A kazahsztáni állami természetvédelmi területek (kazakul: Мемлекеттік табиғи қорық қоры) a Kazah Köztársaság területén található, kiemelten védett természeti területek (KVT) összessége. Ezek a területek ökológiai, tudományos és kulturális jelentőséggel bírnak, természeti mintaterületeknek, reliktum flóra- és faunarezervátumoknak, valamint a bioszféra-monitorozáshoz és alapvető tudományos kutatásokhoz szükséges terepeknek számítanak.
A természetvédelmi területek alapvető feladata a természeti tájak jellegzetes részeinek természetes állapotban való megőrzése, a növény- és állatvilág génállományának védelme, valamint a természetes folyamatok törvényszerűségeinek tanulmányozása. A monitorozás adatai az antropogén hatások által okozott bioszisztéma-változások előrejelzésére szolgálnak.
A természetvédelmi területek számát tekintve Kazahsztán a FÁK-tagországok között a 16., míg a védett területek országos területhez viszonyított aránya alapján a 13. helyen áll. Jelenleg az országban 10 természetvédelmi terület működik, összesen 1 610 973 hektár területen. A biológiai sokféleség megőrzésére és a természeti övezetek reprezentativitásának bővítésére irányuló stratégiák keretében a tudományos közösség további 15 természetvédelmi terület létrehozását javasolta.
A természetvédelmi területek és a nemzeti parkok közötti kulcsfontosságú különbség a jogi szabályozásban rejlik: a természetvédelmi területeken abszolút védelmi rend van érvényben, amely kizárja a gazdasági tevékenységet és a tömeges rekreációt, míg a nemzeti parkokban övezetek kialakítása megengedett, beleértve a szabályozott turizmus és pihenés számára kijelölt területeket.
Aksu-Zsabagli thumb|Aksu-Zsabagli 1926-ban alapították, és ez Kazahsztán legrégebbi állami természetvédelmi területe. A Talaszi-Alatau és az Ugam-hegység területén, Turkesztán megyében helyezkedik el, 131,9 ezer hektáron. A rezervátum ökoszisztémái négy magassági övben oszlanak meg. Az alsó övben (1500 m-ig) a mezofil cserjék és a fás szárú boróka (akár 20 m magasra is megnövő) dominálnak; megtalálható itt a sztyeppi mandula, a vad szőlő, a Sivers-alma és más termofil fajok. Az emlősök közül előfordul itt az őz, a dzsejrán, a borz, a gímszarvas, a vaddisznó és a tian-shani barna medve.
A szubalpin övben (2000–2300 m) a magasfüvű rétek és a turkesztáni boróka elterülő formái dominálnak. Itt él a szibériai kőszáli kecske (tauteke), a hópárduc, a mormota, a pikanyúl, a madárvilágból pedig a himalájai hómadár, a himalájai csicsörke, a fácán és a szakállas saskeselyű. A területen összesen 1404 edényes növényfajt regisztráltak, amelyek közül 47 szerepel Kazahsztán Vörös Könyvében. A faunát 239 madárfaj, 9 hüllőfaj, 51 emlősfaj és 2 halfaj képviseli. A kiemelten védett fajok közé tartozik az argali, a manul és a hópárduc. A magashegyi övet a havas-gleccser jellegű komplexumok jellemzik. A területnek a Karatau-hegységben található őslénytani részlege a jura időszakból származó fosszíliákat (növény- és állatlenyomatokat) tartalmaz, amelyek tudományos jelentőséggel bírnak az evolúciós biológia tanulmányozásában.
Nauryzum 1934-ben szervezték meg a Kosztanaji megye Nauryzumi járásában. Területe 191,4 ezer hektár. A rezervátum a tavi rendszerek, az érintetlen árvalányhajas sztyeppék, valamint a reliktum erdőtömbök (Nauryzum-fenyves és Tersek-erdő) védelmére specializálódott. A csernozjom talajon a nyírfa endemikus formái és a szibériai vadalma (Malus baccata) nő.
A rezervátum biológiai sokféleségét a különböző táji feltételek konvergenciája határozza meg. Megtalálhatók itt a boreális fauna és az arid zónák képviselői egyaránt. Az emlősfauna 42 fajt számlál, köztük a vaddisznót, az őzet, a pusztai rókát, a nyércet és a szibériai görényt. A madárfauna több mint 60 fajból áll, beleértve a hattyúk, pelikánok és sirályok populációit. A flórát 687 növényfaj képviseli.
