A bugyonnovszki túszdrámát () csecsen terroristák követték el a dél-oroszországi Bugyonnovszk városának kórháza ellen, Samil Baszajev vezetésével 1995 nyarán. Baszajev célja eredetileg a Minyeralnije Vodi-i repülőtér elfoglalása volt, ám ez a terve kudarcot vallott.
A terroristák vagy kétezer tússzal elbarikádozták magukat a kórházban, s feltételül szabták, hogy az épp zajló csecsenföldi háborúban tűzszünet lépjen életbe, valamint az oroszok kezdjenek újból tárgyalásokba a csecsen vezetőkkel. Mivel a túszok kiszabadítására tett kísérletek véres kudarcba fulladtak, Viktor Csernomirgyin miniszterelnök elfogadta Baszajev és emberei követeléseit.
A bugyonnovszki volt a Szovjetunió utáni Oroszország első nagyobb túszdrámája, s a beszláni tragédiáig a legvéresebb is.
Az eset után Baszajev fejére 20 millió dollárost vérdíjat tűztek ki.
Előzmények 1995 nyarára az orosz hadsereg bevette a csecsen fővárost, Groznijt, így a lázadók csapatai a hegyekbe szorulva folytattak gerillaharcot, de már a teljes vereség fenyegette őket.
Úgy vélik, hogy Baszajev célja a Minyeralnije Vodi légikikötő elfoglalása volt, ahol már 1991-ben végrehajtott egy sikeres gépeltérítést, amellyel Törökországba repült át. A mostani akció célja ismét gépeltérítést lett volna, amellyel Moszkvát akarták célba venni, hogy embereivel bejuthasson az ellenség fővárosába.
Bár a titkosszolgálatok értesítették Szergej Sztyepasin védelmi minisztert és Antolij Kulikovot, a biztonsági erők parancsnokát, hogy Baszajev és emberei valami komoly akcióra készülhetnek, ám egyik felsőbb vezető sem tartott fenyegetéstől, lévén a jelentések konkrétumok híján voltak.
A támadás Baszajev egy 160 fős elit öngyilkos alakulattal (köztük Ibn al-HattábAl-Hattáb maga nem vett részt a támadásban. 70, vélhetően arab mudzsáhid harcosával) 1995. júniusában elhagyta Csecsenföld déli részét, átverekedte magát Dagesztánon, majd betört a sztavropoli határterületre. A terroristák orosz katonáknak álcázva magukat Kamaz típusú katonai teherautókon ültek, míg konvojuk élén egy Lada VAZ-2106 típusú rendőrautó haladt. Úgy tettek, mintha sebesülteket és elesetteket szállítanának a frontról, így altatva el a civilek és a hatóságok gyanúját. Volt olyan ellenőrzőpont, ahol lepénzelték az orosz rendőröket és katonákat.
A konvojt Bugyonnovszkban, június 14-én a helyi rendőrség már megállította, s mert nem volt náluk már kenőpénz, illetőleg a helyi védelmi parancsnok, Nyikolaj Ljasenko is felettébb gyanúsnak találta őket, ezért ellenőrzésre a városi főparancsnokságra küldték a konvojt. Ám az autók még be sem gördültek a rendőrség épületének udvarába, a csecsen fegyveresek a Sztvaropoli utcában leugráltak a teherautókról, s egyből megölték a helyszínen tartózkodó forgalomirányító rendőrt. Ezután tűzharcban elfoglalták a rendőrképző főiskolát, a városházát és más középületeket, ahová csecsen zászlókat tűztek ki. A rendőrkapitányság épülete azonban nem került a kezükre, annak ellenére, hogy gránátvetőkkel is támadták azt, s több rendőrt valamint civilt megöltek. A lövöldözés 20 percig folyt, eközben túszul ejtettek útlevél- és vízumellenőrző személyeket, a helyi büfé üzemeltetőit és több, a járási hivatalban tartózkodó civilt illetőleg alkalmazottat. Közben a járási hivatal épületét Molotov-koktélokkal fel is gyújtottak, amelynek következtében több halott teteme is megégett. Egy Szergej Latiszov nevű rendőr az élete árán mentett ki hét embert az égő épületből, köztük egy kilencéves fiút, mígnem a terroristák lelőtték.
