Idősebb Zaboretzky Ferenc magyar építész, építészeti vállalkozó, Kecskemét városának meghatározó építőmestere, szőlőbirtokos.
Élete 1857-ben született Budapesten, építészeti hagyományokkal rendelkező családban. Műszaki tanulmányainak befejezését követően szakmai pályája korán jelentős fordulatot vett, amikor Steindl Imre építész és műegyetemi tanár munkatársai közé került. Ebben az időszakban fontos feladatokat kapott Steindl egyik meghatározó munkájának előkészítésében és kivitelezésében. A korszakban zajlott az építészeti szakszókincs magyar nyelvű kidolgozása is, amelyben Zaboretzky Ferenc jelentős részt vállalt, hozzájárulva a német nyelvű szaknyelv magyarításához.
Később a Lechner Ödön és Pártos Gyula által vezetett építészeti iroda munkatársa, majd vezetője lett. Irányításával valósult meg több jelentős középület kivitelezése, többek között a szegedi városháza, a nagybecskereki kormányzói palota, valamint a kecskeméti városháza építése. Utóbbi esetében nevét az alapkövön is megörökítették mint az építkezés vezetőjét.
1894-ben végleg Kecskemétre költözött, ahol hosszú időn át meghatározó szerepet játszott a város építészeti fejlődésében. Irányítása alatt számos ipari, közintézményi és kulturális épület valósult meg, köztük konzerv- és vasgyár, gyufagyár, villanytelep, árvaház, valamint több egyesületi és oktatási épület, így a Gazdasági Egyesület székháza, a Kaszinó épülete, a Katolikus Egyház bérháza, az Újkollégium és a reáliskola. Munkásságával a korszak kecskeméti építészetének egyik legjelentősebb alakjává vált. Szakmai tevékenysége mellett aktívan részt vett Kecskemét gazdasági és társadalmi életében is. Több helyi intézmény és vállalat vezető testületének tagja volt, többek között egyházi tanácsban, pénzintézeti igazgatóságban, ipari társaságoknál és szövetkezetekben töltött be tisztségeket. Emellett a Budapesti Polgári Daloskör tiszteletbeli tagjává is választották.
A századfordulót követően más vállalkozásokban is tevékenykedett, és 1906-ban Kecskeméten létrehozta a Vasszerkezeti Műhelyt, amely korszerű ipari termelést folytatott, jelentős létszámú szakember és munkás alkalmazásával. Építészeti munkái mellett a szőlő- és mezőgazdaság fejlesztésében is szerepet vállalt. A svájci Weber Edével együtt részt vett a ballószögi homokterületek hasznosításában, amelynek eredményeként létrejött a később híressé vált helvéciai szőlőkultúra. Saját birtokán is jelentős szőlőtelepítést végzett, később pedig nagyobb földbirtokkal rendelkezett, amelyet 1917-ben értékesített. Az eladásból származó összeget részben hadikölcsönbe fektette, amelyet a háborús időszak támogatására ajánlott fel.
1927-től visszavonultan élt, miután felesége halála mélyen érintette. Ettől kezdve helvéciai birtokán élt csendes, visszavonult életet. Kortársai visszaemlékezései szerint életét szerénység, segítőkészség és visszafogott életvitel jellemezte. Hosszan tartó betegség után hunyt el 1936-ban. Halálával Kecskemét építészeti fejlődésének egyik meghatározó alakja távozott, akinek munkássága jelentősen hozzájárult a város arculatának kialakításához.
Ismert épületeinek listája konzerv- és vasgyár, gyufagyár, villanytelep, árvaház, Gazdasági Egyesület székháza, Kaszinó Katolikus Egyház bérháza Újkollégium reáliskola szegedi városháza, nagybecskereki kormányzói palota kecskeméti városháza
Források https://varos-epiteszet.hu/authors/zaboretzky-ferenc/bio/ https://hiros.hu/kecskemet-nagy-epiteszere-emlekeznek/ https://www.szecessziosmagazin.com/kecskemetterkep.php
Kategória:Magyar építészmérnökök Kategória:1857-ben született személyek Kategória:1936-ban elhunyt személyek