A vezetési tanácsadás az a gyakorlat, amelynek során szervezeteknek nyújtanak tanácsadási szolgáltatásokat teljesítményük javítása vagy a szervezeti célok elérésének érdekében. A szervezetek számos okból vehetik igénybe a vezetési tanácsadók szolgáltatásait, beleértve a külső (és feltehetően objektív) tanácsok nyújtását, valamint a tanácsadók speciális szakértelmének igénybevételét olyan kérdésekben, amelyek további felügyeletet igényelnek.
Mivel számos szervezettel vannak kapcsolatban és ezek a kapcsolatok közvetlen hatással vannak rájuk, a tanácsadó cégek jellemzően tisztában vannak az iparágak által alkalmazott bevált gyakorlatokkal. Az adott cégeknél megismert helyzetek sajátos jellege korlátozhatja az ilyen gyakorlatok egyik szervezetből a másikba történő átvitelének lehetőségét vagy megfelelőségét. A vezetési tanácsadás a belső vezetési funkciók kiegészítéseként szolgál, és különféle jogi és gyakorlati okokból nem feltétlenül tekinthető a belső vezetés helyettesítőjének. Az interim vezetéssel ellentétben a vezetési tanácsadók nem válnak annak a szervezetnek a részévé, amelynek szolgáltatásokat nyújtanak, teljesen külső szemek maradnak.
A tanácsadó cégek számos olyan szolgáltatást nyújtanak, mint például: szervezeti változásmenedzsment, coaching készségek fejlesztése, folyamatelemzés, technológiai bevezetése, stratégiafejlesztés vagy működésfejlesztési szolgáltatások az ügyfeleik számára. A vezetési tanácsadók gyakran saját, szabadalmaztatott módszertanokat vagy keretrendszereket használnak a problémák azonosításához, és alapul szolgálnak a munkafeladatok hatékonyabb vagy eredményesebb elvégzését szolgáló ajánlásokhoz.
A vezetési tanácsadó cégek gazdasági funkciója általánosságban az, hogy segítsék és elősegítsék a működésük szerinti földrajzi területekhez és joghatóságokhoz kapcsolódó különböző piacok fejlesztését, racionalizálását és optimalizálását. Azonban egy ilyen szolgáltatási modell értékének pontos jellege piaconként nagymértékben változhat, ezért leírása esetleges.
Történet A vezetési tanácsadás a menedzsment, mint egyedi tanulmányi terület felemelkedésével együtt fejlődött. Az egyik első vezetési tanácsadó cég az Arthur D. Little Inc. volt, amelyet 1886-ban alapítottak partnerségként, majd 1909-ben bejegyeztek. Bár az Arthur D. Little később általános vezetési tanácsadó céggé vált, eredetileg műszaki kutatásra szakosodott.
Mivel Arthur D. Little az első néhány évben a műszaki kutatásra összpontosított, az első vezetési tanácsadó cég Frederick Winslow Tayloré volt, aki 1893-ban független tanácsadó céget nyitott Philadelphiában. Névjegykártyáján ez állt: "Tanácsadó mérnök – A műhelyvezetés és a gyártási költségek rendszerezése, mint specialitás". A tudományos menedzsment, más néven "Taylor-módszer" feltalálásával ő találta fel a munkaszervezés első módszerét, amely számos további vezetési tanácsadó karrierjét indította el. Mitcham, Carl and Adam, Briggle Management in Mitcham (2005) p. 1153 Például Taylor egyik korai munkatársa, Morris Llewellyn Cooke, 1905-ben megnyitotta saját vezetési tanácsadó cégét. Taylor módszerét világszerte alkalmazták, amíg az ipar át nem tért W. Edwards Deming által feltalált módszerre.
A tanácsadói iparág kezdeti növekedési időszakát a Glass–Steagall banktörvény indította el az 1930-as években, és a pénzügyi, stratégiai és szervezeti tanácsadás iránti igény hajtotta. Az 1950-es évektől kezdve a tanácsadó cégek jelentősen bővítették tevékenységüket az Egyesült Államokban, és irodákat nyitottak Európában, később pedig Ázsiában és Dél-Amerikában is.
A Stern Stewart, a Marakon Associates, és az Alcar vezetési tanácsadó cégek az 1980-as években úttörő szerepet játszottak az értékalapú menedzsment (VBM), vagyis az „értékorientált menedzsment” alkalmazásában, Joel Stern, Bill Alberts és Alfred Rappaport professzor tudományos munkásságára alapozva. Más tanácsadó cégek, köztük a McKinsey és a BCG is fejlesztettek ki VBM-megközelítéseket. Az értékalapú menedzsment az 1980-as évek végén és az 1990-es években vált hangsúlyossá.
