A nehézlégzés (továbbiakban: dyspnoe) tulajdonképpen szubjektív érzés: a levegő hiányának érzése, ami erőltetett légzésre ingerel, de vannak objektív jelei is: megváltozik a légzés szaporasága, mélysége és esetleg ritmusa, működésbe jönnek a légzési segédizmok (lásd: később). A légzés szaporábbá válása főképpen beszéd közben vehető észre: a beteg nem képes egy teljes mondatot egy lélegzetvétellel végigmondani, kénytelen azt légvétel céljából megszakítani. A dyspnoe tehát beszéd közben könnyebben diagnosztizálható.
A nehézlégzés kínzó érzése és a légzés látható megváltozása nem mindig jár párhuzamosan: a lázas beteg szaporán lélegzik anélkül, hogy ettől szenvedne; rossz levegőjű szobában viszont dyspnoe érzése támad anélkül, hogy ennek látható jele volna.
Dyspnoe általában akkor keletkezik, ha az oxigén pótlása nem tart lépést az elhasználásával. Ez előfordul egészséges emberen is extrém munka közben, pl. futásnál: ilyenkor a légzés mélyebbé és szaporábbá válik. Ha azonban már kisebb munkára, gyorsabb járásra is fellép a nehézlégzés, az kóros állapot (munkadyspnoe).
Dyspnoe objektív jelei
megváltozik a légzés szaporasága, mélysége, esetleg ritmusa működésbe jönnek a légzési segédizmok a beteg bizonyos - a légzés számára kedvező - pozíciót foglal el
ad 1 A légzés szaporaságának és mélységének változása nem mindig egyirányú: a dyspnoe járhat szaporább légzéssel (tachypnoe) és ritkább légzéssel (bradypnoe); dyspnoe közben a légzés gyakran felületes, de lehet a normálisnál mélyebb is (pl. Kussmaul-féle "nagy" légzés).
Igen szapora légzés (tachypnoe) előfordul hisztériában minden objektív ok nélkül, tehát olyan betegen, aki nem szenved oxigénhiányban.
Periodikussá válik a légzés a dyspnoe két speciális alakjában: a Cheyne-Stokes- és Biot-féle légzésben.
ad 2 Súlyosabb dyspnoéban a beteg az ún. légzési segédizmokat is igénybe veszi: ilyenek a nyakizmok (különösképpen a musculus sternocleidomastoideus), a musculus serratus, musculus trapezius, musculus pectorales és kilégzéskor a hasprés. A légzési segédizmok közé számítjuk az orrszárny izomzatát is, mert a dyspnoe bizonyos alakjaiban ezek is működésbe jönnek, az orrlyukak minden belégzéskor tágulnak; ilyen "orrszárny-légzés" főleg pneumoniában (tüdőgyulladás), miliáris tuberculosisban, szepszisben, eszméletvesztésben fordul elő.
ad 3 A kardiális (szív eredetű) dyspnoéban szenvedő beteg az ágyban rendesen félig ülő helyzetet foglal el, mert ezáltal rekesze lejjebb száll és így vitálkapacitása növekszik, másrészt jobban tudja igénybevenni légzési segédizmait. A kardiális dyspnoe legsúlyosabb formájában a beteg felül és két karjával az ágy oldalába kapaszkodik (ortophnoe).
A dyspnoe egy különös fajtája a "gasp", ami súlyos mérgezésekben és agóniában fordul elő: a beteg nyitott szájjal ritkán, de igen gyorsan kapkodóan légzik és légzés közben horkantó hangot hallat.
A dyspnoéban lehet a belégzés vagy a kilégzés inkább nehezített, és eszerint megkülönböztetünk
inspiratorikus (belégzési) és exspiratorikus (kilégzési) dyspnoét
Inspiratorikus dyspnoe Inspiratorikus dyspnoéban a belégzés nehezített és megnyúlt, főleg a nyakizmok működnek mint segédizmok, a belégzés alatt az epigastrium behúzódik. Az inspiratorikus dyspnoe példája a felsőlégút-szűkület vagy a légzőizmok bénulása következtében beálló nehézlégzés.
Exspiratorikus dyspnoe Exspiratorikus dyspnoéban a kilégzés nehezített, megnyúlt és főképpen a hasprés működik mint légzési segédizom. Példája az asthma bronchiale és a bronchitis asthmatica. Súlyos exspiratorikus dyspnoéban heveny emphysema (tüdőtágulat) keletkezhet azáltal, hogy a belégzett levegő egy része visszamarad a tüdőben.
Leggyakoribb a dyspnoe kevert alakja, amikor mind a belégzés, mind a kilégzés nehezített; ezt látjuk kardiális dyspnoéban.
Nehézlégzés okai Klinikailag a nehézlégzés két fő oka, illetőleg megjelenési formája a
szívelégtelenség miatt létrejövő ún. kardiális dyspnoe és a légzőszervek betegsége következtében létrejövő ún. respiratorikus dyspnoe. Tekintettel arra, hogy a keringési és a légzőszervek betegsége gyakran egymás mellett, együtt fordul elő, gyakori a két dyspnoeforma keveredése (cardiorespiratorikus dyspnoe).
