A Pseudogymnoascus destructans (régi nevén: Geomyces destructans) egy pszichrofil (alacsony hőmérsékletet kedvelő) gombafaj, amely a fehér orr szindrómát (WNS) okozza. A WNS halálos kimenetelű a hibernáló denevérek számára és hatalmas károkat tud okozni a denevér populációkban az Amerikai Egyesült Államok és Kanada egyes területein. A Geomyces fajoktól eltérően, a Pseudogymnoascus destructans aszimmetrikus hajlított konídiumokat képez. A konídiumok egyedül vagy rövid láncokban fejlődnek ki, gyakran a gombafonal (hifa) végén vagy oldalán. Ezen kívül előfordulhatnak arthroconídiumok, amelyek rhexolítikus leválással keletkeznek. A gomba nagyon lassan növekszik mesterséges táptalajon és nem tud növekedni 20°C fölött. Tud növekedni 4°C és 20°C között, ami leutánozza a denevérek hibernáló helyének a hőmérsékletét. A gombafaj sárga, barna vagy fehér színű telepeket hoz létre, amelyek selymes hatásúak és a peremük egyenetlen. A gomba nemcsak élő denevérekben viselkedik parazitaként, hanem képes szaprofita módon is fennmaradni a barlangi környezetben, pl. sejttörmelékeken. Képes a konídiumképzésre különféle szubsztrátumokon: ide tartozik keratin, kitin, cellulóz, valamint zsírokban és fehérjékben gazdag anyagok (például elhalt rovarok, gombák). Nitrogénforrás terén is rugalmas: tudja használni a nitrátot, nitritet, ammóniát, karbamidot (urea) és húgysavat is. Bár képes sejtekbe hatolni, a cellulóz nem biztos, hogy hosszú távú táptalajként számára ideális. Kedveli a különböző pH-értékeket és tolerál bizonyos kénvegyületeket. Ugyanakkor érzékeny a vízhiány okozta stresszre („matric-induced water stress”). A lefogyás az utolsó jele annak, hogy egy denevér meg van fertőzve a gombával. A gomba által okozott WNS megzavarja a normális hibernálási ciklust és arra készteti a denevéreket, hogy túl korán vagy sűrűn felébredjenek és ezzel elhasználják a zsírraktárukat.
Először 2008-ban Blehert és mtsai írták le a fajt amelyik asszociálva volt a fehér orr szindrómával, és helyezték a Geomyces nemzetségbe. Aztán 2009-ben Gargas és mtsai először írták le a gombafajt mint különálló, egyedi faj és választották neki a ”destructans” nevet. Véglegesen 2011-ben volt leírva és azonosítva a faj, mint a fehér orr szindróma okozója az United States Geological Survey kutatói által. 2013-ban filogenetikai kivizsgálás után rájöttek, hogy közelebbi rokonságban áll a gomba a Pseudogymnoascus nemzetséggel, mint a Geomyces nemzetséggel.
A Pseudogymnoascus destructans úgy gondolják, hogy Európából származik. Jelenleg a P. destructans európai elterjedése a következő országokra terjed ki: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország, Franciaország, Németország, Magyarország, Románia, Lengyelország, Hollandia, Szlovákia, Svájc, Törökország, Ukrajna és az Egyesült Királyság. A P. destructans európai elterjedésének sokkal alacsonyabb, sőt, alig van mortalitása a denevérek körében. Ez valószínű az eredetének köszönhető, illetve annak hogy a két faj között koevolúció volt valószínűleg. Észak-Amerikába először 2006-ban jelent meg New York államban, innen is feltételezik, hogy az ember hozhatta be. Az AEÁ-ban minden évben növekszik a gomba elterjedése. Jelenleg 38 államban és 7 kanadai területen megtalálható. P. destructans sokféle denevérfajra hat: Észak-Amerikában legalább 11 faj esetében találták meg, köztük az Indiana-denevér (Myotis sodalis), a kismogyoródenevér (Myotis lucifugus), a nagybarna denevér (Eptesicus fuscus) és mások. Európában is számos faj hordozza a gombát, például a Natterer-denevér (Myotis nattereri), a Brandt-denevér (Myotis brandtii) és több más faj. A faj terjedésének a megelőzése érdekében több biztonsági intézkedést is lehet és szoktak hozni a szakértők: barlangászati felszerelések melegvizes kezelése, fertőtlenítése (60 fokon, 20 percig), barlangok lezárása, látogatás limitálása, illetve laborban: gombaellenes szerek, UV-fény kezelés, antimikrobiális baktériumok, hőmérsékleti manipuláció használata. Jelenleg nincs széles körben alkalmazható gyógymód, viszont egy 2019-es tanulmány kimutatta, hogy a Pseudomonas flourescens-el kezelt denevérek ötször nagyobb valószínűséggel túlélik a poszthibernációs időszakot, még ha fertőzöttek is.
Kategória:Európa gombái