Aleksandar Tišma szerb író, akit leginkább a "Novi Sad" című regénytrilógiájáról ismerünk: Blahm könyve (Knjiga o Blamu, 1972), Az ember ára (Upotreba čoveka, 1976) és Kapo (1987).
Élete Tišma Horgošon, Magyarkanizsán született, a mai Szerbia és Magyarország határán, szerb apa és magyarul beszélő zsidó anya gyermekeként.
Általános és középiskolai tanulmányait Újvidéken végezte, majd a második világháború alatt Budapesten tanult közgazdaságtant, valamint francia nyelvet és irodalmat, végül germanisztika szakon végzett a Belgrádi Egyetem Filológiai Karán.
1945 és 1949 között újságíróként dolgozott a Slobodna Vojvodina és a Borba újságoknál, majd rovatvezetőként és szerkesztőként a Matica Srpska című lapnál 1982-es nyugdíjba vonulásáig.
Aleksandar Tišma más szerzők műveit is fordította németről és magyarról szerb nyelvre, nevezetesen Kertész Imre Sorstalanság című regényét.
1979-ben a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja lett, 1984-ben rendes taggá léptették elő, majd 1992-ben egyesülésük után a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja lett. 2002-től a berlini Művészeti Akadémia tagja is volt.
Tišma művei az emberiség szabadságkeresésének, valamint az út során tapasztalt szenvedésnek, erőszaknak, borzalomnak és bűntudatnak a témáival foglalkoztak. Czesław Miłosz, Danilo Kiš és Konrád György műveivel együtt műveit néha a "Mitteleuropa" irodalom részeként osztályozzák – sötét és elmélkedő, mégis humanista és gondolatébresztő.
Politikai ügyeiben Tišma gyakran nyilvánosan támogatta és fellépett a szerbiai demokratikus mozgalmak mellett, bár vonakodott nyíltan csatlakozni bármilyen politikai szervezethez. 1993-ban, a Slobodan Milošević rezsimjével való egyet nem értése és az országban fokozódó nacionalista hisztéria jeleként elhagyta Szerbiát, és 1996-ig önkéntes száműzetésben élt Franciaországban. 2003-ban, 79 éves korában halt meg Újvidéken.
Műveit körülbelül 20 nyelvre fordították le. Többek között megkapta az Újvidéki Október Díjat (1966), az év legjobb regényének járó NIN-díjat Az ember ára című regényéért (Upotreba čoveka, 1976), az Andrić-díjat (1979), az Osztrák Állami Európai Irodalmi Díjat (1995) és a Francia Nemzeti Érdemrendet (1997).
Könyvei Regények Za crnom devojkom (1969) Knjiga o Blamu (1972) Upotreba čoveka (1976) Begunci (1981) Vere i zavere (1983) Kapo (1987) Široka vrata (1989) Koje volimo (1990)
Novellagyűjtemények Krivice (1965) Nasilje (1965) Mrtvi ugao (1973) Povratak miru (1977) Škola bezbožništva (1978) Hiljadu i druga noć (1987)
Versek Naseljeni svet (1956) Krčma (1961)
Egyéb Drugde (1963) Šta sam govorio (1996) Dnevnik 1942-2001 (2001)
Magyarul Blahm könyve (Knjiga o Blamu) – Európa, Budapest, 1977 · · fordította: Illés Sándor Az ezerkettedik éjszaka (Válogatott elbeszélések) – Forum, Újvidék, 1984 · fordította: Borbély János, Jung Károly, Pap József Az ember ára (Upotreba čoveka) – Európa, Budapest, 1985 · · fordította: Dudás Kálmán A barna lány nyomában (Válogatott elbeszélések) – Forum, Újvidék, 2024 · fordította: Hornyik György · illusztrálta: Becskei Anikó
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek Kategória:Szerb költők, írók Kategória:Vajdasági magyarok