Dyspnoe azonban még sok más okból is létrejöhet. Az alábbiakban felsoroljuk a dyspnoe különböző okait és klinikai megjelenési formáit, de ezek közül részletesen csupán a respiratorikus dyspnoét tárgyaljuk.
A dyspnoe klinikai megjelenési formái:
A keringési elégtelensége következtében jön létre a kardiális dyspnoe. A légzőszervek betegsége következtében jön létre a respiratorikus dspnoe (részletes tárgyalását l. alább). Nehézlégzés támad bizonyos mérgezésekben, pl. diabeteses kómában, uraemiában. Ezekben a dyspnoe oka valószínűleg az acidózis. Az acidózis következtében létrejövő dyspnoéra jellemző, hogy normális, néha szaporább ritmus mellett a légzések igen mélyek (Kussmaul-féle "nagy" légzés, "asthma" uraemicum). Hasonlót láthatunk altatószer-mérgezésben. Előfordul dyspnoe a központi idegrendszer betegségeiben, pl. agyvérzésben, agyhártya-gyulladásban a légzőközpont közvetlen érintettsége által. Ilyen esetekben a légzés rendesen periodikus (Cheyne-Stokes-légzés, Biot-féle légzés). Tulajdonképpen ide tartozik a "gasp" is, amikor a felsőbb légzőközpontok bénulása után a medullaris légzőközpont veszi át a légzés irányítását. Pszichés alapon keletkezik nehézlégzés hisztériában, amely kétféle alakban nyilvánulhat meg: a) mint tachypnoe és b) mint sóhajtási kényszer. Nehézlégzést okoz, ha a levegő parciális oxigénnyomása alacsony. Ilyen okból keletkezik dyspnoe nagy magasságban. Nehézlégzés keletkezik, ha az oxigén transzportja zavart, a hemoglobin nagyfokú csökkenése következtében, tehát súlyos anaemiában (vérszegénység).
Respiratorikus dyspnoe A respiratorikus dyspnoe többféle mechanizmus szerint jöhet létre.
Létrehozhatja a légutakon kívüli valamilyen ok, pl. a mellkas merevsége, deformitása, a légzőizmok bénulása (Heine-Medin, kuráremérgezés), súlyos myositis, a légzőizmok görcse (tetanus, tetania). Respiratorikus dyspnoét okoz a felső légutakban támadó akadály. felsőlégút-szűkület előszeretettel az amúgy is legszűkebb helyen, a gégében keletkezik a glottis görcse (pertussis, spasmophilia) vagy ödémája (mérgező gázok, anaphylaxia) következtében, de okozhatja a légcsövet összenyomó substernalis struma vagy a főhörgőt összenyomó aortaaneurysma is. A felsőlégút-szűkület okozta dyspnoéra jellemző, hogy a légzés ritka (bradypnoe), a belégzés erőltetett és megnyúlt (inspiratorikus dyspnoe), a szűkületen áthaladó levegő hangot ad (stridor). A stridortól megkülönböztetendő az a szörcsögő hang, amelyet tüdőödémában hallunk (stertor). Asthma bronchialés rohamban a dyspnoe tényezői: a hörgők görcse, a nyálkahártya duzzanata és szívós váladék képződése. Valójában alsólégút-szűkületről van szó; megnyúlt kilégzés, sípolás, búgás hallható. Respiratorikus dyspnoét okoz a légzőfelület csökkenése: magas rekeszállás, a tüdő összenyomása hydrothorax (vízmell) által, pneumothorax (légmell), kiterjedt gyulladásos (vagy daganatos) infiltrátum. Pneumóniában többnyire láz, fájdalom és toxicosis vezet nehézlégzéshez, de nagykiterjedésű kétoldali tüdőgyulladásban a légzőfelület beszűkülése fatális lehet. Krónikus aspecifikus légzőszervi betegségek: KALB néven összefoglalt kórképek vezetnek leggyakrabban respiratorikus dyspnoéhoz. A betegségcsoport másik elnevezése: COPD (chronic obstructive pulmonary disease). Fő képviselőik a krónikus bronchitis szindróma és az obstruktív emphysema; ez a két betegség a gyakorlatban nem különül el élesen: az emphysemás beteg gyakran szenvedett előzőleg krónikus bronchitisben, ill. emphysemához sokszor társul krónikus bronchitis. A dyspnoe előidézésében, a légzőfelület csökkenése mellett, az obstrukciónak van jelentős szerepe. Az obstrukció tényezői: a hörgő nyálkahártya gyulladásos megvastagodása, görcs készség (bronchitis asthmatica), a lumen eltömeszelődése nyákkal, valamint a hörgők dyskinesise. Utóbbi azt jelenti, hogy a károsodott hörgőfal kilégzéskor összenyomódik és így "levegő csapda" keletkezik: a kilégzés gátlása a tüdő térfogatának növekedéséhez vezet ("air trapping"). A gázcsere zavara kezdetben munka-dyspnoet, később pedig nyugalmi nehézlégzést okoz.
Jegyzetek