Az orosz hadsereg pár órán belül erősítéseket küldött a városba, mire Baszajevék a Puskin és Október utcák kereszteződésénél fekvő lakónegyedekbe és a 2. számú járási kórházhoz vonultak vissza, útközben túszokat szedtek és mintegy 41 (más források szerint 100) embert meg is öltek, köztük katonákat, rendőröket, a helyi légibázis személyzetét és civileket. Gyakorlatilag válogatás nélkül lőttek mindenkire akit láttak. A túszok elszállításához az utcáról raboltak el személygépkocsikat, miközben a téren egy üzemanyaggal teli tartálykocsit úgy helyeztek el, hogy az mozgatásra felrobbanjon, így gátolva meg, hogy a rendőrség és a katonaság kövesse őket. A környező utcákból ekkor hatszáz embert fogtak el és hurcoltak magukkal.
A túszdráma Baszajev 119 emberével megerősített pozíciót foglalt el a városi kórházban többek között azzal, hogy a földszintet elaknásították. A csecsenek 2000 (más források szerint 5000) embert tartottak fogva. Hivatalos orosz források szerint a kórház 650 betegét és 450 dolgozóját fogták el. A túszok zöme civil volt, köztük 150 gyerek és több újszülött csecsemővel rendelkező nő.
A hadsereg és a rendőrség kordont vont a kórház köré, nehogy a terroristák kitörést kíséreljenek meg. Sztyepanin, a belügyminiszter Viktor Jerin és a nemzetiségi ügyekért felelős miniszter, Nyikolaj Jegorov azonnal Bugyonnovszkba repültek.
Baszajev a túszok kivégzésével fenyegetett, amennyiben követeléseik nem teljesülnek. Ezek között szerepelt, hogy az orosz hadsereg függessze fel a csecsenföldi hadműveleteket és a kormány kezdjen közvetlen tárgyalásokba Dzsohar Dudajev csecsen elnökkel. Azt is követelte, hogy az oroszok engedjék be hozzájuk a sajtót. Ezzel szemben az orosz fél kétezer csecsen fogoly kivégzésével fenyegetett, ha Baszajev nem adja meg magát. Borisz Jelcin orosz elnök „példátlan cinizmus”-nak és kegyetlenségnek nevezte a támadást, továbbá ígéretet tett, hogy minden túszt ki fognak szabadítani.
A felek június 14. június 15. között tárgyalásokba bocsátkoztak egymással, melynek során 300 túszt elengedtek Baszajev emberei. Június 15-én, este 8-kor viszont megölték az egyik túszukat, egy orosz katonatisztet. Másnap, mivel nem teljesült azon követelésük, hogy riportereket engedjenek a lezárt területre, Baszajev parancsára további öt, véletlenszerűen kiválasztott férfit végeztek ki. Az információk ellentmondásosak a kivégzettek státuszát illetően: egyesek szerint az áldozatok öt katonai helikopterpilóta, mások szerint három pilóta és két rendőr voltak. Állítólag Baszajev egyszer olyan magyarázatot adott erre, hogy felesége, nővére és egyik gyermeke is egy légicsapásban vesztették életüket, ezért végeztette ki pont a pilótákat. Ennek ellenére Sztyepasin blöffnek minősítette Baszajev állítását.
Később az orosz hatóságok beengedtek a kórházba egy újságírócsoportot, akiknek Baszajev sajtótájékoztató formájában megismételte a követeléseit.
A túszdráma harmadik napján, június 17-én hajnalban a biztonsági erők megpróbálták visszafoglalni a kórházat a terroristáktól. Csakhogy a támadás időpontja valamilyen módon kiszivárgott és adásba került a rádióban, amelyről így a terroristák is tudomást szereztek. Az akcióban két elit egységet vetettek be, akiket páncélozott járművek és helikopterek támogattak. Csakhogy a már eleve felkészült terroristák részéről igen heves ellenállásba ütköztek és a több órás harc nem érte el célját, viszont sok túsz vesztette életét. A harc végén a felek tűzszünetet kötöttek, s Baszajev belegyezett további túszok, így az összes várandós valamint csecsemővel bíró nő elengedésébe. Az oroszok pár óra múlva még két támadást indítottak, de egyik sem járt sikerrel, s csak újabb túszok vesztették benne életüket. Az oroszok szerint a terroristák élő pajzsként használták a túszokat. Sokakat, főleg nőket, gyerekeket és időseket állítottak az ablakokba, akik lepedőket lengetve könyörögtek a katonákhoz, hogy ne lőjenek, mialatt fogvatartóik mögöttük folyamatosan tüzeltek az oroszokra. A kórház épületeiben ráadásul lángok csaptak fel. Utóbb számos égett holttest került elő, a falakat vér és emberi maradványok darabjai szennyezték be.
Csak néhány túszt sikerült a biztonsági erőknek kiszabadítani, míg a főépületbe nem sikerült bejutniuk. Ennek ellenére Baszajev elengedett minden, még fogságukban maradt nőt és gyermeket. Megállapodtak továbbá, hogy tűzoltók és mentők is érkezhetnek a helyszínre a sérültek ellátására valamint a tüzek eloltására.
