Jean-Philippe Toussaint belga regényíró, fotós és filmes. Könyveit több mint húsz nyelvre fordították le, fényképeit pedig Brüsszelben és Japánban is kiállították. Toussaint 2005-ben elnyerte a Médicis-díjat a Fuir című regényéért, a «Marie ciklusa» második kötetéért, amely egy négykötetes krónika, ami tíz év alatt jelent meg, és Marie és szeretője elválását mutatja be. 2009-es regénye, a La Vérité sur Marie (Az igazság Marie-ról), a ciklus harmadik kötete, elnyerte a Prix Décembre-t.

Családja Jean-Philippe Toussaint Brüsszelben született, Yvon Toussaint (1933–2013) belga újságíró és író, valamint Monique Toussaint (született Lanskoronskis) litván származású könyvkereskedő édesanyja fiaként, de nagyrészt Párizsban nőtt fel, ahol édesapja a belga Le Soir újság franciaországi tudósítója volt. Anne-Dominique Toussaint belga filmproducer testvére.

Brüsszelben és Korzikán él. Felesége és két gyermekének édesanyja, Madeleine Santandrea Bastiából származik.

Fiatalkora és iskolái Brüsszelben virágzó kulturális környezetben nevelkedett, majd 1970 után Párizsban járt középiskolába. Az Institut d'études politiques de Paris-on végzett (Sciences Po, 1979), és a Sorbonne-on szerzett modern történelem mesterdiplomát (1980). Tanulmányai után két évig francia nyelvet tanított az algériai Médéában a sorkatonai szolgálat alternatívájaként; ettől kezdve úgy döntött, hogy az irodalomnak szenteli magát, mivel a filmet technikailag és anyagilag is túl megterhelőnek tartotta.

Irodalmi pályája Jean-Philippe Toussaint első két darabja, a Rideau (1981) és a Les Draps de lit (1982), valamint az Échecs (1983) című novellája soha nem jelent meg kiadásban. Erősen befolyásolja Samuel Beckett stílusa és általában a Nouveau Roman. Első regényét, a La Salle de bain-t (A fürdőszoba) 1985-ben írta, és benyújtotta Jérôme Lindonnak, a párizsi Les Éditions de Minuit befolyásos kiadójának, aki elfogadta és kizárólagos kiadója lett. A regény és stílusa kritikai elismerést kapott, és Jean-Philippe Toussaint-t fiatal és ígéretes szerzőként tette ismertté. Ezt követően kiadta a Monsieur-t (egy regény, amely nagy rajongótáborra tett szert Japánban és Ázsiában) és a L'Appareil-photo-t az 1980-as évek végén, amelyek megerősítették írói státuszát, és lehetővé tették számára, hogy párhuzamos filmes karriert indítson. Nem sokkal később két filmet rendezett: a Monsieur-t (1990) – amelyet az André Cavens-díjjal tüntettek ki – és a La Sévillane-t (1992).

Egy berlini írói rezidencia alatt, 1997-ben megírta legironikusabb és „finoman komikus” regényét, a La Télévision-t, amely elnyerte a belga Victor-Rossel díjat. Miután kiadott egy esszét, az Autoportrait (à l'étranger)-t, amely külföldi élményein alapult, úgy döntött, hogy regénysorozatba kezd («Cycle Marie Madeleine Marguerite de Montalte» címmel, de korábban «Marie ciklus» néven ismert, Marie-ról, a főszereplőről elnevezve), amely két szerető – Marie és a narrátor – hosszú és bizonytalan szakítását ábrázolja négy évadon keresztül, egy év leforgása alatt. A könyvek 2000 és 2013 között íródtak, és a szerző Magnum opusát alkotják. A «Marie ciklus» 2002-ben kezdődött a Faire l'amour (2004) című művel, majd a Fuir (2009) – melyet a franciaországi Prix Médicis díjjal tüntettek ki –, a La Vérité sur Marie (2011) – Prix Décembre – és végül a Nue (2013), amely lezárja a tetralógiát.

