A vegyes aránytalan képviselet vagy vegyes többségi képviselet a vegyes választási rendszerek egy típusa, amely a győztes mindent visz és az arányos képviseleti elveket ötvözi úgy, hogy a győztes mindent visz ("többségi") rész aránytalan eredménye dominál az arányos komponenssel szemben. A vegyes többségi rendszereket ezért a félarányos rendszerek alá sorolják, szemben a vegyes arányos képviselettel (angolul: mixed-member proportional, azaz MMP), amely kompenzáció révén arányosságot biztosít.

A vegyes aránytalan rendszer egyik leggyakoribb típusa az olyan árokrendszer, amelyben a képviselőket legalább két különböző, egymástól független rendszerben választják. Ez leggyakrabban egyfordulós, egy X-es (relatív többségi) szavazást és pártlistás arányos rendszer keverékét jelenti. Ilyen rendszert használnak például Tajvanon, Litvániában, Oroszországban és Kazahsztánban. Bár az egy X-es szavazás és a listás arányos képviselet a leggyakoribb párosítás az árokrendszerekben, elvileg bármilyen más kombináció is lehetséges. Ezért nem minden árokrendszer vegyes aránytalan rendszer (és nem minden vegyes aránytalan rendszer árokrendszer), azonban mivel a gyakorlatban használt legtöbbjük az, a kifejezéseket néha összekeverik.

Szokatlanabb vegyes aránytalan rendszereket használnak Magyarországon, Olaszországban és Pakisztánban.

Típusok Massicotte és Blais (1999) tipológiája szerint a vegyes aránytalan rendszerek a következő formákban létezhetnek:

A szuperpozíció esetében két különböző rendszert alkalmaznak a választási rendszer különböző szintjein, nem kompenzációs módon. Ez azt jelenti, hogy ha egy párt aránytalanul magas mandátumrészesedést szerez a többségi szinten, akkor is megtartja ezt az abszolút előnyt, ha relatív (százalékos) előnye csökkenhet egy arányos összetevő miatt. Az árokrendszer azt jelenti, hogy a választópolgárnak két szavazata van, és nincs kölcsönhatás a választás két (vagy több) alkotóeleme között, ami leggyakrabban egyfordulós egy X-es szavazás és egy listás arányos szavazás. Vannak példákkétfordulós rendszerre és a listás arányos szavazásra (Litvánia), vagy a pártlistás blokk-szavazásra és a listás arányos szavazásra (Andorra) is. Létezik a szuperpozíciós rendszereknek egyszavazatos változata is, amelyben a választópolgár nem oszthatja fel szavazatait a választás különböző szintjein, hanem egyetlen szavazat automatikusan érvényes mind a helyi jelöltre, mind az azt jelölő pártra. Ilyen rendszert alkalmaznak Olaszországban (Rosatellum) a parlament mindkét házában, egy vegyes szavazatot alkalmaznak. Néhány rendszerben, mint például a pakisztániban, a listás arányos választási helyeket nem a leadott szavazatok alapján osztják el, hanem az egyéni ágon megszerzett helyek arányában. Ez azt jelenti, hogy a győztes párt abszolút előnye a többi párttal szemben a megszerzett helyek tekintetében növekszik, míg relatív (százalékos) többségi előnyük változatlan marad. A fúzió, avagy a bónuszrendszer. Olaszországban és Franciaországban alkalmazzák regionális választásokon. korrekció vagy kompenzáció: Bár a kompenzáció elsősorban a vegyes arányos (MMP) rendszereknek az alapja, egyes országokban olyan rendszereket alkalmaznak, amelyekben a szintek között annyira korlátozott a (kompenzációs) interakció, hogy a gyakorlatban inkább vegyes aránytalannak minősül minősül. "együttélés" (coexistence): bizonyos vegyes rendszerek nem kétszintűek (és ezért egyetlen szavazatot használnak), hanem egyes választókerületben gy alkalmaznak (egymandátumos körzetek), másokban arányos képviseletet alkalmaznak (többmandátumos körzetek), ami a rendszert egészében nézve vegyes többségi képviseletűvé teszi, ha a „győztes mindent visz” körzetek nem csak ritka kivételekbélyegkép|Egy együttélésen alapuló vegyes választási rendszer diagramja, amely ötvözi a „first-past-the-post” rendszert és a pártlistás arányos képviseletet. .

