A Szigetek Ura ( vagy , ) Skócia bárói rendjének egyik nemesi címe volt, amelynek történeti gyökerei a Skót Királyságnál is korábbra nyúlnak vissza. A cím Somairlével kezdődött a , és ezután utódainak sora viselte, ők voltak a középkorban a Man-sziget, Argyll és Skócia szigeteinek norvég–gael uralkodói. Tengeri hatalmukat gályaflottáikra (birlinn) alapozták, ezért néha tengeri királyságként tekintették országukat. Noha időnként névleg Norvégia, Írország vagy Skócia királyainak hűbéresei voltak, a szigetek urai évszázadokon át ténylegesen függetlenek maradtak. Területük Argyll nagy részét, Arran, Bute és Islay szigetét, a Man-szigetet, a Hebridákat, továbbá 1438-tól Skye-t és Rosst, valamint Knoydartot, Ardnamurchant és a Kintyre-félszigetet foglalta magában. Hatalmuk csúcsán Anglia és Skócia királyai után ők voltak a legnagyobb földbirtokosok és a leghatalmasabb urak. Hatalmuk csúcspontján a Szigetek urai így a késő középkori Írország Geraldine dinasztiáhozA Geraldine diansztia egy részét Kildare grófjai szócikk része mutatja be. vagy talán még az O'Neill dinasztiához is hasonló hatalommal bírtak.

A Szigetek Ura címet a MacDonald klán birtokolta egészen 1493-ig, amikor John birtokait és címeit IV. Jakab skót király elkobozta. A MacDonald klán vitatta IV. Jakabnak a Szigetek Urasága (Lord of the Isles) feletti jogát. A skót uralkodó elleni felkelések és lázadások gyakoriak voltak. Az újkortól a Szigetek Ura címet Rothesay hercege viseli, vagyis a skót király legidősebb fia és a trón örököse. A Nagy-britanniai Királyság létrejötte óta ezt a címet a walesi herceg viseli, ahogy jelenleg is.

A Somairle és a Domhnaill klán idején a Szigetek urai székhelye az Islay szigeti Finlaggan volt.

Korábban A mai Skócia nyugati partvidékét és szigeteit az olyan nép vagy népek lakták, amelyek kulturális hovatartozása bizonytalan. Ezt a térséget talán már a Írországból érkező gaelek támadták meg, és nyelvük végül meghatározóvá vált. A ez a vidék, sok más területhez hasonlóan, a Norvégiából érkező vikingek portyáit és betöréseit szenvedte el. A szigeteket a gaelek Innse-Gallnak, vagyis az Idegenek szigeteinek nevezték. 875 körül független norvég jarlok (a jarl a grófnak megfelelő nemesi rang) menekültek ezekre a szigetekre I. Harald norvég király elől, akinek ország­egyesítése függetlenségük elvesztését jelentette. Harald azonban üldözte őket, és a Hebridákat, valamint Mant, továbbá Shetlandot és Orkneyt is meghódította. A következő évben a szigetek lakói, gaelek és északiak egyaránt, fellázadtak. Harald ekkor unokatestvérét, Laposorrú Ketilt küldte a rend helyreállítására, Ketil pedig ezután a Szigetek királya lett. Skócia és Norvégia ezután is tovább vitatta a térség fölötti fennhatóságot, miközben az orkney-i jarlok időnként magukat is önálló uralkodóknak tekintették.

973-ban Maccus mac Arailt, a Szigetek királya, III. Kenneth skót király és I. Máel Coluim strathclyde-i király védelmi szövetséget kötött. Ám a skandinávok legyőzték a Szigetek Gilla Adomnáin vezette erőit. A norvég nemes Godred Crovan lett Man és a Szigetek uralkodója, de 1095-ben Norvégia új királya, III. Magnus norvég király megfosztotta hatalmától. 1098-ban Magnus szerződést kötött Edgar skót királlyal, amelynek célja kettejük hatalmi övezetének elhatárolása volt. Magnus megerősítést nyert a Szigetek fölötti uralmára, Edgar pedig a szárazföld fölöttire.Az Orkneyinga saga egyik története szerint III. Malcolm skót király felajánlotta Orkney Magnus grófjának a nyugati partvidék minden olyan szigetét, amely kormánylapáttal irányított hajóval körülhajózható. Magnus erre állítólag egy csónakot vontatott át a Loch Fyne melletti Tarbertnél a földszoroson, miközben ő maga a kormánynál ült, és így a Kintyre-félszigetet is a Szigetek befolyási övezetébe számította. Az idézett dátum azonban III. Malcolm 1093-as halála utáni időre esik.

