ATakijja (arab: , tudományos átírásban: taqiyya, taqīya vagy taqiyyah) az iszlám jogban, a síita teológiában és a vallástörténeti szakirodalomban használt fogalom. Legáltalánosabb értelemben a vallási meggyőződés, vallási identitás vagy vallásgyakorlat óvatos elrejtését jelenti fenyegetés, kényszer, üldöztetés vagy súlyos kár fenyegetése esetén.Taqiyyah, Encyclopaedia Britannica, hozzáférés: 2026. május 29.Louis Medoff: TAQIYA i. In Shiʿism, Encyclopaedia Iranica, 2015. április 25.; frissítve: 2018. május 16.; hozzáférés: 2026. május 29. A szó az arab v-k-j gyökhöz kapcsolódik: az arab szavak jelentős része három mássalhangzós gyökből épül fel, amelyhez magánhangzók és képzők társítanak jelentésárnyalatokat. E gyök jelentésköre az óvatosság, védekezés, megóvás és istenfélelem körébe tartozik.
A fogalom különösen fontos szerepet kapott a síita iszlámban, főként a tizenkettes síita hagyományban. A kisebbségi helyzet és a történeti üldöztetés miatt a vallási óvatosság teológiai és jogi súlyt nyert; ehhez az imámok ezoterikus tanításainak védelme is hozzájárult.Etan Kohlberg: „Some Imāmī-Shīʿī Views on Taqiyya”, Journal of the American Oriental Society, 95/3, 1975, 395–402.; JSTOR: 599351; hozzáférés: 2026. május 29. A szakirodalom megkülönbözteti a szűkebb értelemben vett síita takijját azoktól a rokon jogi-etikai kategóriáktól, amelyek a szunnita hagyományban hasonló funkciókat tölthetnek be, de rendszerint más néven szerepelnek. Ilyen például az ikráh (kényszer), a darúra (szükséghelyzet), a ruhsza (jogi engedmény), a kitmán (elrejtés, elhallgatás), a mudárát (taktikus, kímélő együttélés), a tavrija (kétértelmű beszéd), illetve a hadviselésben tárgyalt hida (csel, megtévesztés).Devin J. Stewart: „Dissimulation in Sunni Islam and Morisco Taqiyya”, Al-Qanṭara, 34/2, 2013, 439–490.; nyílt PDF: al-qantara.revistas.csic.es; hozzáférés: 2026. május 29.
A klasszikus iszlám etikai és jogi hagyomány főszabályként tiltja a hazugságot, a hamis tanúzást és a szerződésszegést.Korán 22:30, Quran.com, hozzáférés: 2026. május 29.Korán 25:72, Quran.com, hozzáférés: 2026. május 29.Sahih Muslim 2607c, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29. A források ezért a takijját és rokon kategóriáit feltételes engedményként tárgyalják, nem általános felhatalmazásként a megtévesztésre. A teljes nyíltság alóli kivételek köréről és modern vitáiról lásd a modern vitákról szóló fejezetet.Yarden Mariuma: „Taqiyya as Polemic, Law and Knowledge: Following an Islamic Legal Term through the Worlds of Islamic Scholars, Ethnographers, Polemicists and Military Men”, The Muslim World, 104/1–2, 2014, 89–108.; hozzáférés: 2026. május 29.
Etimológia és rokon fogalmak
A takijja szó az arab v-k-j gyökből ered. A gyökhöz tartozó alakok az óvatosság, védekezés, megőrzés és istenfélelem jelentésmezejében mozognak. A Korán 3:28-ban szereplő tukát alak — a v-k-j gyök egyik koráni formája — óvatosságot, elővigyázatosságot vagy istenfélelmet jelöl. A klasszikus magyarázók ezt az alakot gyakran kapcsolatba hozzák a későbbi takijja-fogalommal, bár a versben szereplő kifejezés nem azonos automatikusan a későbbi technikai jogi kategóriával.Korán 3:28, Quran.com, hozzáférés: 2026. május 29.Tafsirs for Qur'an 3:28, QuranX (digitális tafszír-aggregátor, nem kritikai kiadás), hozzáférés: 2026. május 29.
