A Soroksári Vasöntöde egy ma már nem működő ipari üzem volt Budapest XXIII. kerületében.
Története A Soroksári Vasöntöde létrehozása az 1950-es évek nehézipari fejlesztéseinek egyik jellegzetes példája volt Budapesten. 1950-ben, a főváros déli határán jelölték ki a mintegy 20 hektáros területet az öntöde számára, amelyet kedvező közlekedési adottságai miatt választottak ki. Soroksár ekkor még nagyrészt mezőgazdasági jellegű település volt, amely 1950-ben Budapest részévé vált, majd csak 1994-ben nyerte vissza önálló kerületi státuszát. Az öntöde tervei 1951-ben készültek el, és az eredetileg tervezett kapacitást a növekvő igények miatt már a kezdetekkor bővítették. Az építkezés során kialakították az alapvető ipari infrastruktúrát, üzemcsarnokokat, kiszolgáló létesítményeket és a szükséges technológiát. A kivitelezés 1953-ban rövid megszakítás után folytatódott, és 1954 végére fejeződött be, majd 1955 elején megindult a termelés. Az ezt követő években az üzemet tovább bővítették és korszerűsítették, hogy megfeleljen a növekvő ipari igényeknek, és a hazai szerszámgépgyártás egyik meghatározó bázisává váljon. A 60-as évektől szervezeti átalakítások és fejlesztések révén jelentősen nőtt a kapacitás és a dolgozói létszám, miközben a gyártás egyre inkább gépesítetté vált.
A későbbi évtizedekben további modernizációk történtek, és a termelés fokozatosan a járműipari öntvények irányába tolódott el. Az üzem 1976 és 1987 között a Ganz-MÁVAG részeként működött, majd önálló vállalattá alakult. 1987-ben megalakult a Soroksári Vasöntöde Rt., amely 1992-ig még állami vállalatként működött.
Ezt követően, 1992. április 1-jén privatizálták, és Ferroform Rt. néven folytatta tevékenységét egészen 1993. október 18-ig, amikor az utolsó öntés is megtörtént. A gyár felszámolása végül 1998-ban zárult le. A terület később új tulajdonoshoz került: 1995-ben a német érdekeltségű Lurdy Kft. megszerezte a mintegy 17 hektáros gyárterületet, és megbízásából teljes körű felújítás zajlott az épületegyüttesen. Az átalakítás során több, az öntödéhez kapcsolódó külső berendezést elbontottak, miközben az épületek új funkciót kaptak: raktárként, szállodaként, illetve csomagolóüzemként hasznosítják őket. Az egykori öntöde jellegéből mára szinte csak az öntvénytörő épülete maradt meg, amelynek elbontása a jelentős vasbeton szerkezet miatt gazdaságtalan lenne. A gyár emlékét az Öntödei Múzeum is őrzi, ahol többek között az első öntéskor készült emléktárgy, valamint az üzem működésére utaló dokumentumok, tervek és fényképek is megtalálhatók, nagyrészt az egykori dolgozók közreműködésének köszönhetően.
Az üzemnek saját iparvágánya volt a Budapest–Kelebia-vasútvonalba csatlakoztatva.Wenczel György: Budapest vasúti hálózata (1989. jan.), MÁVTI Kft., Loór Gyula kiegészítéseivel, 1996. jún. (térkép)
Jegyzetek
Források
https://real-eod.mtak.hu/4788/1/Tanulmanyok_2007_10_Szantai_Millisits_A_Soroks%C3%A1ri_Vasontode.pdf
További irodalom Szántai Lajos: A Soroksári Vasöntöde története. Budapest, 1978. (Kézirat az OMM Öntödei Múzeumának adattárában) Lakatos Ernő – Lukács Mátyás – Nagy Ernő – Sütő Anna: Pesterzsébet, Soroksár. Budapest XX. kerületének múltja és jelene (Tanulmányok), Budapest XX. kerületi Tanács, Budapest, 1972 Kasza Sándor: Soroksár. XXIII. kerület, CEBA Kiadó, Budapest, 1997, (Budapest városrészei 23.)
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Technika Magyarországon Kategória:1955-ben átadott építmények Kategória:Budapest XXIII. kerülete Kategória:Magyarországi fémipari cégek