Az eichstätti dóm (hivatalos nevén Szent Salvator, Szűz Mária és Szent Willibald- székesegyház, ) az Eichstätti egyházmegye székesegyháza a bajorországi Eichstätt városában. A háromhajós csarnoktemplom Szent Willibald alapító építményére vezethető vissza, aki már a 8. században építtetett itt egy kőtemplomot. A mai templom lényegében magas- és késő gótikus stílusban épült, és 1718-ban barokk nyugati homlokzattal egészült ki. A kereszthajóval és a kéthajós mortuáriummal együtt a dóm Bajorország egyik legjelentősebb középkori műemléke.
Építészeti jellemzői Az eichstätti dóm háromhajós, kettős kórusú, magas gótikus csarnoktemplom, kereszthajóval és kísérő kápolnasorokkal. Hossza 98 méter, szélessége a kereszthajóban 38,5 méter, a főhajók magassága körülbelül 19,5 méter. A két román stílusú harangtorony a keleti kórust övezi, ezek magassága 54 és 52 méter. A hosszház kívülről nagyon egyszerűnek tűnik, a támaszok részben befelé húzódnak. Karcsú ólomüveg-ablakok világítják meg a belső teret, a főbejárat mellett egy lépcsőtorony gazdagítja a látképet. Maga a portál egy nyitott előcsarnokkal van védve, amelynek csúcsíves boltíveit homorú díszítés kíséri. A portál (1396) gazdag, festett terrakotta szobordíszekkel van ellátva, melyek baldachinok alatt állnak. A timpanon alsó képmezőjében Mária halála az apostolok körében és mennybemenetele látható. Lelke egy gyermek szimbolikus alakjában jelenik meg, akit Jézus tart a karjában, miközben anyja halálos ágya mellett áll. A képmező felett az Istenszülő koronázása látható. A jelenetet az Ószövetség 12 prófétája keretezi. A portál magasságában található terrakotta szoborcsoport (1420 körül) Máriát a gyermekkel, a napkeleti bölcseket és a jámbor alapítót ábrázolja, az oldalfalakon (1450 körül) pedig a püspökség szentjei, Willibald, Eichstätt első püspöke és apja, Richard (balra), Walburga apátnő és Wunibald apát, Willibald testvérei láthatóak (jobbra).
A nyugati oldalon található korai gótikus Willibald-karzatot egy negyedik, késő gótikus ív zárja le, amely előtt még Gabriel barokk nyugati homlokzata található. A portál kettős pilaszterek között helyezkedik el, végét egy íves balusztrád zárja le, amelyen barokk stílusú szobrok díszelegnek: Mária a gyermekkel és a négy püspökség szentjei.
A tornyokat román stílusú köríves boltívek és frízek tagolják, és háromszögletű oromfalakkal koronázott hegyes tetőfedél zárja le őket. A leggazdagabban díszített rész a késő gótikus káptalani szentély, a csúcsíves tornyocskákkal és a záró alacsony Roritzer-kápolnával. Szerényebb a keleti kórus támpilléreinek díszítése, amelyek között ismét traceri ablakok találhatók.
Mivel az oldalkápolnák a boltozat magasságáig nyúlnak, a keresztboltozatokkal és körpillérekkel fedett belső tér nagyon tágasnak tűnik. A keleti kórus valamivel alacsonyabb, mint a hajó, nyugaton pedig teljesen önálló épületszárnyként nyílik a korai gótikus Willibald-kórus hatalmas boltozatával és a szent sírjával.
Délkeleten a négy szárnyú kolostor és a mortuarium egy belső udvart zár körül, amely 1958 óta a dómkáptalan temetkezési helyeként szolgál. A pompás traverzák a szekularizáció idején elszenvedett pusztítás után 1886-tól kezdődően kerültek helyreállításra. Nyugaton a püspöki rezidencia négyzet alakú épülete csatlakozik hozzá, amely a 18. században váltotta fel a Willibaldsburgot püspöki székhelyként.
A Mortuarium (temetkezési hely) kéthajós csarnoka Németország egyik legszebb késő gótikus belső tere. A nyolc kettős ívboltozatot középen oszlopok támasztják alá, és hálóboltozatok feszülnek fölöttük.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Németország gótikus vallási építményei