Orahovica Donja település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gračanica községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 26, közúton 32 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre, a Spreča völgyében és a Trebava-hegység déli lejtőin, 160-320 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-4-1
Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi átlaghőmérséklet 20-25 °C fok. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet 0-5 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800-1000 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb222Bosnyák40893893Horvát45Jugoszláv850Egyéb10466Összesen43043966
Története Őskor és ókor A térség régészeti leletei azt bizonyítják, hogy Orahovica környéke már az őskorban is lakott volt. Gornja Orahovica határában két őskori régészeti lelőhely is található. A „Barice” lelőhelyen 1955-ben A. Benac és B. Čović végzett próbaásatásokat, majd 1956-ban B Čović vezetésével szisztematikus régészeti ásatás indult el. Ennek során az őskőkorszakból származó települést és a bronzkorból származó hamvasztásos temetőt tártak fel. A temető szabálytalan félkör alakú, kis kiterjedésű volt. Mintegy 50 sírból állt, melyből 38-at tártak fel. A sírok többsége melléklet nélküli volt. Néhány sírban kerámiákat és fémtárgyakat találtak, melyek a temetőt a késő bronzkor korai szakaszához kötik. Az alatta elhelyezkedő rétegben őskőkori település nyomaira bukkantak. Orahovica másik őskori lelőhelye a „Bilanovo brdo” nevű dombon található. Itt szántóföld művelés közben atipikus kerámiatöredékek kerültek elő. A kerámiák nagyobb része az őskorból, egy része a római korból származott.
Középkor és az oszmán uralom Orahovica története szorosan kapcsolódik a Gračanica és Tuzla közötti régi karavánúthoz. Gračanica bányászfaluként a középkor végén jött létre, majd az oszmánok érkezése után fejlődött ki egy fejlett kézműves, kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységekkel rendelkező városi településsé. A 17. század elejéig Gračanica Észak-Bosznia egyik legnagyobb városi települése, jelentős gazdasági és közigazgatási-adminisztratív stratégiai központ volt, amely lakosságszámát tekintve elérte Donja Tuzlát. Már ekkor Gračanica a karavánutak kiindulópontja volt, amelyek több irányba vezettek: Doboj és Tešnje felé, Maglajon keresztül, és tovább Közép-Boszniába, Posavina, Gradačac és Brčko, valamint a szomszédos Srebrenik, végül pedig Doboj felé Tuzla felé. Ez az utóbbi út különösen fontos volt, mivel Tuzlán keresztül el lehetett jutni Zvornikba, a szandzsák központjába, valamint az Isztambulba, a birodalom fővárosába vezető útvonalak kijáratához is. Így szállították a hivatalnokokat, a hadsereget, a kereskedőket, a zarándokokat stb. Az egyik ilyen út a folyóvölgyekben, a másik viszont a hegyvidéken vezetett keresztül, a Spreča és a Tinja folyók vízgyűjtő területeit követve – Gračanicától Gornja Orahovicán és Moranjakon keresztül, majd a Ratiš-hegy gerincén Gornja Tinján és Obodnicán át haladt, ahonnan a hegy lejtőin egészen Tuzláig folytatódott. Eredeti útvonala a helyi szekérutakon és ösvényeken máig fennmaradt. Ennek az útnak a mentén alakult ki Orahovica település, amely már a középkor végén létezett.
A mai Donja Orahovica azonban az oszmán korban még nem létezett. A mai településből ekkor még csak Rijeka (ma Orahovica-Rijeka), valamint a Hotilj-hegy lejtőin fekvő Makovci és Turkovići falvak léteztek, mindhárom az akkor még egységes Orahovica település részeként, amelynek központja a mai Gornje Orahovica területén volt. Donja Lohinjától a Pogledalište-hegységen át egy régi út vezetett Rijeka faluba, ahol Orahovica legrégebbi mecsetje állt, de ennek az időnek valószínűleg másodlagos jelentősége volt.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket. A községközpont Gračanica ebben az időszakban vált az oszmán városból modernebb helyi központtá.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, a város megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. Végül a térséget 1945. április 7-én szabadították fel a partizánok.
A háború után, az 1945 és 1992 közötti szocialista Jugoszlávia alatt Orehovica is a kollektivizálás szélesebb körű nemzeti politikájának előnyeit élvezte, amely a helyi mezőgazdaságot szövetkezetekbe szervezte a termelékenység növelése és a vidéki területek tervgazdaságba való integrálása érdekében. Az alapvető infrastrukturális fejlesztések, mint például a falvakat Gračanicával és Tuzlával összekötő utak, megkönnyítették a piacokhoz való hozzáférést, és támogatták a vidékfejlesztést ösztönző belső migrációs politikák által vezérelt szerény népességbeáramlást. Gračanicában a háború utáni kihívásokat, mint például a folyószabályozás és az ipar fejlesztése. Az áramot az 1960-as években vezették be a Gračanica környéki vidéki területeken Jugoszlávia villamosítási törekvéseinek részeként, javítva az életszínvonalat és lehetővé téve a kisüzemi gépesített gazdálkodást az olyan falvakban, mint Orehovica. Ez az időszak elősegítette az etnikai együttélést.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. Az 1992-es háború előestéjén a Spreča-völgyi területet, amelyhez Gračanica vidéke is tartozik, egyre növekvő politikai és katonai feszültség jellemezte.
1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek nemcsak a szomszédos bosnyák települések lakóira, hanem magára Gračanicára is. Május 19-én a szerbek Ozrenből tüzérséggel lőtték a környező muszlim falvakat, köztük Donja Orahovicát is, ahol számos házban keletkeztek károk.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település a Föderáció területénél maradt. Az aknamentesítés központi szerepet kapott a helyreállításban a korábbi frontvonalak mentén. Ez megkönnyítette az újjáépítést és helyreállította a mezőgazdasági hasznosítást, lehetővé téve a helyi megélhetést. A gazdasági fejlődés felgyorsult, a helyi kezdeményezések előmozdították a mezőgazdaságot és a kisvállalkozásokat, amelyeket a kantoni beruházások is erősítettek, bár a fiatalok körében továbbra is fennállt a városi központokba, például Tuzlába irányuló elvándorlás.
Jegyzetek
További információk
Kategória:Tuzlai kanton települései