Májzli

bélyegkép|Két májzli a Kunság egyik tanyáján A májzli, más néven májzi, német puli, cseh puli, kopasz puli, magyar kopasz kutya egy nem hivatalosan elismert pásztorkutya fajta, ami helyi jellegzetességként jelenik meg az Osztrák–Magyar Monarchia egyes utódállamaiban, így Magyarországon, Romániában, Szerbiában, illetve vélhetően Csehországban és Horvátországban. Az állomány eredete bizonytalan, a munkatípus kutatói a merinói juhok Kárpát-medencébe érkezéséhez, Mária Terézia időszakához kötik az első példányokat. Az állomány felderítése, a kutyák genetikai feltérképezése, és munkahasznosságuk leírása jelenleg is folyik.

A májzlik a Fédéraion Cynologique International (FCI) által nem regisztrált kutyafajta, munkatípus állomány. Számuk Magyarország területén alig százra tehető.

Külleme bélyegkép|Német puli Pest vármegyében Küllemükben területenként és a munkafeladatonként némileg eltérőek. Színük fekete vagy szürke, foltokban kopaszodó a bundájuk. Nyáron kopaszok, télen egyes példányok felszőrösödnek, de akad köztük olyan is, ami szinte teljes testfelületen kopasz. Egyes példányok kopaszon születnek, mások a szőrüket fél éves koruk körül kezdik intenzíven hullajtani. Testsúlyuk 15–25 kilogramm közötti. Lábuk a jelenleg fajtaként elismert magyar puliénál hosszabb, testük pincseresebb, spiccesebb, agarasabb.

A német pulik-májzlik füle születéskor is szőrtelen, úgynevezett papírfül, peremén néha már születéskor, alkalmanként később fehér szőrperem nő. Egyes példányaira jellemző a fehér szőrfolt a mellkason.

Farka felfelé kunkorodó, foltokban szőrtelen. Egyes példányai farok nélkül, vagy csonka farokkal születnek. A pásztorok egy része erre a jó kutya jellegzetességként tekint, mások emiatt, vagy a munka hatékonysága miatt az első napokban csonkolják a farkat.

Szőrhiányuk miatt a testükön szabadabban jelen lévő faggyú- és verejtékmirigyeknek köszönhetően szaguk erőteljes, kevéssé kutyás.

Optimális körülmények között (mely tartásukból fakadóan nem egyezik meg a kedvtelésből tartott kutyák tartási körülményeivel) az eddig beszámolók alapján elmonható, hogy körülbelül 12–15 évig élnek.

Egészsége A szőr hiányát okozó genetikai háttér jelenleg is vizsgálat alatt áll, azonban ez esetükben egyfajta eredetiséget igazoló bélyeg, ami más kutyafajták (dobermann, mudi) esetén tenyésztésből kizáró tényező. Ez a vélelmezett génhiba okozta kopaszodás, melyet a tenyésztés során szándékosan felerősítettek azzal, hogy a jó munkaképességgel kötötték össze, a legutóbbi vizsgálatok alapján nem okoz olyan betegségeket vagy elváltozásokat a májzlikban, mint más fajtákban. Mivel erőteljesen szelektált állományról van szó, melynek a kultúrtenyésztésére a mai napig nincs példa (azaz kizárólag annyi alom születik, amennyire a pásztorok egyre fogyatkozó közösségének szüksége van), ezért általánosságban egészséges az állomány, nem ismert jellemző betegségük.

A pásztorok kifejezetten ügyelnek a pároztatás során arra, hogy a munkára megfelelő kant a hozzá passzoló szukával fedeztessék, ne születhessen "rossz" kutya, akár több száz kilométert is utaznak. A tűzelés során, ha nem kívánnak almot, elzárják a kanoktól a szukát, amennyiben szükség van rá. A munkára nem megfelelő példányokat kiszelektálják, hogy ne szaporodhassanak másodkézben sem. Ennek ellenére alkalmanként menhelyeken felbukkanhatnak véletlen világra jött kölykök.

