Eugène Galien-Laloue, valójában Eugène Gallien Laloue francia festő, akit különösen a Belle Époque-ból származó párizsi utcai jeleneteiről ismertek. Valódi nevén szerződéses kötelezettsége volt egy galériához, így más műveihez az M. Dumoutier, Eugène Dupuy, Léon Dupuy, Eugène Galiany, M. Juliany, Eugène Lemaître, Maurice Lenris, Jacques Liévin, valamint Dumotin és A. Languinais álneveket használta.
Élete Galien-Laloue Charles Laloue színházi festő (megh. 1870) és felesége, Marie Lambert legidősebb fia volt. Nyolc testvéréhez hasonlóan Montmartre-on született, és a St. Pierre plébániatemplomban keresztelték meg. Amikor apja 1870-ben meghalt, Galien-Laloue-nak egy közjegyzőnél kellett hivatalnokként dolgoznia, mivel a nagy család ettől a jövedelemtől függött.
Hogy elkerülje ezt az ellenszenves munkát, Galien-Laloue önkéntesként bevonult a hadseregbe, hamisan megadva korát, és részt vett a francia-porosz háborúban. A frankfurti béke után 1871 májusában visszatért Párizsba. Műszaki rajzolói állást kapott a Société nationale du chemins de fer français-nél (SNCF). Ez elvezette őt Párizs vidéki környezetének felfedezéséhez, és elkészítette első művészi vázlatait.
1874-ben és 1875-ben Charles Jacque-kal együtt hosszabb túrákat tett a Fontainebleau-i erdőbe és azon keresztül, ahol nemcsak vázlatokat és előzetes tanulmányokat készítettek későbbi festményeikhez.Szabadtéren is festettek. A Montmartre-on Galien-Laloue korán érdeklődött a Les Fusains művésztelep iránt, és ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően 1876-ban részt vehetett egy kiállításon.
A Montmartre-on 1874-ben feleségül vette Flore Bardint (1861–1887), akivel 1880-ban egy fiuk született, Fernand. Öt évvel felesége halála után, 1892-ben feleségül vette annak húgát, Ernestine Bardint (meghalt 1925-ben), 1993-ban született egy lányuk, Flore Marie. Öt évvel második felesége halála után Galien-Laloue 1930-ban feleségül vette harmadik leánytestvérüket, Claire Bardint (meghalt 1933-ban).
Galien-Laloue idős koráig folytatta a festést, megtartva montmartre-i műtermét, de már nem állította ki munkáit. Miután a második világháború alatt a németek megszállták Franciaországot, feladta műtermét, és lányához, Floréhez költözött. 1940-ben, miután a fal ostroma miatt kénytelen volt elhagyni Párizst, útközben eltörte a karját, és nem tudott újra festeni. A következő évben lánya chérence-i nyaralójában halt meg, ahol is örök nyugalomra helyezték.
Fogadtatása bélyegkép|Párizsi utcai jelenet Galien-Laloue különösen nagyra értékelte a Belle Époque vibráló párizsi utcai jeleneteit, amelyek nemcsak művészi, hanem dokumentarista értékkel is bírtak. Ezek a párizsi jelenetek többnyire kisméretű gouache festmények már életében is nagyon népszerűek voltak, többek között a brit és amerikai vásárlók körében.
Ezek mellett Galien-Laloue vidéki jeleneteket is festett, elsősorban folyóparti tájképeket és falusi látképeket. Összes műve katalógusa előkészületben van; az első kötet 1999-ben jelent meg. Galien-Laloue festményei ma négy-öt számjegyű eurós összegekért kelnek el árveréseken.
Művei (válogatás) Kikötői hajók A nagy körutak A párizsi rakpartok Fermière en bord de rivière A Szajna Párizsban Trocadéro Párizsban A képviselők szobája Párizsban Boulevard bonne new à Paris Animált látkép Párizsról A köztársaság tere
Irodalom bélyegkép|Eugène Galien-Laloue sírja a chérencei temetőben Emmanuel Bénézit (szerk.): Dictionnaire critique et documentaire des peintres, sculpteurs, dessinateurs et graveurs de tous les temps et de all les pays, 8. kötet. 4. kiadás, Grund, Párizs, 1999, André Roussard: Dictionnaire des peintres à Montmartre . Edition AR, Párizs, 1999, . 251. o. Noë Willer: Eugène Galien-Laloue: 1854–1941. Catalog raisonné, 1. kötet: Le triomphe de Paris. Alexander Kahan Fine Arts, New York, 1999
Jegyzetek
Fordítás
További információk Részletes weboldal a Galien-Laloue-ról (angol nyelven) Galien-Laloue az Artneten
Kategória:1941-ben elhunyt személyek Kategória:1854-ben született személyek Kategória:Franciák Kategória:Francia festők