Végeredmény Az orosz vezetés végül kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni és kompromisszumot kötni. Egy televíziós beszélgetésben Csernomirgyin miniszterelnök beleegyezett a csecsenföldi hadműveletek felfüggesztésébe, a csecsen felsőbb vezetőkkel való tárgyalások megkezdésébe. A miniszterelnök mindezt egy hivatalos nyilatkozatban is megerősítette, melynek eredményeket Baszajev és emberei további 350 túszt engedtek el.
Az események idején Borisz Jelcin a kanadai Halifaxban tartott G7-csúcson tartózkodott, ahol a tagok maguk is elítélték az Oroszországban, mindkét fél részéről tapasztalható erőszakot. Jelcin a sajtónak tett nyilatkozatában a csecsen lázadókat banditá-nak nevezte.
Június 19-én csak „önkéntes” túszok maradtak Baszajev embereinek a foglyai, akik a terrorista vezér és csapata biztonságos áthaladását biztosították. Ezek közül tizenhat újságíró, kilenc képviselő az Állami Dumából, valamint számos kormányzati köztisztviselő és egészségügyi dolgozó volt. Valamennyien buszokra szálltak és Észak-Oszétia valamint Dagesztán érintésével elindultak Csecsenföldnek. Útközben az orosz hadsereg próbálkozott keresztbe tenni Baszajevnek, többek között rakétatámadásokkal, sőt oszét területen egy rajtaütést is előkészítettek. Az önkéntes túszokat a dagesztáni Zandaknál elengedték, amely a csecsen határon feküdt, addig Baszajev néhány újságíróval egészen a csecsen Dargó faluig folytatta az útját.
Áldozatok A hivatalos orosz becslések szerint 129 ember vesztette életét a túszdrámában, 415-en megsérültek, s további 18 sérült utóbb halt bele sérüléseibe. Független becslések szerint 166 ember halt meg és 541 a sérültek száma, többségük az orosz biztonsági erők sikertelen akcióiban. Baszajev emberei 11 főt vesztettek, egy személy pedig eltűnt. A halottjaikat a terroristák visszaszállították Csecsenföldre.
A város szintén óriási károkat szenvedett. Több mint 160 épület pusztult el vagy rongálódott meg Bugyonnovszkban, ebből 54 középület és 110 magánépület. Sok kiszabadult túsz szorult pszichiátriai kezelésre. Visszaemlékezéseik szerint nagyon hamar rettenetes állapotok uralkodtak el a kórházban, miután kevés élelmük és vizük volt, továbbá a mellékhelységeket sem lehetett már idővel használni.A kórházt körbezáró orosz csapatok vélhetően elvágták az épület víz- és áramellátását. Részükre az orosz állam hatszázezer rubel kártérítést fizetett.
Következmények Több mint fél évvel később egy másik csecsen terrorista csoport a dagesztáni Kizljarban foglaltak el hasonló módon egy kórházat, mely támadásban szintét több tucatnyi civil vesztette életét.
Az eset ugyanakkor világosan rámutatott arra, hogy az orosz kormányzat és a biztonsági erők egyáltalán nem álltak a helyzet magaslatán, s nem tudták megfelelően kezelni a válságot. Borisz Jelcin elnököt is súlyos bírálatok érték amiatt, hogy a túszdráma idején külföldön tartózkodott, bár ő maga is elítélte a katonaság brutális eljárását. Grigorij Javlinszkij orosz liberális politikus úgy fogalmazott: „Jelcin elnöknek ma nem Halifaxba, hanem Bugyonnovszkba kellene mennie. És ha tárgyalásokra van szükség ahhoz, hogy ezer embert megmentsen a halál torkából, akkor akárkivel tárgyalni kell.” Véleményét más politikusok is osztották.
A Duma bizalmatlansági indítvány nyújtott be a kormánnyal szemben, de ezt nem kezelték ügydöntőnek, ezért sem Jelcin, sem pedig Csernomirgyin nem mondott le. Azonban Sztyepasint és Jerint lemondatták, utóbbit ráadásul úgy, hogy ő és más parancsnokok valamint veterán szakértők határozottan ellenezték a június 17.-i, katasztrófába fult akciót, ám a legfelsőbb vezetés egyszerűen figyelmen kívül hagyta a véleményüket. Lemondásra kényszerült továbbá a sztavropoli határterület kormányzója, Jevgenyij Kuznyecov is.
Később elfogadtak egy törvényt, amely megakadályozta a továbbiakban, hogy a hatóságok túszdrámák esetén egyezkedjenek a terroristákkal.