Gazdaságtörténet

jobbra|bélyegkép|400x400px|A világ egy főre jutó GDP-je, 1400–2003

A gazdaságtörténet a történelem gazdasági nézőpontból való tanulmányozása a közgazdaságtan tudományos eszközeinek felhasználásával, vagy különös tekintettel a gazdasági jelenségekre. A kutatásokat történeti módszerek, statisztikai módszerek és a gazdaságelmélet történelmi helyzetekre és intézményekre való alkalmazásának kombinációjával végzik. A terület számos témát felölelhet, beleértve az emberek közötti egyenlőséget, a pénzügyeket, a technológiát, a munkát és az üzleti életet. Hangsúlyozza magát a gazdaság történeti megközelítését, egy dinamikusan fejlődő, állandóan változó entitásként való elemzését, és arra törekszik, hogy betekintést nyújtson a strukturálásának és felfogásának módjába.

A gazdaságtörténészek, akik kvantitatív (mennyiségi) adatokat és kvalitatív (minőségi) forrásokat egyaránt használnak, hangsúlyozzák a főbb gazdasági események történelmi környezetének a megértését. Gyakran a termelési, munkaerő- és tőkerendszerek intézményi dinamikájára, valamint a gazdaság társadalomra, kultúrára és nyelvre gyakorolt hatására összpontosítanak. A tudományág tudósai elemzéseiket a közgazdaságtan különböző iskoláinak, például az elismert és oktatott közgazdaságtannak, az osztrák közgazdaságtannak, a marxista közgazdaságtannak, a chicagói közgazdasági iskolának és a keynesi közgazdaságtannak a szemszögéből közelíthetik meg.

A gazdaságtörténetnek számos altudománya van. A történeti módszereket általában a pénzügy- és üzleti történetben alkalmazzák, amelyek átfedésben vannak a társadalomtörténet olyan területeivel, mint a demográfiai és a munkatörténet . A kliometria résztudományában a közgazdászok kvantitatív ( ökonometriai ) módszereket alkalmaznak.See, for example, "Cliometrics" by Robert Whaples in S. Durlauf and L. Blume (eds.), The New Palgrave Dictionary of Economics, 2nd ed. (2008). Abstract A kapitalizmus történetében a történészek a gazdaságtörténeti kérdéseket és folyamatokat történelmi szempontból magyarázzák.

A korai gazdaságtörténet

Arnold Toynbee az ipari forradalomról szóló tanulmányában a közgazdaságtan és a történelem ötvözése mellett érvelt, mondván: „Úgy vélem, a mai közgazdaságtan túlságosan elkülönült a történelemtől. Smith és Malthus történelmi gondolkodásmóddal rendelkeztek. Ricardo azonban – aki a modern tankönyvek mintáját teremtette – teljesen történelmietlen gondolkodásmóddal rendelkezett.” Toynbee szerint a közgazdaságtan és a történelem ötvözésének számos előnye volt. Először is, javította a közgazdaságtan megértését. „Az absztrakt tételeket új megvilágításban látjuk, amikor történelmi tényekhez viszonyítva tanulmányozzuk őket. A tételek élénkebbé és igazabbá válnak.” Eközben a történelem közgazdaságtannal együtt történő tanulmányozása megkönnyíti a történelem megértését. A közgazdaságtan megtanít minket arra, hogy a történelem olvasásakor a megfelelő tényeket keressük, és érthetőbbé teszi az olyan kérdéseket, mint a bekerítések, gépek vagy új pénznemek bevezetése. A közgazdaságtan a gondos deduktív gondolkodást is tanítja. „Az általa kialakított gondolkodásmódok még értékesebbek, mint az általa nyújtott elvek ismerete. Ezen szokások nélkül az anyagok tömege eláraszthatja a történelmi tények tanulmányozóit.”Arnold Toynbee's The Industrial Revolution: A Translation into Modern English, Kindle edition, 2020, pages1-2. . First published 1884.

A tizenkilencedik század végén Németországban számos egyetem tudósai, Gustav von Schmoller vezetésével, kidolgozták a gazdaságtörténeti iskolát. Az iskola azt állította, hogy a történelemben nincsenek univerzális igazságok, hangsúlyozva a történelmi kontextus fontosságát kvantitatív elemzés nélkül. Ez a történelmi megközelítés uralta a német és francia tudományos munkát a 20. század nagy részében. A történelmi közgazdaságtani iskolába olyan közgazdászok is tartoztak, mint Max Weber és Joseph Schumpeter, akik úgy vélték, hogy az emberi cselekedetek, a kulturális normák, a történelmi kontextus és a matematikai alátámasztás gondos elemzése kulcsfontosságú a történelmi elemzéshez. A megközelítést William Ashley (Oxfordi Egyetem) terjesztette el Nagy-Britanniában, és a 20. század nagy részében uralta a brit gazdaságtörténetet. Nagy-Britannia első professzora a témában George Unwin volt a Manchesteri Egyetemen. Eközben Franciaországban a gazdaságtörténetet a 20. század elejétől napjainkig erősen befolyásolta az Annales Iskola. Világszerte hatást gyakorol az Annales. Histoire, Sciences Sociales című folyóiratán keresztül.Robert Forster, "Achievements of the Annales school." Journal of Economic History 38.01 (1978): 58–76. in JSTOR