Az iparág jelentős növekedést mutatott az 1980-as és 1990-es években, és jelentős jelentőségre tett szert a nemzeti bruttó hazai termékhez képest.
Az 1980-as évek elején a jelentős növekedés időszakát a stratégiai és szervezeti tanácsadás iránti kereslet hajtotta. Az 1990-es évek növekedési hullámát mind a stratégiai, mind az informatikai tanácsadás vezérelte. Az 1980-as évek második felében a nagy könyvelőcégek beléptek az IT-tanácsadási szegmensbe. Az akkori Big Eight, ma Big Four könyvelőcégek ( PricewaterhouseCoopers, KPMG, Ernst & Young és Deloitte Touche Tohmatsu ) mindig is tanácsadást kínáltak hagyományos szolgáltatásaik mellett, de az 1980-as évek vége után ezek a tevékenységek egyre fontosabbá váltak a számvitel és könyvvizsgálat érett piacával kapcsolatban. Az 1990-es évek közepére ezek a cégek kinőtték azokat a szolgáltatókat, amelyek a vállalati stratégiára és szervezetre összpontosítottak. Míg a Big Four közül három jogilag szétválasztotta a különböző szolgáltatási vonalakat az Enron-botrány és az Arthur Andersen ezt követő összeomlása után, most visszatértek a tanácsadási üzletágba. 2000-ben az Andersen Consulting kivált az Arthur Andersenből, és bejelentette új nevét, az Accenture-t. A névváltoztatás 2001. január 1-jén lépett hatályba, és az Accenture jelenleg a világ legnagyobb tanácsadó cége alkalmazotti létszám alapján. Részvényeik nyilvánosan forognak a New York-i tőzsdén, ACN titkárként.
Az iparág 2001-ben stagnált, majd 2003 után talpra állt, és ezt követően a 2008-as pénzügyi válságig tartós két számjegyű éves bevételnövekedést produkált. Mivel a pénzügyi szolgáltatások és a kormányzat voltak a két legnagyobb tanácsadói szolgáltatási költő, a 2008-as pénzügyi válság és az ebből fakadó állami megszorító intézkedések súlyosan érintették a tanácsadói bevételeket. Egyes piacokon, például az Egyesült Királyságban, recesszió következett be a tanácsadói iparágban, ami korábban és azóta sem történt meg. Az azóta eltelt években fokozatos fellendülés volt megfigyelhető a tanácsadói iparág növekedési ütemében, a jelenlegi trend a vezetési tanácsadó cégek egyértelműbb szegmentációja felé mutat. Az elmúlt években a vezetési tanácsadó cégek aktívan toborozzák az Ivy League egyetemek legjobb diplomásait, a Rhodes-ösztöndíjasokat, valamint a vezető MBA programok hallgatóit.
Az utóbbi időben a hagyományos vezetési tanácsadó cégeknek egyre nagyobb kihívásokkal kellett szembenézniük az innovatív online piacterek részéről, amelyek célja, hogy kiszolgálják a szabadúszó vezetési tanácsadó szakemberek növekvő számát.
Funkció A tanácsadási szolgáltatások funkcióit általában nyolc feladatkategóriába sorolják. A tanácsadók közvetítő szerepet tölthetnek be az információk és a tudás áramlásában, és a külső tanácsadók ezeket a közvetítő szolgáltatásokat gyakran költséghatékonyabban tudják nyújtani, mint amennyibe azok belső kialakítása és fenntartása az ügyfélvállalat számára kerülne. A tanácsadók bevonására sor kerülhet proaktív módon, jelentősebb külső kényszer nélkül, illetve reaktív módon is, amikor a szervezetet valamilyen külső nyomás vagy kényszerítő körülmény ösztönzi erre. A proaktív tanácsadói bevonás fő célja a rejtett gyenge pontok feltárása és a teljesítmény javítása, míg a reaktív tanácsadói bevonás főként a külső érdekelt felek által azonosított problémák megoldására irányul.
Marvin Bower, McKinsey & Company egyik korábbi vezetője már korán rámutatott arra, hogy a tanácsadók egyik legnagyobb előnye éppen külső szemléletükben rejlik: mivel számos más szervezetnél is szereztek tapasztalatot, változatos ismeretekkel és bevált gyakorlatokkal rendelkeznek, amelyeket az ügyfélvállalat javára tudnak hasznosítani..