Dinasztiák alapítása Somairle, 1135-től kezdve megszerezte a Szigeteket, 1156-ban a Man-szigetet is, egyedül a Skye nem került uralma alá. Ezzel olyan dinasztiát alapított, amelyből később a Szigetek Urai nőttek ki. Úgy tartják, hogy apai ágon kelta–gael, anyai ágon pedig északi származású volt. Kortársai Somerled MacGillebride, Somhairle, illetve északiul Sumarlidi Höld néven ismerték. A Sumarliðr óészaki szó, jelentése nagyjából „nyári harcos” vagy „nyári utazó”, a viking értelmű használatban. Somairle felvette Argyll, Kintyre és Lorne ura címét, majd végül a Rí Innse Gall, vagyis a Hebridák királya, valamint Man királya címet is.

Felesége az igen előkelő származású Ragnhild volt. Ragnhild apai nagyapja Godred Crovan, apja Óláfr Guðrøðarson Óláfr Guðrøðarson Mann és a Szigetek királya volt. Godred Crovan, Dublin és a Szigetek királyának fiatalabb fiaként Óláfr apjuk halála után ádáz hatalmi harc tanúja volt idősebb testvérei között. Valamikor a fiatal Óláfrt I. Henrik angol király gondjaira bízták, és a korabeli skót uralkodókhoz, I. Sándorhoz és I. Dávidhoz hasonlóan Óláfr is az angol király pártfogoltja volt. A Szigetek Királyaként Óláfr házassági szövetségeket kötött a szomszédos tengeri uralkodókkal. Bár úgy tűnik, hogy sikeres katonai műveleteket felügyelt apja által egykor ellenőrzött legészakibb területek visszaszerzésére, Galloway-ben is tanúja lehetett a hatalomvesztésnek. hasonlóan Óláfr is birodalma reformere és modernizálója volt. Négy évtizedes uralkodása azonban hirtelen katasztrófával végződött, amikor három unokaöccse meggyilkolta 1153-ban. Az ezt követő hatalmi harcot követően Óláfr fia, Guðrøðr legyőzte a rokongyilkosokat, és átvette a Szigetek Királyságának királyságát.}}, a norvégok hűbérese, a Szigetek Királya volt. Ragnhild anyja Orkney grófja lánya, illetve III. Malcolm skót király feleségének leszármazottja volt.

Somairle a skót-felföldi MacDougaill és MacDonald (vagy csak Donald) klán főnök őse. A a MacDougall klán, amelynek főnökei Argyll eredeti, majd Lorne urai voltak, a Nyugati-felföld legerősebb klánja volt. A skót függetlenségi háborúk alatt a MacDougallok a Comyn klán oldalára álltak, amelynek főnökei Robert Bruce-szal vetekedtek a skót koronáért. Ez a MacDougallok és Bruce-ok közti klánharchoz vezetett, a MacDougallok elvesztették a háborút. Viszont a Bruce-t támogató rokonaik, a Donald klán a győztes oldalon állt.

Somairle 1164-es halála után három fia és sógora, Man királya osztotta fel egymás között országát. Man királya: Man, Lewis, Harris és Skye Aonghus mac Somairle: bizonytalan terület, talán a fennmaradó északi részek, vélhetően Bute Dubhghall mac Somairle: (a MacDougall klán őse): Morvern, Ardnamurchan és Mull Ragnall mac Somairle: bizonytalan terület, valószínűleg a déli részek, köztük Saddell apátsága

Aonghus 1192-ben csatában legyőzte Ragnallt. Aonghust 1210-ben három fiával együtt megölték Skye-ról érkezett férfiak, a gyilkosság valódi oka ismeretlen. Ez Aonghus ágának kihalását jelentette, birtokán testvérei osztoztak.

