Csabacsűdi Dókus Gyula (Sátoraljaújhely, 1849. október 15. – Sátoraljaújhely, 1928. október 12.) Zemplén vármegyei alispán, tudós, régész, író, múzeumalapító.
Életpályája A gimnáziumot részben Sárospatakon, részben Fejes István református püspök vezetése alatt magánúton végezte el. Jogot Sárospatakon tanult. 1869-ben egy éves önkéntes volt.
1870-től tartalékos tiszt lett. 1870-től III. osztályú, 1872-től zemplén vármegyei aljegyző, majd árvaszéki ülnök volt. 1877-től központi főszolgabiróként dolgozott.
1890–1891 között a Zemplén hetilapot szerkesztette. 1892-től vármegyei főjegyző lett. 1892-ben császári és királyi kamarási méltóságot kapott.
1925-ben magángyűjteményét Zemplén vármegye közönségének ajánlotta fel, amelyből 1928-ban a sátoraljaújhelyi vármegyeházán megnyílt a Zemplénvármegyei Múzeum.
Munkássága A Csabai írói álnevet is használta. Széles látókörű, nagy műveltségű, a történelem, a filozófia, a régészet iránt érdeklődő, s emellett a vármegyei közigazgatási pályán hatalommal is rendelkező ember volt. Szerkesztőségi tagja volt a Zemplén című megyei újságnak és az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez című folyóiratnak. Sátoraljaújhely megbecsült közéleti szereplője; a Zemplén vármegyei kórház egyik alapítója, az újhelyi Kossuth-szobor felállításának kezdeményezője, az első világháború idején a Vöröskereszt elnöke, az irodalmi körök, kaszinók, egyletek kitüntetett személyisége volt. Jelentős magángyűjeményt hozott létre. Leginkább a régészet érdekelte. Sógorával, Jósa András (1834–1918) régész-főorvossal való együttműködése által fontos érdeme volt abban, hogy a Bodrog-Tisza vidéke a magyar honfoglalók egyik első szálláshelye volt. Több leletmentésben vett részt, elsőként ismerte fel a karosi honfoglalás kori temetők jelentőségét. A bodrogvécsi tarsolylemez (a Magyar Nemzeti Múzeumban) általa maradt ránk. Évekig magángyűjteményének részét képezte a bodrogkeresztúri Dereszla-domb kincsegyüttese is. Régészeti gyűjteményét jelentős fegyveranyaggal, könyvritkaságokkal, pénz- és éremgyűjteménnyel, festményekkel, antik porcelán-gyűjteményyel és fényképanyaggal tette teljessé. Miután a Felvidék egy részének visszakerülésével (1938) a város és a közelében lévő Borsi is ismét Magyarország része lett, Zemplén vármegye törvényhatósága országos összefogással felújíttatta a borsi várkastélyt, II. Rákóczi Ferenc szülőházát, és a múzeumot is átköltöztette oda. A második világháború (1939–1945) utolsó időszakában gyűjteményi anyagának nagy része szétszóródott, illetve felvidéki múzeumokba került. Régészeti gyűjteményének egy részét a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban azóta sikerült azonosítani. Kéziratban maradtak egyes régészeti dolgozatai és egy Tűzoltó kézikönyv.
Családja Szülei Dókus József főispán és Rátkay Borbála voltak.Halálesete bejegyezve a sátoraljaújhelyi állami halotti akv. 320/1928. folyószám alatt.
Művei 1900 Árpádkori sírleletek Zemplén vármegyében. Archaeologiai Értesítő XX/1, 39-61 1900 Adatok a közigazgatási reformhoz (Huszadik század; Sátoraljaújhely, 1900/2) 1902 Javaslatok a közigazgatás egyszerűsítéséhez (Sátoraljaújhely, 1902)
Elismerései 1884 Ferenc József-rend lovagkeresztje
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002
npg.hu
További információk Komporday Levente 2002: A csabacsüdi Dókus család. Széphalom 12. Komporday Levente 2003: Dókus Gyula, Nagy-Zemplén megye utolsó alispánja. Széphalom 13. Komporday Levente 2004: Dókus Gyula beszédek és írások tükrében. Széphalom 14. Sátoraljaújhely lexikona Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Zemplén vármegye Ország-Világ 1890/51.
Kategória:1849-ben született személyek Kategória:1928-ban elhunyt személyek Kategória:Sátoraljaújhelyiek Kategória:Zemplén vármegye alispánjai Kategória:Magyar régészek