bélyegkép|jobbra|Az I-196 építés alatt bélyegkép|jobbra|Az I-93 2×1 sávos szakasza bélyegkép|jobbra|Az I-94 régebbi, keskenyebb része Az Amerikai Egyesült Államok autópálya-hálózatának szabványait az American Association of State Highway and Transportation Officials által kiadott A Policy on Design Standards: Interstate System dokumentum szabályozza, emellett a szövetségi útkezelő hatóság által kiadott engedélyre is szükség van.

Szabványok A közlekedésbiztonság növelése és az egységesség miatt az alábbi szabványokat fogadták el: Különszintű kereszteződések: a fel- és lehajtás rámpákon lehetséges, keresztező műtárgyakat külön szintben kell elhelyezni (például vasúti felüljárók). A csomópontok minimum távolsága lakott területeken egy mérföld (1,6 km), míg azokon kívül három mérföld (4,8 km); ez a távolság szervizutakkal csökkenthető. A rámpák közelében lakott területeken 30, azokon kívül pedig 300 méteren belül nem lehet kocsibeálló vagy más útkereszteződés Városi környezetben megfontolandó a gyalogos és kerékpáros átvezetés biztosítása Minimum tervezési sebesség: az autópályákat legalább 70 mérföld per óra, míg lakott területeken és nagyobb emelkedőkön 50 mérföld per óra (113, illetve 80 kilométer per óra) sebességre kell tervezni A domborzati viszonyok és a látótávolság függvényében egyedi korlátozás is lehetséges Maximum emelkedés: a megengedett legnagyobb emelkedő hegyi területeken 6, változó domborzaton 5, míg sík terepeken 4% (városokban további 1% megengedett) Sávok minimum száma: a A Policy on Geometric Design of Highways and Streets dokumentumban megfogalmazottak szerint irányonként legalább két sáv elvárt; szükség esetén kapaszkodósávokat és a tehergépjárművek számára vészrámpákat kell kiépíteni Sávok minimum szélessége: az autópályákon és szövetségi országutakon 12 láb (3,7 méter) az elvárt Leállósávok szélessége: alapesetben baloldalon 4 láb (1,2 méter), míg jobboldalon 10 láb (3 méter) szélességű, szilárd burkolatú leállósávot kell kiépíteni; ha irányonként legalább három sáv van, mindkettőnek 10 láb (3 méter) szélesnek kell lennie. Hegyi terepen megengedett a 4, illetve 8 láb (1,2, valamint 2,4 méter) szélesség, viszont irányonként négy sáv esetén mindkettőnek nyolc láb szélesnek kell lennie. Ha a teherforgalom meghaladja az óránkénti 250 járművet, megfontolandó szélesebb sávok kijelölése Útpadkák lejtése: a vízelvezetés biztosítása érdekében sík terepen 1,5–2%, míg nagyobb emelkedőkön 2,5% az elvárt padkalejtés; a két oldal együttes lejtése 2 és 6% közötti (de legalább a forgalmi sávokéval megegyező mértékű) kell legyen Elválasztó szélessége: a két irány elválasztósávja legalább 50 láb (15 méter), de inkább 60 láb (18 méter) kell legyen; városokban 10 láb (3 méter) és elválasztóelemek telepítése szükséges Űrszelvény: a Roadside Design Guide dokumentumban meghatározott szélességű űrszelvényben tilos telepített tárgyakat elhelyezni; szükség esetén az űrszelvényen kívüli támasztékot kell alkalmazni. A talajszint alatt kiépített autópályákon támasztófalakat a leállósávok szélétől legalább 2 láb (61 centiméter) szélességben szabad telepíteni; az elvárt emelkedés 1:4 (de inkább 1:6) arányú Szegélyek: szegélyköveket csak a leállósáv külső széléhez szabad telepíteni; ezek maximum 4 col (10 centiméter) magasak, út felőli oldaluk pedig nem lehet függőleges Magasságkorlátozás: a leállósávokat és a burkolat vastagságát is beleértve hidakat és felüljárókat legalább 16 láb (4,9 méter) magasan kell elhelyezni; városokban ezt a magasságot csak az egyik sávban kell biztosítani, a többiben elég a 14 láb (4,3 méter). A táblatartók és gyalogos átvezetések magassága minimum 17 láb (5,2 méter); a városokban elég, ha egy lábbal (30 centiméterrel) vannak magasabban a többi műtárgynál. A hídpilléreket legalább 17,5 láb (5,3 méter) magasan kell kiépíteni Hidak: A kétszáz lábnál (61 centiméternél) rövidebb hidakon a teljes utat (beleértve a leállósávokat) át kell vezetni; hosszabb műtárgyaknál a leállósáv 4 lábra (1,2 méterre) szűkíthető A már létező hidaknál a legalább 12 láb (3,7 méter) forgalmisáv-szélesség, valamint 3,5 és 10 láb (1,1, illetve 3 méter) leállósáv-szélesség az elvárt; hosszabb műtárgyaknál elegendő, ha mindkét leállósáv 3,5 láb (1,1 méter) széles. Szükség esetén a korlátokat át kell építeni Alagutak: szabványaik megegyeznek a hidakéval, azonban a magas költségek miatt a leállósávok 4 láb (1,2 méter) szélesek is lehetnek; emellett kötelező 4 láb szélességű, a forgalmi sávoktól szintben elválasztott menekítőjárda kiépítése és a megkülönböztetett jelzésű járművek közlekedésének biztonsága. A magasság a felüljárókéval megegyezik Burkolati jelek: minden burkolati jelet fényvisszaverőn kell felfesteni

Kivételek Mivel a szabványok az évek során folyamatosan változtak, az utólag a rendszer részévé tett utaknál és a túl drága, valamint környezetvédelmileg indokolatlan esetekben kivételeket fogalmazhatnak meg.

Egyes utak (főleg díjköteles szakaszok) már a Federal-Aid Highway Act of 1956 elfogadása előtt is léteztek; ilyen a Pennsylvania Turnpike, ahol a túl keskeny elválasztósáv miatt először szalagkorlátot, később beton elválasztókat telepítettek. A Kansas Turnpike elválasztósávja 4,9 méterrel keskenyebb az elvártnál.

Az I-35E minnesotai szakaszán a lakosok ellenállása miatt 45 mérföld per órás (72 km/h-s) sebességkorlátozás és kilencezer fontos (4,1 tonnás) tömegkorlátozás van érvényben, míg az I-670-en szintén 72 km/h-s sebességkorlátozást vezettek be. Az I-75 egy szakaszán nincs fizikai elválasztás, az I-93 egy szakasza pedig 2×1 sávos.

Az alaszkai és Puerto Ricó-i autópályák törvényileg mentességet élveznek, ezeket a nem szövetségi szabványok, hanem a helyi igények szerint építették ki.

Jegyzetek

Fordítás

Források

További információk

Szabvány Interstate