A MacDonaldok uralma 130px.px|bélyegkép|Aonghus Mór mac Domhnaill pecsétje. A négy hajóban ülő férfi ismeretlen. Egyes értelmezések szerint Somarlie négy fiát jelképezi. A pecsétmintát más nem használta

Aonghus Mór (–1296) Aonghus Mór mac Domhnaill (–1296) a élt, Islay ura és a Domhnaill klán (MacDonaldok) első biztosan megragadható vezető alakja volt. Domhnall mac Raghnaill fiaiként örökölte családja dél-hebridai hatalmi központját, az 1250-es évektől már bizonyíthatóan önálló politikai szereplőként jelenik meg. 1256-ban az angol korona kifejezetten megtiltotta, hogy Írországban befogadják. Ez arra utal, hogy kapcsolatban állhatott az északnyugat-írországi angolellenes szövetségekkel. Ezt erősíti, hogy egyik leánya Domhnall Óg Ó Domhnaillhoz, Tír Chonaill (ma Donegal megye) királyához ment feleségül. III. Sándor skót király követelése ellenére 1263-ban IV. Haakon norvég király hadjáratához csatlakozott. Átadta Islayt, túszokat adott és részt vett a skótok elleni hadműveletekben. A norvég kudarc után kénytelen volt behódolni a skót koronának. Egyik fiát, feltehetően Alasdair Ógot, túsznak adta a skót királyi udvarba. A perthi megállapodás után beilleszkedett a skót királyság rendjébe. 1284-ben jelen volt a scone-i tanácskozáson, majd 1286-ban fiával együtt aláírta a korszak skót és angol–ír főurai közötti fontos politikai szövetséget.

Alasdair Óg of Islay Alasdair Óg of Islay (Alasdair Óg Mac Domhnaill), a Szigetek Lordja, Islay ura és a Domhnaill klán feje, apja legidősebb fia volt. Először akkor említi nevét krónika, amikor a skót király udvarába került túszként biztosítékul, hogy apja nem szegi meg a korona iránti hűséget. Ez az eljárás a kora középkorban gyakori volt. Alasdair Óg élete egybeesett a skót birodalom örökösödési válságával. A Dunkeld-ház utolsó egyenesági leszármazottja, a norvég királyi udvarban élő Margit lett a skót trón örököse, de a Skóciába tartó úton Orkney-ban tizennégy éves korában meghalt. A trónra tucatnál is többen formáltak igényt. Ezek egyike volt a Bruce nemzetség. Alasdair Óg és apja is aláírta a Bruce család királyi törekvéseit támogató megállapodást.

Aonghus Óg of Islay Aonghus Óg of Islay (1296–1318) (Aonghus Óg Mac Domhnaill) a elejének egyik legfontosabb nyugat-skóciai főura, Islay ura volt. A Domhnaill klán (MacDonaldok) vezetését bátyja halála után vehette át. Pályája elején még az angol király oldalán állt a Dubhghaill klán elleni helyi hatalmi harcban. A Dubhghaill klán – ahogy az a családfán is látható – Somerled fiától, Dubgall mac Somairle-től származott. Bátyja házassága a két klán között további területi vitát generált. Később, 1306-ra I. Róbert skót király hívévé vált, a hagyomány szerint a király bujdosása idején is menedéket adott neki. A Bruce-párt győzelme után jutalmul jelentős nyugat-skóciai birtokokat kapott. A későbbi krónikák szerint részt vett az 1314-es bannockburni csatában, de ez nem bizonyított.

Iain Macdonald Iain Macdonald (John of Islay, azaz islay John) (1318–1386)a Domhnaill klán feje volt, a közepén a nyugat-skóciai térség legerősebb világi ura. 1336-ban már a Dominus Insularum, vagyis a Szigetek ura címet használta, és előbb Eduárd, majd 1343-tól II. Dávid skót király megerősítette birtokaiban. Hatalma döntően 1346 után nőtt meg, amikor első felesége, Amie mac Ruairi révén megszerezte Garmoran nagy uradalmát, így uralma csaknem az összes Hebridára és a nyugati partvidék nagy részére kiterjedt. Később szövetséget kötött a későbbi II. Róbert skót királlyal, feleségül vette annak leányát, Margaret Stewartot, és e házasság hozományaként a Kintyre-félszigetet és Knapdale-t is megkapta. 1369-ben Invernessben kénytelen volt behódolni II. Dávidnak, de a király halála után ismét megszilárdította helyzetét, és 1376-ban királyi oklevelek ismerték el több fontos birtokát, köztük Colonsay, Kintyre, Knapdale és Lochaber fölötti jogát. Nemcsak politikai, hanem egyházi és kulturális patrónus is volt. Iona fölött befolyást gyakorolt, és Oronsay szigetén Ágoston-rendi prépostságot alapított. 1386-ban Ardtornish várában halt meg, és Ionán temették el.

Domhnall of Islay