Almati thumb|Almati természetvédelmi terület 1964-ben alapították (területe 71,7 ezer hektár). A terület kontrasztos tájzónákat foglal magába: a Zailijszkij-Alatau havas csúcsaitól az Ili folyó völgyében fekvő Akkum-Kalkan («Éneklő dűne») arid övezeteiig. A függőleges övezetesség magában foglalja a lombhullató erdőket (nyár, galagonya, alma, sárgabarack) 1800 m-es magasságig, amely felett a tien-sani lucfenyő állományai találhatók. A magashegységet szubalpin és alpi rétek képviselik.
A biológiai sokféleség 965 növényfajt, 39 emlősfajt és több mint 200 madárfajt foglal magában. Az erdei övben él a gímszarvas, a tien-sani hiúz, a hópárduc, a magashegyekben pedig az argali és a tauteke. A madárfaunát olyan fajok képviselik, mint a himalájai hómadár, a szikifogoly és a szakállas saskeselyű.
Barsza-kelmes 1939-ben alapították az Aral-tó északnyugati részén fekvő egykori szigeten. Jelenlegi területe 160,8 ezer hektár. Fő feladata az arid ökoszisztémák, valamint a ritka patások – a dzsejrán és a kulán – populációinak védelme. Az Aral-tó visszahúzódása miatt a régió ökológiai paraméterei jelentős átalakuláson mentek keresztül, ami kihatott az edényes növények fajösszetételére is. A rezervátum a sivatagi biocönózisok szélsőséges környezeti változásokhoz való alkalmazkodásának kutatási helyszíne.
Korgalzsin thumb|Korgalzsini természetvédelmi terület 1968-ban hozták létre Akmolai megyében (területe 259 ezer hektár). Magában foglalja a mintaszerű érintetlen sztyeppéket, valamint a Korgalzsin és Tengiz tavakat, amelyek a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listáján (Ramsari egyezmény) szerepelnek.
A rezervátum jelentős ornitológiai objektum: itt fészkel a flamingó legészakibb populációja. Összesen 299 madárfajt, 41 emlősfajt és 343 növényfajt regisztráltak. Az értékes fajok között megtalálható a mormota, a vaddisznó és a ritka pézsmapocok. A terület az UNESCO világörökség része.
Markakol thumb|Markakol 1976-ban alapították. A Kurcsumi-hegység és az Azutau-hegység közötti Markakoli-medencében, 1447 méteres magasságban található. Teljes területe 75 ezer hektár, amelyből 44 ezer hektár a tó vízfelülete.
A terület éghajlatát éles kontinentalitás jellemzi. A flóra 721 fajt számlál, beleértve a gyógynövényeket is (például aranygyökér). A fauna 39 emlősfajt (medve, gímszarvas, hiúz) és mintegy 200 madárfajt tartalmaz. A halfaunát 5 faj képviseli, köztük a lenok (uszkucs).
Usztyurt Mangisztaui megyében hozták létre 1984-ben. Területe 223,3 ezer hektár, ezzel az ország legnagyobb természetvédelmi területe. A rezervátum az Usztyurt-fennsík sivatagi tájait reprezentálja. Működésének célja 12 ritka állatfaj megőrzése, beleértve az usztyurti muflont, a dzsejránt és a tarka görényt. A növények közül tudományos értéket képvisel a Nanophyton erinaceum.
Nyugat-Altaj 1992-ben szervezték meg (területe 56 ezer hektár) a Kelet-Kazahsztáni régió Glubokoei járásában. Lefedi a Holzun, Kokszu és Ivanovszkij-hegység nyúlványait. A rezervátum a Nyugat-Altaj tipikus tajga-tájait őrzi. Az edényes növények flórája 564 fajt, a fauna 161 fajt számlál, beleértve a nyestet, a medvét és a rozsomákot.
Alakol 1998-ban hozták létre (területe 197,1 ezer hektár) az Alakoli járásban. A fő védelmi cél a Tentek folyó deltájának hidromorf ökoszisztémái és az Alakol-tó vízfelülete. Itt koncentrálódnak 257 madárfaj fészkelőhelyei, amelyek közül különleges értéket képvisel a rekliktszürke sirály.
Karatau 2004-ben alapították (területe 34,3 ezer hektár). A Karatau-hegység középső részén helyezkedik el. A régiót a florisztikai endemizmus magas szintje jellemzi: számos ómediterrán flóraelem nő itt. A fauna 227 gerinces fajt tartalmaz, köztük a karataui argalit, a hópárducot és a tien-sani barna medvét.Физическая география Казахстана, Алматы: Атамура, 2008. ISBN 9965-34-809-Х
Megjegyzések
Kategória:Kazahsztán védett természeti területei Kategória:Kazahsztán természetvédelmi területei