A vezetési tanácsadás két kategóriába sorolható:
Általános vezetési tanácsadás, amely a stratégiát, a vállalati pénzügyeket, a szervezetet, a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási kérdéseket, a kockázatokat és a megfelelést stb. érinti. Olyan kérdéseket vet fel, amelyek az ügyfél szervezet egészére, vezetői szinten relevánsak. Specializált vezetési tanácsadás, amely az ügyfél szervezet egy adott funkciójára vagy részhalmazára jellemző kérdésekkel foglalkozik, mint például a jogi vezetési tanácsadás, a pénzügyi vezetési tanácsadás, a digitális vezetési tanácsadás, a technológiai vezetési tanácsadás, az operatív vezetési tanácsadás és a vezetők kiválasztása.
A vezetési tanácsadás gyakran e két kategória keverékét foglalja magában. A modern gazdasági környezetben a vezetési tanácsadó cégeket jellemzően a vállalati szolgáltatók gyűjtőfogalma alá sorolják.
A tanácsadók speciális készségekkel rendelkeznek olyan feladatokban, amelyek magas belső koordinációs költségekkel járnának az ügyfelek számára, mint például a szervezet egészére kiterjedő változtatások vagy az informatika bevezetése. Ezenkívül a méretgazdaságosság miatt a tanácsadók piacokon és iparágakban szerzett információgyűjtésre való összpontosítása és tapasztalata nagyobb költséghatékonyságot tesz lehetővé, mintha az ügyfelek maguk végeznék a kutatást.
Trendek
A három legnagyobb vezetési tanácsadó cég Három tanácsadó céget tartanak széles körben a Nagy Hármasnak vagy MBB-nek: McKinsey&Company Bostoni Tanácsadó Csoport Bain&Company
A négy legnagyobb könyvelőcég a vezetési tanácsadási piacon A négy nagy könyvvizsgáló cég ( Deloitte, KPMG, PwC, Ernst & Young ) 2010 óta működik a stratégiai tanácsadási piacon 2013-ban a Deloitte felvásárolta a Monitor Groupot – ma Monitor Deloitte –, míg a PwC 2011-ben a PRTM-et, 2013-ban pedig a Booz & Company-t – ma Strategy& – vásárolta meg. 2010 és 2013 között számos négy nagy cég próbálta meg felvásárolni a Roland Bergert. Az EY követte a trendet, 2014-ben felvásárolta a Parthenon Groupot, 2016-ban és 2017-ben pedig az OC&C benelux és franciaországi üzletágait, amelyek mindegyike az EY-Parthenon márkanév alatt működik. Cég Bevételek Pénzügyi év Forrás Deloitte 20,8 milliárd dollár 2021 Deloitte PricewaterhouseCoopers (PwC) 14,7 milliárd dollár 2020 PwC Ernst & Young (EY) 14,6 milliárd dollár 2020 EY KPMG 11,7 milliárd dollár 2020 KPMG
MI-tanácsadás A mesterséges intelligencia alkalmazása a vezetési tanácsadó cégek számára az utóbbi években egyre fontosabb és gyorsan bővülő tevékenységi területté vált. 2026-ban olyan MI-cégek, mint az OpenAI és az Anthropic, partnerségre léptek olyan tanácsadó cégekkel, mint a McKinsey & Company, a Boston Consulting Group, az Accenture, a Capgemini és a Deloitte, hogy segítsék a szervezeteket a MI-technológiák bevezetésében. A tanácsadók egyre inkább kombinálják a tanácsadási szolgáltatásokat a mérnöki és technikai megvalósítással, hogy integrálják a MI-eszközöket az üzleti műveletekbe és újratervezzék a munkafolyamatokat. Az iparági elemzők arról számoltak be, hogy a MI-vel kapcsolatos tanácsadás iránti növekvő kereslet hozzájárult a tanácsadási szektor növekedéséhez, a globális tanácsadási bevételek mintegy 5,5%-kal nőttek 2025-ben.
Egyéb trendek 2013-ban a Harvard Business Review egyik cikke a tanácsadási iparágban uralkodó fejlődési trendeket tárgyalta. A szerzők megjegyezték, hogy a tudás demokratizálódásával és az információk egyre könnyebb hozzáférhetőségével a vezetési tanácsadók szerepe gyorsan változik. Ráadásul, mivel egyre több online platform köti össze az üzleti vezetőket a releváns tanácsadókkal, a hagyományos „cég” szerepe megkérdőjeleződik.
A nagy vezetési tanácsadó cégek és a szakmai hálózatok iparágspecifikus fióktelepek struktúráját alkalmazzák, iparáganként vagy piaci szegmensenként egy fiókteleppel. Mint ilyenek, a cégek kihasználják képességüket arra, hogy tudásbrókerként működjenek minden egyes piaci szegmensben és iparágban, amelyet megcéloznak.
Nonprofit tanácsadók