Sikirić () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bratunac községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 38, közúton 54 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 10 km-re délkeletre, a Drina bal partján, a Bijeli-patak torkolatának közelében, 183-454 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-4-2
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb20175Bosnyák24047Horvát00Jugoszláv00Egyéb10Összesen442122
Története A település neve az indoeurópai „sikir” (fejsze) szó pánszláv és protoszláv származéka. Önmagában a név a vágni igével is összefüggésbe hozható, ami talán többet mond arról, hogy a település a favágásra használt szerszámról kapta a nevét. A név összefüggésbe hozható azzal a területtel is, ahol a fejszét használták, legyen szó akár nagyszabású erdőirtásról, akár arról a településről, ahol a kovácsok ezt a szerszámot készítették.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Srebrenicai járáshoz és Voljevica községhez tartozó településnek 28 háztartása, 175 ortodox szerb és 13 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 96. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 54 háztartást, 235 ortodox szerb és 54 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 114. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett.
A második világháború alatt a környező Bratunac környéki falvak a tengelyhatalmak megszállása alatt álltak, ahol a régió lakosai 1941-től csatlakoztak a kommunista vezette partizánerőkhöz. A terület többször gazdát cserélt az 1945-ös végső partizán felszabadításig, a harcokban ezrek haltak meg. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. Ahogy az etnikai feszültségek az 1980-as évek végén Jugoszláviában fokozódtak, a régió közvetett nyomást érzett a politikai széttöredezettség miatt.
Bjelovac, Sikirić és Loznica falvakban már a bosznia-hercegovinai konfliktus kezdetén fegyveres provokációk és alkalmanként muszlim támadások kezdődtek. Pontosan ezért szervezkedtek a helyiek faluvédőkként, őrséget állva. Az alkalmankénti támadásokban több szerb is életét vesztette. A legnagyobb támadásra 1992. december 14-én kora reggel került sor, melyet a srebrenicai muszlim enklávé egységei vittek véghez. A támadást a közeli Pirići és Poloznik falvak, valamint a Drina folyó felől hajtották végre. Azon a napon nagyszámú ember halt meg ezekben a falvakban, köztük nők és gyermekek, a falvakat pedig kifosztották és felégették.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Bratunac községhez került.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései