A Monique szökése (eredeti francia címe: Monique s'évade) Édouard Louis kortárs francia író regénye, 2024-ben a párizsi Seuil Kiadónál megjelent könyve. Magyarra fordítva 2025-ben jelent meg a Napvilág Kiadónál, fordította Pataki Pál.
A kötet az elbeszélő anyjának a durva és erőszakos élettársától való szökését mutatja be. A második szökést, hiszen az elsőt, a hasonlóan durva férjtől való megszabadulást már egy előző könyvében megírta.
Cselekménye Egy Párizsban élő, de alkotói ösztöndíjjal Athénban dolgozó 28 éves férfit, a történet elbeszélőjét sírva felhív Párizsból az édesanyja, mert elege lett a durva és erőszakos, részegen állandóan sértegető élettársából. Korábban sikerült megszabadulnia a hasonlóan durva és őt folyton megalázó férjétől, aki mellett húsz évig szorongásban élt egy faluban, ahonnan a mostani élettársának segítségével jött fel Párizsba. Ám ez a Másik is hasonlóan részegesnek és önkényeskedőnek bizonyult. Az anya már hét éve nála lakik, nagyrészt az ő pénzéből él és most ott akarja hagyni, de tart az erőszakosságától. A fia bíztatja, erőt önt belé és a távolból segíteni kezdi a szökését.
Átengedi egy időre az üresen álló párizsi lakását, a kulcsokat az ottani barátja adja oda; taxit rendel Athénból a szökéshez, majd ételeket rendel a lakásba, hogy ne kelljen főznie; videócseten megmutatja a laptop használatát, hogy filmeket nézhessen, „megpróbáltuk bepótolni azokat az éveket, amelyeket elloptak tőle.” (52.) Online egyeztetnek minden következő lépést, hiszen az asszony még soha volt önálló az eddigi ötvenöt évében. Az elbeszélő ingatlanos weblapokon lakást keres abban a faluban, ahol a nővére is lakik. Fel is hívja őt, pedig évek óta nem beszéltek, mert a nővére megharagudott rá, „amikor megjelent az első regényem, amelyben a családunkról írtam…”, a saját nehéz gyerekkoráról, a szegénységről és az erőszakról, amelyben akkor éltek. Itt tudjuk csak meg (63.), hogy az elbeszélő – regényíró; később pedig azt is (123.), – amikor egy megjelent könyve címét is megemlíti –, hogy a történet valóban a szerző saját életéről és családjáról szól, önéletrajzi mű.
A nővér segítségével találnak egy bérelhető kis házat, az anyagiakat az író biztosítja. A költözéskor már Párizsban van és meglátja a Másikat: egy szánalmas, nyomorult kis alakot. És egyszerre arra gondol, hogy „a férfi talán sem nem bűnös, sem nem felelős azért, amit tett, hanem a teste egyszerűen csak közvetítő közeg, közvetítője annak az erőszaknak, amely nála hatalmasabb erőt képvisel…” (133.)
Az anya élvezte a saját lakást, az önálló életet, és hogy nem kell másokat kiszolgálnia, örült minden újdonságnak. Néha felkereste Párizsban az írót, anya-fiú kapcsolatuk egyre inkább baráti kapcsolattá alakult. Egy híres német rendező színdarabot írt az író korábbi könyvéből, amely az anyja első szökéséről szól: „ebben a könyvben azt mesélem el, hogyan menekült el az apámtól több mint húsz év után, húszévnyi fullasztó együttélést követően.” (152.) Az anya izgatottan készül, hiszen nem volt még sem színházban, sem külföldön. Hónapokkal később, a hamburgi bemutató végén nagy tapssal kísérve az íróval együtt Monique-ot is a színpadra szólítják. „Egy újabb elégtétel anyám számára” – gondolta az író. – „Az anyám győzött.”
A regény stílusa egyszerű, az elbeszélő rövid, tisztán érthető mondatokban fogalmaz. „Vannak emberek, akiket a hátára vesz az élet, míg másoknak meg kell küzdeniük vele.” (33.) „Anyámnak soha nem jutott ideje saját magára. Az élet számára egészen mostanáig mások kiszolgálását jelentette.” (46.)
Itthoni fogadtatása Édouard Louis eddig megjelent hét kötete közül a Monique szökése kitűnik az életműből: „ez az eddigi legérzelmesebb szövege… A szökésnél kevés kifejezőbb szó van az olyan életekre, amit ebben a vallomásos regényben láthatunk. (..) Louis egy olyan redukált, tényközlésre épülő nyelvet választott, ami lehetővé teszi az átjárást a társadalmi osztályok között, hiszen osztálytól függetlenül, mindenki számára érthető igazságokat ír le a maga szikár, dokumentarista stílusában.Kocsis Anett Anna: Mennyi egy élet? (Édouard Louis: Monique szökése) (1749.hu, 2026-03-12. Hozzáférés: 2026-04-22)
Édouard Louis könyvének talán legfontosabb üzenete és egyben tanulsága az, hogy a szabadságnak ára van. Ez pedig olyan ár, amit Monique magától nem tudna megfizetni, szüksége van fia és lánya segítségére. (…) Louis azt is megmutatja, hogy a szegénység nem csak az anyagi javakhoz való hozzáférés hiányát jelenti. Új időszámítás kezdődik az asszony életében, amikor fiával sorsközösséget alakít.Gyuris Kata: Monique elégtételt vesz az életen (Élet és Irodalom, 2026-01-30. Hozzáférés: 2026-03-13, csak előfizetéssel olvasható)
A Monique szökése tartalma és írásstílusa – az író néhol nehézkesebb korábbi regényeivel szemben – „egységes és letisztult képet mutat. Ennek egyik legfőbb magyarázata talán éppen abban a felismerésben keresendő, amelyet egy közelmúltban elhangzott podcast-adásban osztott meg a közönségével, miszerint [n]em a burzsoáziának, hanem a takarítónőknek írom a könyveimet.”Fáber Ágoston: Ez a szökés lesz a végső (Merce.hu, 2024-07-06. Hozzáférés: 2026-04-22)
Jegyzetek
Források Édouard Louis: Monique szökése; fordította Pataki Pál; Napvilág Kiadó, Budapest, 2025,
Kategória:21. századi francia regények Kategória:2024 könyvei