A Szlovák Nemzeti Tanács (szlovákul: Slovenská národná rada) a szlovák nemzeti mozgalom legfőbb politikai és katonai irányító szerve volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején. 1848. szeptember 16-án alakult meg Bécsben. Célja a szlovákok fegyveres felkelésének megszervezése volt a magyar forradalmi kormányzat ellen, annak érdekében, hogy a Habsburg Birodalmon belül kivívják a szlovák nemzet politikai és területi autonómiáját.

Megalakulása (1848. szeptember 16.) Az 1848 tavaszán kibontakozó forradalmi hullám során a szlovák nemzeti vezetők a liptói követelések (1848. május) formájában fogalmazták meg politikai programjukat. Mivel a Batthyány-kormány és az országgyűlés az egy politikai nemzet elve alapján elutasította a szlovákok önálló nemzetként való elismerését, a szlovák mozgalom vezetői egyre élesebben szembekerültek a magyar kormánnyal, és fokozatosan a bécsi császári udvar felé orientálódtak.

Miután a magyar hatóságok elfogatóparancsot adtak ki a szlovák vezetők ellen, azok Csehországba, majd az osztrák fővárosba menekültek. 1848. szeptember 16-án mintegy 200 résztvevő jelenlétében Bécsben gyűlést tartottak, ahol hivatalosan is megalapították a Szlovák Nemzeti Tanácsot.

A Tanács vezérkara két fő ágra oszlott: Politikai vezetők: Ľudovít Štúr, Jozef Miloslav Hurban és Michal Miloslav Hodža. Katonai parancsnokok: A fegyveres erők megszervezését cseh katonatisztek vették át, köztük Bedřich Bloudek (a katonai erők főparancsnoka), František Zach és Bernard Janeček. A titkári feladatokat Bohuš Nosák és Daniel Bórik látták el.

A Tanács célkitűzései és programja A szervezet alapvető célja az volt, hogy fegyveres úton kényszerítse ki a magyar fennhatóság alóli függetlenedést. Szeparatista politikai programjuk szerint a szlovákok lakta felvidéki megyéket el kell szakítani a magyar közigazgatástól, és egy közvetlenül Bécsnek alárendelt, autonóm szlovák koronatartományt kell létrehozni. Ennek érdekében a Tanács hűséget esküdött a Habsburg uralkodónak, és szövetséget kötött a magyar forradalom leverésére készülő osztrák és horvát erőkkel (például Josip Jelačićcsal).

A szlovák felkelés és a Tanács tevékenysége A Tanács megalakulása után azonnal megkezdte a szlovák önkéntes alakulatok toborzását.

A szeptemberi hadjárat és a függetlenség kikiáltása 1848. szeptember 18-án a Tanács tagjai és mintegy 500 fős önkéntes seregük átlépte a morva-magyar határt. A testület a Felvidék nyugati részén fekvő Miava (Myjava) városában rendezte be főhadiszállását.

1848. szeptember 19-én a miavai nagygyűlésen Ľudovít Štúr a Szlovák Nemzeti Tanács nevében kikiáltotta a szlovák nemzet függetlenségét a magyar kormánytól, és általános fegyveres felkelésre szólította fel a lakosságot. A Tanács az elfoglalt területeken (főleg Nyitra és Trencsén vármegyék egyes részein) megpróbálta átvenni a közigazgatást, és eltörölni a magyar törvényeket.

A szeptemberi felkelést azonban a magyar nemzetőrség és a honvédsereg alig több mint egy hét alatt, szeptember végére leverte, a Tanács és az önkéntesek pedig kénytelenek voltak visszavonulni Morvaországba.

Későbbi hadjáratok A Tanács ezt követően a császári hadsereg alárendeltségében szervezte újjá erőit. A szlovák önkéntesek részt vettek a császáriak téli (1848–1849) és nyári (1849) hadjáratában is, a magyar honvédség ellen harcolva. A Tanács tagjai a császári csapatok által elfoglalt felvidéki területeken (szűk keretek között) közigazgatási és szervezői feladatokat láttak el, de a tényleges hatalom mindvégig az osztrák katonai parancsnokság kezében maradt.

Feloszlása és utóélete A magyar szabadságharc 1849. augusztusi világosi fegyverletételét követően a Tanács tagjai azt várták, hogy a császári udvar hálából teljesíti politikai követeléseiket, és létrehozza a szlovák autonóm tartományt.

A formálódó neoabszolutista rendszer (a Bach-korszak) azonban nem tűrt meg semmilyen nemzeti autonómiatörekvést. Bécs a Tanács követeléseit elutasította, és amint a szlovák fegyveres erőkre már nem volt szükség, azokat szélnek eresztették (a szlovák önkéntes hadtestet 1849. november 21-én Pozsonyban oszlatták fel).

Maga a Szlovák Nemzeti Tanács 1849 őszén gyakorlatilag beszüntette működését, tagjait a hatalom mellőzte, a vezetőket (mint Štúrt, Hurbant és Hodžát) pedig a későbbiekben rendőri megfigyelés alatt tartották. Bár a Tanács politikai céljait nem érte el, 1848. szeptember 16-i megalakulása a modern szlovák nemzetépítés és a szlovák politikai intézményrendszer történetének egyik legfontosabb mérföldköve maradt.

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek Pánszlávizmus

Kategória:1848–49-es forradalom és szabadságharc Kategória:Szlovákia történelme