Fogalom Arab alak Tudományos átírás Rövid magyarázat Elsődleges hagyomány vagy kontextus takijja taqiyya, taqīya elővigyázatos vallási színlelés vagy rejtőzködés főként síita teológia és jog; veszély, üldöztetés, kényszer kitmán kitmān elrejtés, elhallgatás, titoktartás síita és szunnita források; hit, tanítás, identitás vagy információ visszatartása ikráh ikrāh kényszerítés szunnita fikh; kényszer alatti felelősség és joghatás darúra ḍarūra szükséghelyzet, végszükség általános iszlám jogi elv; tilalmak ideiglenes feloldása nagyobb kár elhárítására ruhsza ruḫṣa kivételes jogi engedmény vagy felmentés normál szabály alóli ideiglenes kivétel mudárát mudārāt kímélő, taktikus, konfliktuskerülő viselkedés társas béke, konfrontáció elkerülése tavrija tawriya kétértelmű, szó szerint igaz, de félreérthető beszéd etikai és jogi viták a hazugság határáról hida ḫidʿa csel, megtévesztés hadviselés, ellenséggel szembeni katonai taktika
A szunnita forrásokban a takijja terminus ritkább, a hasonló kérdéseket inkább az ikráh és a darúra fejezeteiben tárgyalják. Devin J. Stewart tanulmánya szerint a moriszkók — a kényszerkeresztelt spanyolországi muszlimok — és az őket eligazító észak-afrikai szunnita jogtudósok a Korán-kommentárok, hadísz-gyűjtemények, jogi kézikönyvek és etikai művek révén ismerték a takijja és az ikráh rokon fogalmait.
Az igazmondás főszabálya
A Korán és a hadíszirodalom több helyen elítéli a hazugságot, a hamis beszédet és a hamis tanúzást. A Szahíh Muslim egyik ismert hadísza az igazmondást az erénnyel és a Paradicsommal, a hazugságot pedig a bűnnel és a túlvilági büntetéssel kapcsolja össze. A kereskedelmi joghoz kapcsolódó hadíszanyagban az igazmondó és átlátható adásvétel áldást hoz, míg a hazugság és az elhallgatás az ügylet áldását szünteti meg.Sahih Muslim 1532a, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29.
Ezért a takijja és a hozzá kapcsolódó engedmények a klasszikus jogi és teológiai irodalomban kivételes helyzetekhez kötődnek: kényszerhez, üldöztetéshez, háborús helyzethez, békítéshez, szükséghelyzethez vagy más olyan kárveszélyhez, amelyet a jogtudósok súlyosabbnak tekintettek a külső beszéd és a belső meggyőződés közötti eltérésnél.
Koráni alapok
A vallási rejtőzködés és a kényszer alatti külső alkalmazkodás doktrínája több koráni szakaszra, illetve ezek klasszikus magyarázatára támaszkodik. A hivatkozott szakaszok jelentőségét a klasszikus kommentárirodalom és a jogi értelmezés bontotta ki. A tafszír Korán-magyarázatot, a fikh pedig az iszlám jogtudományt, vagyis a vallási normák gyakorlati jogi értelmezését jelenti.
Korán 3:28
A Korán 3:28 tiltja, hogy a muszlim hívők a hívők helyett hitetleneket válasszanak pártfogóul vagy szövetségesül, de kivételt tesz azzal az esettel, amikor a muszlim hívők óvatosságból védekeznek velük szemben. A klasszikus tafszírok közül Ibn Kathír és a Tafszír al-Dzsalálajn ezt a kivételt úgy értelmezik, hogy félelem vagy kiszolgáltatottság esetén a hívő külsőleg, szavakban mutathat alkalmazkodást anélkül, hogy belsőleg is azonosulna az ellenséges hatalommal.Tafsīr Ibn Kathīr, Korán 3:28, QuranX (digitális tafszír-aggregátor, nem kritikai kiadás), hozzáférés: 2026. május 29.
A 3:28 értelmezése fontos szerepet játszik a szunnita és síita takijja-vitákban is. A szűkebb szunnita olvasat többnyire kényszerre és fenyegetésre korlátozza az engedményt, míg a síita jogi irodalom tágabb történeti tapasztalathoz és közösségvédelmi helyzetekhez kapcsolja.
Korán 16:106
A Korán 16:106 a hit megtagadásának tilalmát tárgyalja, de kivételt tesz azzal, akit kényszerítenek, miközben szíve a hitben marad.Korán 16:106, Quran.com, hozzáférés: 2026. május 29. A klasszikus magyarázó hagyomány ezt a verset Ammár ibn Jászir történetéhez kapcsolja, akit a hagyomány szerint mekkai üldözői kényszerítettek arra, hogy külsőleg megtagadja hitét.Tafsirs for Qur'an 16:106, QuranX (digitális tafszír-aggregátor, nem kritikai kiadás), hozzáférés: 2026. május 29.
Ez a szakasz a kényszer alatti vallási színlelés egyik legfontosabb koráni alapja. A belső meggyőződés és a külső beszéd közötti különbségtétel itt nem pusztán síita témaként jelenik meg, hanem a szunnita jogban is az ikráh egyik alapforrása.
Korán 40:28
A Korán 40:28 egy, a fáraó házából való hívő férfit említ, aki elrejtette hitét.Korán 40:28, Quran.com, hozzáférés: 2026. május 29. A vers a hit elrejtésének, vagyis a kitmánnak egyik gyakran idézett példája. Ebben az esetben a hangsúly nem aktív megtévesztésen, hanem a vallási identitás visszatartásán és a veszélyes közegben való óvatos megszólaláson van.
Szükséghelyzeti analógiák
A darúra, vagyis a szükséghelyzet általánosabb iszlám jogi elvéhez gyakran kapcsolják a Korán 2:173 és 5:3 szakaszait. Ezekben a tilalmas ételek fogyasztása bizonyos kényszerhelyzetekben kivételt képez, ha az ember nem lázadó szándékkal és nem túlterjeszkedve él a könnyítéssel.Korán 2:173, Quran.com, hozzáférés: 2026. május 29.Korán 5:3, Quran.com, hozzáférés: 2026. május 29. A jogi irodalomban e szükséghelyzeti logika analógiaként is szerepelhet olyan esetekben, ahol a normál szabály ideiglenes felfüggesztését súlyosabb kár elhárítása indokolja.
Hadíszok és prófétai példák
A hadísz Mohamed próféta mondásait és cselekedeteit rögzítő hagyományanyag neve; a prófétai életrajzi hagyományt gyakran szírának nevezik. A hadíszirodalomban több olyan eset szerepel, amely nem feltétlenül takijja néven jelenik meg, de a teljes nyíltság, az igazság teljes közlése vagy a belső és külső álláspont azonossága alóli kivételként értelmezhető. A jogtudósok ezeket az eseteket külön kategóriákban tárgyalták.
Kényszer alatti vallási beszéd
A 16:106-hoz kapcsolt Ammár ibn Jászir-történet a kényszer alatti külső hitletagadás paradigmatikus példája. A hagyomány lényege, hogy a kényszer alatt kimondott, hitetlennek látszó beszéd nem azonos a belső hit elvesztésével, ha a szív továbbra is a hitben marad. Ez a példa a szunnita és síita jogi irodalomban egyaránt megjelenik, bár a belőle levont következtetések hatóköre iskolánként eltérhet.
Hadviselési megtévesztés
A hadíszirodalom több változatban közli a rövid formulát: „a háború megtévesztés”.Sahih al-Bukhari 3030, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29. Ez a kategória nem azonos a szűk értelemben vett takijjával: a hadijog és a katonai csel körébe tartozik. A Kaab ibn al-Asraf történetében Muhammad ibn Maszlama engedélyt kér arra Mohamed prófétától, hogy megtévesztő módon beszélhessen, és a Buhárí- és Muslim-hagyományok szerint engedélyt kap.Sahih al-Bukhari 3032, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29.Sahih Muslim 1801, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29.
A klasszikus értelmezések szerint a hadviselési csel nem jogosítja fel a harcost szerződések vagy biztonsági garanciák megszegésére. A jogi irodalom a hadicselt és az árulást rendszerint külön kezeli.
Békítés és házastársi beszéd
A Szahíh Muslim és a Szunan Abú Dáúd hagyományai szerint kivételes engedményként jelenik meg a valóságtól eltérő beszéd három helyzetben: háborúban, emberek kibékítése érdekében, illetve férj és feleség között a kapcsolat rendezése céljából.Sahih Muslim 2605a, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29.Sunan Abi Dawud 4921, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29. A Szahíh al-Buhári külön fejezetcímben rögzíti, hogy az embereket kibékítő személy nem tekintendő hazugnak, ha jó dolgot közvetít vagy jó céllal fogalmaz.Sahih al-Bukhari 2692, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29.
E hagyományok értelmezésében a jogászok és hadíszmagyarázók között különbségek vannak. Egyes értelmezések a tényleges valótlanság korlátozott megengedését látják bennük, mások inkább a kétértelmű, békítő vagy szépítő beszédre, vagyis tavrijára szűkítik a hatókört. A hadíszanyag mindenesetre azt mutatja, hogy a teljes őszinteségtől való eltérés kérdése nem kizárólag halálveszélyhez kapcsolódott, hanem társas békítés és házastársi konfliktuskezelés kontextusában is felmerült.
Mudárát és társas kímélet
A mudárát nem azonos a takijjával, de rokon jelenség: olyan kímélő, konfliktuskerülő viselkedést jelöl, amelyben az ember nem feltétlenül tárja fel teljes belső véleményét vagy ellenszenvét. A Szahíh al-Buhári 6131-ben szereplő elbeszélésben Mohamed próféta egy rossz hírűnek tartott látogatót külsőleg udvariasan fogad, jóllehet előtte negatívan jellemzi őt; a hagyományt a későbbi adab- és etikai irodalom a társadalmi kímélet példájaként is értelmezte.Sahih al-Bukhari 6131, Sunnah.com, hozzáférés: 2026. május 29.
A takijja a síita hagyományban