A szirtuinok az anyagcsere szabályozásában részt vevő jelátviteli fehérjék családjába tartoznak. Az állati evolúcióban ősi eredetűek, és úgy tűnik, hogy az élet minden birodalmában erősen konzervált szerkezettel rendelkeznek. Kémiailag a szirtuinok olyan fehérjék, amelyek vagy mono-ADP-riboziltranszferáz, vagy deaciláz aktivitással rendelkeznek, beleértve a deacetiláz, dezukciniláz, demaloniláz, demirisztoiláz és depalmitoiláz aktivitást. A Sir2 név az élesztő „csendes párosodási típusú információszabályozás 2” génjéből származik,amely a sejtek szabályozásáért felelős az élesztőben.
Az élesztő Sir2 és néhány, de nem az összes szirtuin fehérje-deacetiláz. Más ismert fehérje-deacetilázokkal ellentétben, amelyek egyszerűen hidrolizálják az acetil-lizin aminosavakat, a szirtuin által közvetített deacetilációs reakció a lizin-deacetilációt NAD+ hidrolízissel kapcsolja össze. Ez a hidrolízis O-acetil-ADP-ribózt, a deacetilezett szubsztrátot és nikotinamidot eredményez, amely maga a szirtuin aktivitásának inhibitora.
A hisztonokat deacetilező szirtuinok szerkezetileg és mechanisztikusan különböznek a hiszton-dezacetilázok más osztályaitól (I, IIA, IIB és IV osztályok), amelyek eltérő fehérjeszerkezettel rendelkeznek, és kofaktorként -t használnak.
Jegyzetek
Irodalom R. Rajendran: Sirtuins: Molecular Traffic Lights in the Crossroad of Oxidative Stress, Chromatin Remodeling, and Transcription. In: J. Biomed. Biotechnol. 2011, 368276. oldal , doi:10.1155/2011/368276. T. Finkel u. a.: Recent progress in the biology and physiology of sirtuins. In: Nature. 460(7255), 2009, 587–591. oldal , doi:10.1038/nature08197. M. Jung, W. Sippl: Epigenetic Targets In Drug Discovery. Wiley-VCH, 2009,
Kategória:Fehérjék Kategória:Sejtbiológia