2006-os könyve, a La Mélancolie de Zidane (2006) egy lírai esszé Zinédine Zidane francia labdarúgóról, aki lefejeli Marco Materazzit a 2006-os berlini világbajnoki döntőn. Toussaint akkoriban Berlinben élt, és jelen volt a mérkőzésen. A könyv angol fordítása (Zidane's Melancholy) 2007-ben jelent meg a brit New Formations folyóiratban.

Jean Echenoz, Laurent Mauvignier, Marie NDiaye vagy Éric Chevillard mellett Jean-Philippe Toussaint az úgynevezett „Style [des éditions de] Minuit” mozgalomhoz kapcsolódik.

Művei La Salle de bain (Paris, Minuit, 1985) Monsieur (Minuit, 1986) L'Appareil-photo (Minuit, 1989) La Réticence (Minuit, 1991) La Télévision (Minuit, 1997); Prix Victor-Rossel Autoportrait (à l'étranger) (Minuit, 2000) La Mélancolie de Zidane (Minuit, 2006), essay L'Urgence et la Patience (Minuit, 2012), essay Football (Minuit, 2015)

« Marie ciklus » Faire l'amour (Minuit, 2002) Fuir (Minuit, 2005); Médicis-díj La Vérité sur Marie (Minuit, 2009); Prix Décembre Nue (Minuit, 2013)

Magyarul megjelent A fényképezőgép / A fürdőszoba (L'appareil-photo / La salle de bain) – Jelenkor, Pécs, 1995 · · fordította: Bárdos Miklós, Pacskovszky Zsolt Monsieur / A halogatás – Jelenkor, Pécs, 1997 · · fordította: Bárdos Miklós, Pacskovszky Zsolt A televízió (La télévision) – Jelenkor, Pécs, 2000 · · fordította: Pacskovszky Zsolt Jean-Philippe Toussaint / Esterházy Péter: Zidane melankóliája / Toussaint reménye (La Mélancolie de Zidane) – Jelenkor, Pécs, 2010 · · fordította: Pacskovszky Zsolt Szerelmet űzni (Faire l'amour) – Jelenkor, Pécs, 2011 · · fordította: Pacskovszky Zsolt

Filmek La Salle de bain (1989), John Lvoff, forgatókönyvíró; főszereplők: Tom Novembre, Gunilla Karlzen Monsieur (1990), rendező/forgatókönyvíró; főszereplők: Dominic Gould, Wojciech Pszoniak La Sévillane (1992), rendező/forgatókönyvíró; főszereplők: Mireille Perrier, Jean-Claude Adelin, Jean Yanne La Patinoire (1999), rendező/forgatókönyvíró; szereplők: Tom Novembre, Mireille Perrier, Dolorès Chaplin, Bruce Campbell, Marie-France Pisier, Jean-Pierre Cassel Trois fragments de "Fuir" : Louvre/Chine/Elbe (rövidfilmek, 2011), rendező; Dolorès Chaplin főszereplésével

Kiállítások Fotósként első nagyobb kiállítását 2001-ben rendezte meg a japán Oszakában, majd 2006-ban rezidensprogramot kapott a franciaországi Toulouse-ban, ahol munkásságát neonfényeket, filmeket, fotókat és könyveket ötvöző installációkkal bővítette. Ez a munka egy ambiciózusabb kiállítás alapjául is szolgált, amelyre 2009-ben a kínai Kantonban került sor. 2012-ben meghívott művészként Toussaint egy fontos kiállítást rendezett "Livre/Louvre" címmel a párizsi Louvre múzeumban. A fényképek, eredeti rövidfilmek (Trois fragments de "Fuir" címmel) és különféle installációk mellett a kiállításon szerepelt Samuel Beckett En attendant Godot című művének eredeti kéziratából származó részlet, valamint Dante Divina Commedia című műve nyolcadik kiadásának egy példánya.

Elismerés Az Académie Royale de langue et de littérature françaises de Belgique (2014) megválasztott tagja (9. szék)

Jegyzetek

Fordítás

További információk Honlapja

Kategória:1957-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Belga költők, írók