A Szászvárosi Református Kún Kollégium Szászváros és Hunyad megye oktatási intézménye volt a 16. századtól egészen az 1924-1925-ös tanévig, amikor magyar diákok hiányában az iskolát bezárták. Az épületet az Aurel Vlaicu Líceum kapta meg.
Története A szászvárosi protestáns iskola alapítása Károlyi Boldi Sebestyén prédikátor és gyulafehérvári rektor nevéhez fűződik, aki 1558-ban kezdte el szolgálatát a városban. 1669-től Nagyenyedről hívott rektorok tanították a megfelelő tantárgyakat. A 17. században Báthory Gábor és I. Rákóczi György jelentős támogatásban részesítették az iskolát, I. Apafi Mihály pedig a tatárjárás nyomán kialakult válsághelyzetén segített. Ugyancsak Apafi volt az, aki 1663-ban kollégiumi rangra emelte az intézményt. Ebben az időszakban a szászvárosi schola a Nagyenyedi Bethlen Kollégium partikulájaként működött. A 18. század legelején a beiratkozók létszáma nagyon megcsappant, a városnak pedig nagy anyagi gondokkal kellett megküzdenie, de szerencsére 1719-től növekedni kezdett a diáklétszám. Az oktatás színvonala emelkedni kezdett, a 18. század második fele pedig „viszonylagos nyugalomban telt el.” A 18. század végén az iskola „egy auditóriummal és négy, diákszállásul szolgáló szobával bővült,” felújították könyvtárát és rektori lakását is kibővítették.
A 19. századra a helyi egyházközség joghatósága alól a kollégium átkerült a Főkonzisztórium fennhatósága alá, és gimnáziumi rangra emelték. Épületét tovább bővítették és csinosították. 1847-ben új, korszerű épület megépítésébe kezdtek, amelyet 1848-ra, a forradalom évére befejeztek.
1858-ban nevezték ki a kollégium élére Szabó György igazgatót és gróf Kún Kocsárd főgondnokot. Munkájuk valódi fellendüléshez vezetett: az iskolát már egy lapon említették a többi erdélyi kollégiummal. Tanulói jórészt Hunyad vármegyéből kerültek ki.
Az 1877. március 12-én tartott elöljárósági ülésen határozták el, hogy tekintettel a Kún család és különösen Kún Kocsárd főgondnok által az intézménynek nyújtott támogatására, az iskola elnevezése "Szászvárosi ev. ref. Kún-tanoda" legyen.
A Kollégium 1881-től főgimnáziumként működött 1923-ig, amikor a közoktatási minisztérium megvonta nyilvánossági jogát. A 19. század végén annyira megnövekedett a diáklétszám, hogy ismét szűkösnek bizonyult az épület, ezért 1910-re újat építettek fel.
Az ősi kollégiumban a háborús körülmények miatt 1918-ban hadikórházat rendeztek be, s noha később a katonák kiköltöztek, az iskolaépület visszaszolgáltatása csak részben valósult meg.
Az 1924-1925-ös tanévben magyar diákok hiányában az iskolát bezárták, épületét az 1919-ben alapított Aurel Vlaicu Líceum kapta meg. A Kollégium egykori könyvtárának egy része a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Könyvtárába került. A kolozsvári református leánygimnázium könyvtárának alapját a szászvárosi kollégium könyvtára képezte, és ide kerültek át a szászvárosi intézmény bútorai és felszerelései is.
Az épület a romániai műemlékek hivatalos jegyzékében helyi jelentőségűként szerepel.
A kollégium vezetői (rektorok, igazgatók, tanárok) 1848-ig Nagyajtai György, Halicsi Mihály, Gifófalvi R. Dániel, Tállyai Pál, Mikelaki (Váradi) Eötves Gáspár, Ónadi János, Albisi E. Sámuel, Nádudvari K. István, Lengyelfalvi István, Krizbai Imre, Pávai Ts. Zsigmond, Szemeriai Márton, Borsos István, Pápai János, Dálnoki Veres Gergely, Bedő Ferenc, Török Mihály, Sövényfalvi Lengyel Zsigmond, Kőrösi György, Kolosvári István, Veres Elek, Bányai János, Fartzádi Gábor, Berzétei József, Herepei István, Marosvásárhelyi Bába Sámuel, Berzétei József, Herepei István, Maksai Mózes, Szilágyi Márton, Barabás János, Istvándi János, Kiss Ferenc, Dersi Pál, Eperjesi Gábor, Kovács Sámuel, Bardotz Gábor, Wass György, Kováts József, Zilahi Sebes Sámuel, Sipos Pál, Kováts Mihály, Bartha Miklós, Zágoni Bodola György, Bartha Miklós, Sipos Pál, Baló Sámuel, Keresztes Dániel, Bodola Károly, Zsoldos Sámuel, Váradi Mihály, Székely Sámuel, Molnár József
Jegyzetek
Források
Kategória:Románia középiskolái Kategória:Hunyad megye műemlékei