XI. Sándor, románosan Alexandru Moruzi, görögösen Alexandrosz Mourouszisz, más írásmóddal Moruzzi fanarióta herceg volt, aki az Oszmán Birodalom szolgálatában állt, majd Moldva fejedelme volt 1792–1793, 1802–1806 és 1806–1807 között, valamint Havasalföld fejedelme 1793–1796 és 1799–1801 között.

Élete Constantin Moruzi fejedelem és Smaragda Ghica (†1787) fiaként született. A legtöbb fanariótához hasonlóan pályáját az Oszmán Birodalom szolgálatában kezdte, ahol 1790 és 1792 között a fényes porta nagydragománja volt. Utóda saját öccse, Georges Mourousi lett, aki 1792–1794, majd 1795-től töltötte be ezt a tisztséget.

Alexandru Moruzi ezalatt többször vált uralkodóvá: 1792 március – 1793 január 10. között Moldva fejedelme, 1793 január – 1796 augusztus 28. között Havasalföld fejedelme volt. Ezután leváltották, és öccsét, Georgiosz Mourousziszt – aki ekkor nagydragomán volt – Konstantinápolyban kivégezték.

Később visszakerült a kegybe, és ismét uralkodott Havasalföld fejedelmeként 1799. február 10. – 1801. október 20. között. Majd 1802. november 9-től ismét Moldva fejedelme lett. Ekkorra több fanarióta uralkodóhoz hasonlóan oroszbarát politikát folytatott, mivel az Orosz Birodalom egyre inkább a balkáni ortodox keresztények védelmezőjeként lépett fel. Az Oszmán Birodalom 1806. augusztus 12-én leváltotta Scarlat Callimachi javára. Oroszország ezt a kücsük-kajnardzsi béke megsértésének tekintette, és követelte visszahelyezését. A porta vonakodva engedett, így Sándor 1806. október 28-án visszakerült a trónra. Rövidesen azonban az orosz–török feszültség háborúhoz vezetett: 1806. november 10-én az orosz csapatok bevonultak Moldvába. A cár Moruzi passzív magatartását elégedetlenül figyelte, és más jelölteket fontolgatott. Közben a Moldva részben orosz megszállás alá került (Besszarábia). A formális fejedelmek ekkor már csak névleges hatalommal rendelkeztek.

Végül Scarlat Callimachi lett ismét Moldva fejedelme, miután a területet a bukaresti béke következtében az Oszmán Birodalom elveszítette keleti felét. Sándor 1816-ban halt meg Konstantinápolyban.

Családja Felesége Zoé Rosetti-Răducanu volt. Tizenegy gyermekük született (5 fiú és 6 lány), többek között:

Euphrosyne (házasság révén Plagino) Smaranda, Alexandru Mavrocordat hatman felesége Constantin, nagydragomán 1821-ben, 1821. április 4-én kivégezték Dumitru, a dragomán titkára, 1844-ben halt meg Nicolae, 1821. május 6-án kivégezték

Fordítás

Források Alexandru Dimitrie Xenopol: Histoire des Roumains de la Dacie trajane : Depuis les origines jusqu'à l'union des principautés. E Leroux Paris (1896). Alexandre A.C. Sturdza L'Europe Orientale et le rôle historique des Maurocordato (1660-1830) Librairie Plon Paris (1913). Nicolas Iorga Histoire des Roumains et de la romanité orientale. (1920) Constantin C. Giurescu & Dinu C. Giurescu, Istoria Românilor Volume III (depuis 1606), Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1977. Mihail Dimitri Sturdza, Dictionnaire historique et généalogique des grandes familles de Grèce, d'Albanie et de Constantinople, M.-D. Sturdza, Paris, chez l'auteur, 1983. Jean-Michel Cantacuzène, Mille ans dans les Balkans, Éditions Christian, Paris, 1992. Gilles Veinstein, Les Ottomans et la mort (1996) . Joëlle Dalegre Grecs et Ottomans 1453-1923. De la chute de Constantinople à la fin de l’Empire Ottoman, L’Harmattan Paris (2002) . Jean Nouzille La Moldavie, Histoire tragique d'une région européenne, Ed. Bieler (2004), . Traian Sandu, Histoire de la Roumanie, Perrin (2008). LECCA, OCTAV-GEORGE, Familiile boiereşti române, Bucureşti, Fundation culturale Libra, I)., editeur CONDEESCU ALEXANDRU, l’Editure Muzeul Literaturii Române pages 647 - 648.

Kapcsolódó szócikkek Moldvai fejedelmek listája Havasalföldi fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája

Kategória:Moldvai fejedelmek Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:1816-ban elhunyt személyek