felső légúti fertőzést okoz, a közönséges megfázás tüneteivel: orrdugulás, orrfolyás torokfájás köhögés láz és fejfájás Súlyosabb lefolyás csecsemőkben, idősekben vagy immunhiányos betegekben fordulhat elő, ahol alsó légúti megbetegedések (pl. hörghurut, tüdőgyulladás) alakulhatnak ki. Ritka esetekben a vírus központi idegrendszeri szövődményeket is okozhat, például encephalitist, különösen csecsemőkben vagy súlyos alapbetegség mellett. A sejtfertőzés során a vírus a tüskefehérjén keresztül kapcsolódik a gazdasejt receptorához, majd a sejten belül az RNS-genomját a gazdasejt fehérjeszintézisét kihasználva replikálja. A fertőzés után a gazdasejt immunválaszt indít, de a vírus több mechanizmussal is képes elkerülni az immunrendszert (befolyásolja a Connexin-43 nevű fehérjét, amely a sejtek közötti kommunikációt szabályozza). Az E-fehérje ioncsatorna-képző képessége kulcsszerepet játszik a vírus szerkezetének kialakításában és a fertőzött sejtek válaszában.
Epidemiológia A HCoV-OC43 világszerte elterjedt. A koronavírusok összességében az enyhe légúti fertőzések 10–15 %-áért felelősek, míg a leggyakoribb kórokozók a rhinovírusok (30–50 %). A fertőzések szezonálisan jelentkeznek – főként télen a mérsékelt égövben, illetve nyáron-tavasszal a trópusi területeken. A vírus zoonotikus potenciállal is bír: kimutatták, hogy sertések szöveteit is megfertőzheti, így a sertések köztesgazdaként szerepelhetnek az emberi újrafertőződésében.
Források Astrid Vabret, Thomas Mourez, Stéphanie Gouarin, Joëlle Petitjean, François Freymuth, An Outbreak of Coronavirus OC43 Respiratory Infection in Normandy, France, Clinical Infectious Diseases, Volume 36, Issue 8, 15 April 2003, Pages 985–989, https://doi.org/10.1086/374222 Erin E. Schirtzinger, Yunjeong Kim, A. Sally Davis, Improving human coronavirus OC43 (HCoV-OC43) research comparability in studies using HCoV-OC43 as a surrogate for SARS-CoV-2, Journal of Virological Methods, Volume 299, 2022, 114317, ISSN 0166-0934, https://doi.org/10.1016/j.jviromet.2021.114317. Victor M. Corman, Doreen Muth, Daniela Niemeyer, Christian Drosten, Chapter Eight - Hosts and Sources of Endemic Human Coronaviruses, Editor(s): Margaret Kielian, Thomas C. Mettenleiter, Marilyn J. Roossinck, Advances in Virus Research, Academic Press, Volume 100, 2018, Pages 163-188, ISSN 0065-3527, , https://doi.org/10.1016/bs.aivir.2018.01.001
Kategória:Vírusok