Mivel nagyrészt ridegtartásban élnek, igénytelenek, szőrzetük sem kíván különösebb foglalkozást sem télen, sem nyáron. A szőrhiány kezelése nem kíván megoldást, nem is hatnak azok a szerek, amikkel más kutyafajtákat ilyen esetben kezelnek. A kullancs- és bolhariasztókkal, nyakörvekkel érdemes óvatosnak lenni, mivel azok irritálhatják a bőrt.

Jelleme A májzlik a pásztorok hűséges és önálló segítői, dokumentáltan mintegy száz éve, azonban a szájhagyomány a nagyapák nagyapáiig nyúlik vissza, akik már szintén kopasz kutyával tereltek a családi beszámolók alapján. Okos, éber, figyelmes, önállóan döntéseket hozó terelőkutyák, amik képesek és kifejezetten szeretnének is egyedül dolgozni, éppen ezért a modern kutyafajtákhoz képest kevéssé fegyelmezettek, hiszen elvárás volt velük szemben, hogy akár 24 órán át magukban, emberi felügyelet nélkül őrizzék az állatállományr, és döntéshelyzetben ne várjanak a pásztor iránymutatására. Ez a mindennapokban is megmutatkozik, fáradhatatlanok, az első neszre rezdülnek, gazdáik hangulatát, feszültségét, figyelmét azonnal észlelik. Erős zsákmányosságuk ugyan a munka során előny is lehet, de a vigyázott jószág fajtájától függően hátrány is, mert képesek túl durvák lenni. Azt a pásztorok nem tűrik.

Éles, csengő hangon jeleznek, a többi magyar pásztorkutyával (puli, mudi, pumi) ellentétben hanggal, és nem csipkedéssel terelnek, de képesek megtanulni a néma csendben való munkát is.

Idegrendszerük kiegyensúlyozott, kifejezetten gyorsan, kevés energia befektetéssel tanulnak meg bármit, szomjazzák az együttműködést a gazdájukkal.

Családi kutya-e a májzli? A fentiek miatt zárt körülmények között, lakásban tartani igencsak nehézkes, egész embert kívánó feladat, folyamatos elfoglaltságot és feladatot igényel, különben a kutya talál magának olyan elfoglaltságot, melyet a környezete rombolónak minősíthet.

Egyemberes kutyák, hiszen arra szelektálódtak, hogy csak a pásztoruktól fogadjanak el utasítást, de rájuk is igaz, mint minden fajtára, hogy minden példány egyedi, így ismertek családban élő példányok is.

Elterjedése bélyegkép|Kopasz májzli Jánoshalmán Jelenleg a Tolna, Baranya, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Zala, Pest és Nógrád vármegyében, az Alföldön, a Bakonyban és a Tenkesekben élő állomány egy része ismert. A 2010-es években a Bánságban és a Bácskában is rögzítették egyes példányait. Az állománnyal kapcsolatos első kutatásokat az 1980-as évek végén végezte Megyeri Katalin és Tóth János, de akkoriban a MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége, a mai MEOESZ elődszervezete) nem regisztrálta fajtaként annak ellenére, hogy egy 50 példányból álló tenyészetet alakítottak ki a majdani fajtásításhoz.

Alkalmazása A májzlikat birka, juh, marha, disznó, szamár és baromfi terelésére alkalmazzák a pásztorok a mai napig. Alkalmazzák

ridegtartásban, a jószág mellett, napi terelésre, a jószág őrzésére. Hanggal terel, éles, csengő ugatása van. A pásztorok jelentős része a kisebb testű haszonállatokhoz, vándorpásztorkodáshoz és a pásztoroló legeltetéshez egyetlen kutyát alkalmaz, de a mindennapos kihajtások során előfordul, hogy több kutya falkában dolgozik.

Idézetek pásztoroktól bélyegkép|Német pulik a Szentendrei-szigeten

Jegyzetek

Kategória:Kutyafajták