A Palazzo De Carolis (De Carolis-palota) Rómában, a Via del Corso 307. sz. alatti épület (Róma IX. kerülete, a Pigna).
Története A palota nevét Livio De Carolisról, egy ambiciózus és gazdag kereskedőről kapta, akit XIII. Benedek nemesített meg, és akitől Prossedi márkiság címet kapott, amely örököseire és utódaira szállhatott. Egy évtized leforgása alatt, a tizennyolcadik század elején, hatalmas területet szerzett meg kisebb épületekkel a San Marcello al Corso templommal szemben, és megbízta Alessandro Specchi építészt egy fényűző rezidencia megépítésével. Az 1714-ben megkezdett munka végleges formáját 1728 körül nyerte el. Az új márki nem sajnálta a pénzt a belső terek díszítésére, olyan híres festőket hívott meg, mint Andrea Procaccini, Benedetto Luti, Giovanni Paolo Panini, Francesco Trevisani, Giovanni Odazzi, Domenico Muratori és Sebastiano Conca. A palotát eredetileg fontos közhivatalok megszerzésének célpontjaként szánták, ami megtérülést eredményezett volna, de ez nem történt meg, és Livio örökösei, adósságokkal terhelve, kénytelenek voltak 1748-ban elárvereztetni. Az épület a Jézus Társaságára szállt, akik Luigi Vanvitelli építészzel felbecsültették és leltárba vették az ingatlant, majd híres személyiségeknek adták bérbe.
1830 és 1908 között a palota, amely korábban a francia nagykövetség székhelye volt, a Boncompagni Ludovisi család tulajdonában volt. Baldassarre Boncompagni herceg itt alapította meg a „Matematikai és Fizikai Tudományok Nyomdáját”, és egy figyelemre méltó tudományos könyvtárat is létrehozott, amely ma már szétszórtan található.
A központi erkélyen 1845 körül a Ludovisi család egy „bussolottót”, azaz kovácsműhelyt építtetett, egyfajta zsalugáteres verandát, amely különösen népszerű volt a karneváli felvonulások és a berber lóverseny megtekintésére – a Via del Corso szinte összes nemesi palotájában volt ilyen. Miután az új savoyai királyok 1878-ban betiltották a versenyt, a kovácsműhelyeket lebontották, miközben a palotákat fokozatosan felújították; ma már csak néhány maradt fenn, és az egyetlen, amely még felismerhető és jó állapotban van, a Palazzo Bonaparte.
Az épületet 1908-ban eladták a Banco di Romának, amely a mai napig is birtokolja (Unicredit Banca di Roma). Az épületet ezután felújították, hogy a bank képviseleti irodáinak adjon otthont. Az épületet Pio Piacentini építész tervezte, aki padlásszintet is kialakított, és számos szobát szecessziós stílusban alakított át. A nagy udvart, ahol Ignazio Boncompagni Ludovisi herceg 1893-ban egy feliratot helyezett el – amely ma is a helyén van –, amely Oudinot francia csapatai által Róma 1849-es ostroma során leadott ágyúlövésre emlékeztet (az ágyúgolyó egy hasonló eseményre emlékeztet, amely a Palazzo Colonnában történt, ahol azonban az ágyúgolyó a főcsarnok bejáratánál befalazva még mindig megvan), lefedték és az ügynökség csarnokává alakították át. A Specchi által tervezett kettős dór oszlopokkal díszített csigalépcső szinte érintetlen maradt.
Leírása A Via del Corso felőli homlokzat, amelyet pilaszterek tagolnak, négy szintre és egy padlásra terjed ki. A földszinten tizenhat ablak látható párkányokkal, architrávokkal és rácsokkal, amelyek ugyanannyi kis ablakra néznek az alagsorban. Középen négy dór oszlop tartja a piano nobilén lévő erkélyt, és keretezi a női fejjel díszített portált. A piano nobilén ugyancsak 16 ablak és három franciaerkély látható ívelt timpanonokkal, a középsőn a Banco di Roma címerével. A második szinten az ablakok kagylókkal díszített timpanonokkal, míg a harmadikon kisebb, keretezett ablakok találhatók. Az eredeti homlokzat egy gyönyörű, rozettákkal és oroszlánfejekkel díszített párkányzattal zárul, amelyeket konzolok tartanak, közöttük a Boncompagni Ludovisi család heraldikai elemei láthatók. A padláson egyszerű franciaerkélyek vannak. A földszinten rusztikus alapköveket görbe vonalú elemekkel ellátott pilaszterek alkotják.
A főhomlokzat sarkán egykor büszkén állt a Fontana del Facchino, de 1872-ben beljebb helyezték át a Via Lata mentén.
Fordítás
Források Giorgio Carpaneto: Római paloták, Newton Compton, Róma, 1991 Sergio Delli: Róma utcái, Newton Compton, Róma, 1998 Róma körzeti idegenvezetők, IX. Pigna, harmadik rész, (Carlo Pietrangeli), Palombi, Róma,1977 Rita Dietrich: Palazzo de Carolis: Egy gazdag burzsoá család felemelkedése és bukása, in l'Osservatore Romano, 2005.02.23., 9 o.
Kategória:Róma kastélyai, palotái Kategória:Wikipédia-szócikkek GND-azonosítóval Kategória:Wikipédia-szócikkek VIAF-azonosítóval