Előnyök és hátrányok A vegyes többségi rendszerek általában lehetővé teszik a kisebb pártok számára, amelyek nem tudnak egyéni körzeteket nyerni a „győztes mindent visz” rendszerben, hogy bizonyos képviseletet kapjanak a törvényhozásban. Azonban az arányos rendszerrel ellentétben lényegesen kisebb képviselettel rendelkeznek, mint amit a szavazatok aránya indokolna.

Az árokrendszerben és a kiegészítő tag-rendszerekben néha negatívumnak tekintik, hogy a képviselőknek két osztálya van, ahol az egyik osztály a körzetéhez kötődik, a másik pedig csak a pártjával foglalkozik.

A vegyes többséi rendszerek fő kritikája az aránytalanságukra vezethető vissza. A nagy pártok nagyon nagy parlamenti többséget szerezhetnek, ami aránytalan a szavazati arányukhoz képest. Például a 2014-es magyar választásokon a Fidesz-KDNP 199 parlamenti helyből 133-at nyert meg a szavazatok csupán 44,87%-ával.

A magas választási küszöbbel kombinálva a kis pártok támogatói továbbra is teljesen képviselet nélkül maradhatnak, annak ellenére, hogy az összes szavazat jelentős részét elnyerik. A vegyes többségi képviselet ösztönzi a taktikai szavazást.

Összehasonlítás a vegyes arányos rendszerekkel A "vegyes többségi" rendszereket ("mixed-member majoritarian") gyakran szembeállítják a vegyes arányos rendszerekkel ("mixed-member proportional").

A vegyes aránytalan rendszerekben, ha van egy olyan párt, amely képes a helyi körzetek mandátumait manipulálni, többet mandátumot tud szerezni. Így az ilyen rendszereknél fontos a tisztességes körzethatárok meghúzása. Normális esetben, vegyes arányos képviselet esetén körzetmanipuláció (gerrymandering) segíthet egy-egy helyi jelöltnek, de nem növelheti egy nagyobb párt mandátumainak arányát, kivéve, ha a mandátumkompenzációs kapcsolatot effektíve eltörlik, például csalilisták és taktikai szavazás segítségével.

Japánban 1994-ben bevezették az egymandátumos választókerületek dominanciáján alapuló árokrendszert, hogy megkönnyítsék a kormányváltást és csökkentsék a korrupciót. Úgy döntöttek, hogy a mandátumok egy részét arányos képviseleti rendszerben választják meg, hogy a kisebbségi pártok is helyet kapjanak. A japán politikai kultúrában azonban ez a rendszer tovább erősítette a domináns pártrendszert, és a 2009 és 2012 közötti rövid időszakot leszámítva az ellenzéki pártok kisebbségi erőként néztek szembe az LDP-vel, nem alakult ki kétpártrendszer. Ezt követően többek között Thaiföld és Oroszország is árokrendszert vezetett be.

A vegyes többségi rendszer esetén jellemzően a bejutó pártok vezetőinek számára a mandátumszerzés garantált élén álló jelölteket. Ezzel szemben az MMP rendszerben egy olyan párt, amely jól teljesít a helyi körzetekben, lehet, hogy lesz jogosult kompenzációs listás helyekre, így a vezetésnek a helyi helyeken kell indulnia.

A vegyes aránytalan rendszerben az aránytalan ág gyakrabban teszi lehetővé az egypárti parlamenti többség létrehozását, mint a vegyes arányos rendszer. Ez lehet pozitív vagy negatív is.

Használat

Jelenlegi használat

Magyarország (szupervegyes: árokrendszer + töredékszavazati hibrid) Litvánia (kétfordulós árokrendszer) Görögország (bónuszrendszer - fúzió) Olaszország Dél-Korea (de facto árokrendszer) Fülöp-Szigetek (árokrendszer) Japán (árokrendszer) Tajvan (árokrendszer)

Jegyzetek

Külső linkek

Választási rendszer tervezési kézikönyv (IDEA) Választási rendszer tervezési anyagok (ACE Project)

Kategória:Félarányos választási rendszerek Kategória:Vegyes választási rendszerek Kategória:Választási rendszerek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal