A Synaxarion, magyarosan szinaxárion, szünaxárion (görögül: Συναξάριον), latinosan Synaxarium a keleti ortodox, a keleti ortodoxiához tartozó orientális egyházak, valamint a keleti katolikus egyházak hagiográfiai gyűjteménye, amely nagyjából a római katolikus egyház mártirológiájának felel meg. Neve a görög συνάγειν (synagein, „összegyűjteni”) igéből származik. A szinaxárionok szentek életrajzait, ünnepeik leírását, mártírok emlékezetét és különböző egyházi események rövid ismertetéseit tartalmazzák, rendszerint az egyházi év rendje szerint. Nem azonos a szintén a keleti szerzetesek életét, mondásait tartalmazó Paterikonokkal.

Jellemzői A szinaxárionoknak két fő típusa ismert. Az egyszerű szinaxárionok csupán a szentek névsorát és ünnepnapjait sorolják fel időrendi rendben. A történelmi szinaxárionok ezzel szemben rövid életrajzi ismertetéseket is közölnek. Ezek az összefoglalások rendszerint a menológionokból származnak, amelyek a szentek részletes életrajzait tartalmazó, tizenkét hónapra osztott gyűjtemények voltak. A bizánci liturgiában a felolvasott szövegek jelentős része szentek életéről szólt, ezért a szinaxárion fokozatosan rövid hagiográfiai gyűjteménnyé fejlődött. A szentek és vértanúk történetei mellett látomások, egyházi események és más vallásos elbeszélések is helyet kaptak benne.

A „szinaxárion” elnevezés jelentése az évszázadok során változott. Eredetileg a templomi olvasmányok – bibliai és egyéb liturgikus szövegek – jegyzékét jelentette, hasonlóan a latin Capitulare vagy Comes könyvekhez. Később magukat a teljes szövegeket is belefoglalták ezekbe a gyűjteményekbe. A Szent Liturgia olvasmányai idővel külön könyvekbe, az „Evangéliumba” és az „Apostolba” kerültek, míg a szinaxárion elsősorban a többi liturgikus olvasmány és a szentek emlékezetének gyűjteményévé vált.

A legrégebbi fennmaradt történelmi szinaxárionok a 10. századból származnak. Számos középkori kézirat maradt fenn, amelyek fontos forrásai a bizánci egyháztörténetnek és vallási kultúrának. A szövegek összeállításában több szerző vett részt, közülük a legismertebb Szümeón Metaphrasztész volt, aki számos szentéletrajzot szerkesztett át és foglalt össze. II. Baszileiosz bizánci császár uralkodása idején a szinaxárion hivatalos átdolgozása is megtörtént, amely később a bizánci liturgikus hagyomány alapvető részévé vált.

A szinaxárion ma már nem önálló könyvként használatos, hanem a Menaion részeként jelenik meg. A keleti keresztény liturgiában az Orthrosz (hajnali zsolozsma) során olvassák fel a megfelelő napi szent rövid életrajzát, rendszerint a kánon hatodik ódája után.

A szinaxárionnak több regionális változata is fennmaradt. A kopt ortodox egyház a kopt Synaxarium Alexandrinumot használja, amely eredetileg kopt nyelven íródott. Az etióp ortodox egyháznak saját etióp szinaxáriuma van, míg az Örmény Apostoli Egyház az örmény szinaxáriumot használja. Emellett ismert grúz, arab-jakobita és más helyi változatok is. A római katolikus egyház megfelelő gyűjteménye a Római Mártirológium.

Fordítás

Források

Kapcsolódó szócikkek Ortodox szentek listája

Kategória:Keresztény fogalmak Kategória:Vallási irodalom Kategória:Irodalmi műfajok