Az Abony nemzetség (korabeli latin alakban de Abony, Oboni) a magyar történelemben a birtokfolytonosság kivételes példája, és az egyik dokumentárisan legjobban adatolt nemesi nemzetség (parentela). A nemzetség ősi fészke, Oboni, a Pozsony vármegyei Csallóközben található. A nemzetség egyedisége a nemzetségi birtok és a nemesi szabadságjogok bizonyíthatóan folyamatos birtoklásában rejlik, amelyet tagjai a 12. századi lovagi adománytól egészen a jobbágyság 1848-as eltörléséig megőriztek. A nemzetség minden ága egységesen a közös „de Nagyabony” (nagyabonyi) nemesi előnevet használta.
Eredet és lovagi szabadságjogok A nemzetség gyökerei III. István uralkodásának idejére (1162–1172) nyúlnak vissza. A történelmi elemzések és okleveles bizonyítékok alapján a nemzetség ősei II. Ulászló cseh király által küldött katonai segédcsapat tagjaiként érkeztek Magyarországra, hogy támogassák a magyar királyt a Bizánci Birodalom elleni harcokban. Szabad lovagokként – valószínűleg cseh vladyka családok ifjabb fiai (secundogenitura) – a szövetséges uralkodó szolgálatában kerestek érvényesülést. A hűségükért és az ország sikeres védelméért III. Istvántól nemcsak adománybirtokot kaptak Oboni területén, hanem az uralkodó egyúttal garantálta eredeti lovagi szabadságjogaik megőrzését is. Ez a jogi aktus biztosította, hogy a nemzetség megőrizze szabad jogállását a helyi közigazgatástól függetlenül.
A birtokfolytonosság történelmi mérföldkövei
1236: A királyi udvarnoki státusz megerősítése 1236-ban IV. Béla király megerősítette a nemzetséget a csallóközi Oboni birtokában, és kifejezetten elismerte szabadságjogaik folytonosságát. Az oklevél akkori jogállásukat királyi udvarnokként (Iobbagiones Vduarnicorum) határozza meg, amely abban az időben a szabad, közvetlenül az uralkodó alá tartozó birtokosok kiváltságos rétege volt.
Az oklevél név szerint említi a nemzetség alapító tagjait: Chyba, Ibur, Heym, Sid, Pocus, Karachun, Illerus, Sath, Hugel, Nolch, Ioanus, Clemen, Stegun és Omodias. Szabad birtokosi státuszukat az uralkodó előtt Dénes nádor és az ország más bárói is védelmezték.
1299: Nemesi rangra emelés és Fel-Abony III. András király egy 1299-es oklevelében megerősítette a nemzetséget Fel-Abony (Nagyabony) birtokában. A nemzetség hivatalos nemesi rangra emelésekor (veri et puri Nobiles) az uralkodó elismerte örökösödési jogukat a területre, amelyet a lovagok „saját vérük ontásával” szereztek meg az Ausztriában, Habsburg Albert megsegítésére vívott harcokban.Ebben az oklevélben a nemzetség következő tagjait emelik nemességre: Ioannes (Miklós fia János), Iaka, Marczel, Matthe, Csyba, Bug, Andreas és Musga. Ügyükben a befolyásos báró és pozsonyi ispán, Demeter mester járt közbe a királynál.
1641: III. Ferdinánd adománya és a történelmi jog elismerése A folytonosság alapvető jogi oszlopa III. Ferdinánd 1641-es oklevele. Az uralkodó ebben „Új Adományt” (Nova Donatio) adott Föl-Abony teljes birtokára.Ezzel az aktussal III. Ferdinánd király de facto elismerte és törvényesítette a nemzetség 12. század óta fennálló történelmi birtokjogait és szabadságait. Az adományt a „vitézlő és nemes” (Egregii et Nobiles) tagok számára „örök időkig és visszavonhatatlanul” (Jure perpetuo et irrevocabiliter), kifejezetten férfiágon (pro sexu Masculino) adományozta, biztosítva ezzel a birtok egységét a jövő nemzedékei számára. Az oklevélben közös birtokosként, a nagyabonyi előnév alatt a következő családok képviselői szerepelnek: Csiba, Morocz, Szelle, Brissel, Dobos, Kázmér, Csomor, Posa, Böke és Gyárfás.
1718–1719: Barokk stabilizáció, Nádvar és Tomogy
1718-ban és 1719-ben III. Károly király megerősítő okleveleket és védlevelet (Conservationales) adott ki, amely véglegesen megerősítette az összes eredeti nemzetségi ág kiváltságait.A király az okiratokban kifejezetten rögzítette, hogy a birtokokat (beleértve a Nádvár és Tomogy helységekben lévő kúriális részeket) azért adja vissza és erősíti meg számukra, mert azokat „őseik emberemlékezet óta birtokolták” (Predecessores olim suos ab immemorabili possedisse). A nemzetség mint ősi lovagi közösség legitimitása, birtokjoga és szabadsága bizonyíthatóan töretlen maradt több mint öt évszázadon át, és tagjai ezt a jogállást egészen a jobbágyság 1848-as eltörléséig fenntartották. alt=Ez Nagyabony község címere|bélyegkép|Ez Nagyabony község címere
A nemzetség székhelyei Nagyabony (Nagy-Abony): A nemzetség közigazgatási és családi központja, a „nagyabonyi” előnév forrása.
Felsőabony (Fel-Abony / Föl-Abony): A lovagi adománybirtok történelmi magja.
Nádvár és Tomogy: A 18. században megerősített kúriális birtokok.
Jegyzetek
Abony