A gazdaságtörténet különálló tudományágként való kezelése évek óta vitatott kérdés. A London School of Economics (LSE) és a Cambridge-i Egyetem tudósai számos vitát folytattak a közgazdaságtan és a gazdaságtörténet szétválasztásáról a két világháború közötti korszakban. A cambridge-i közgazdászok úgy vélték, hogy a tiszta közgazdaságtan a gazdaságtörténet egyik összetevőjét foglalja magában, és hogy a kettő elválaszthatatlanul összefonódik. Az LSE munkatársai úgy vélték, hogy a gazdaságtörténet indokolttá teszi a saját kurzusait, kutatási programját és a mainstream közgazdaságtantól elkülönített tanszékét. A tantárgy fejlődésének kezdeti szakaszában az LSE azon álláspontja győzedelmeskedett, hogy szétválasztja a gazdaságtörténetet a közgazdaságtantól. Az Egyesült Királyság számos egyeteme önálló gazdaságtörténeti programokat fejlesztett ki, amelyek az LSE modelljére épültek. Valójában a Gazdaságtörténeti Társaság 1926-ban az LSE-n alakult, és a Cambridge-i Egyetem végül létrehozta saját gazdaságtörténeti programját.

Az Egyesült Államokban a gazdaságtörténet területe nagyrészt beolvadt a közgazdaságtan más területeibe az 1960-as évek kliometrikus forradalmát követően. Sokan inkább az alkalmazott közgazdaságtan egyik formájának tekintették, mint önálló tudományágnak. A kliometria, más néven Új Gazdaságtörténet, a gazdaságelmélet és az ökonometriai technikák szisztematikus alkalmazására utal a gazdaságtörténet tanulmányozásában. A kifejezést eredetileg Jonathan R. T. Hughes és Stanley Reiter alkotta meg, és Klióra utal, aki a történelem és a hősköltészet múzsája volt a görög mitológiában. Az egyik leghíresebb kliometrikus gazdaságtörténész Douglass North, aki azt állította, hogy a gazdaságtörténet feladata a gazdaságok történelmi dimenzióinak időbeli megvilágítása. A kliometrikusok azzal érvelnek, hogy megközelítésük azért szükséges, mert az elmélet alkalmazása kulcsfontosságú a szilárd gazdaságtörténet megírásához, míg a történészek általában ellenzik ezt a nézetet, óva intve az anakronizmusok keletkezésének kockázatától.

A gazdaságtörténet, a közgazdaságtan és a történelem közötti kapcsolat régóta intenzív vita tárgya, és az utóbbi évek vitái visszhangozzák a korai közreműködők vitáit. A gazdaságtörténészek között régóta létezik egy olyan iskola, amely elválasztja a gazdaságtörténetet – a gazdasági jelenségek múltbeli fejlődésének tanulmányozását – a történeti közgazdaságtantól, és a gazdasági elmélet általánosságát történelmi epizódok segítségével teszteli. Charles P. Kindleberger amerikai gazdaságtörténész ezt az álláspontot 1990-es, Történelmi közgazdaságtan: Művészet vagy tudomány? című könyvében fejtette ki. Robert Skidelsky gazdaságtörténész (Cambridge-i Egyetem) azzal érvelt, hogy a gazdaságelmélet gyakran alkalmaz történetietlen modelleket és módszertanokat, amelyek nem veszik figyelembe a történelmi kontextust. Irving Fisher, a Yale Egyetem közgazdásza már 1933-ban írt a közgazdaságtan és a gazdaságtörténet kapcsolatáról a „Nagy gazdasági világválságok adósságdeflációs elmélete” című művében:

A gazdságtörténetről szóló klasszikusok és alapművek

Korai művek Kautilya (India): Az Arthashastra (kb. Kr. e. 4. század) egy átfogó értekezés az államvezetésről, a gazdaságpolitikáról és a katonai stratégiáról. Xenophón: A gazdálkodásról. In: Németh Gy. (szerk.), Xenophón Filozófiai és egyéb írásai, Budapest 2003. 45-105 o.

A legfontosabb alapművek

Milton Friedman and Anna Schwartz, A Monetary History of the United States, 1867–1960 (1963) Friedrich Hayek, The Road to Serfdom (1944) Karl Marx, Capital: A Critique of Political Economy (1867) Karl Polanyi, The Great Transformation: Origins of Our Time (1944) David Ricardo, On the Principles of Political Economy and Taxation (1817) Adam Smith, An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations (1776)

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Gazdaságtörténet