A Scotiabank Aréna – korábbi nevén Air Canada Center – többcélú, fedett sport- és rendezvényaréna Toronto belvárosában, Ontario tartományban, Kanadában. Az aréna a Toronto Raptors NBA-csapat és a Toronto Maple Leafs NHL-csapat otthona.
A létesítményben alkalmanként a Toronto Marlies AHL-csapat, a Raptors 905 G League-csapat és a Toronto Sceptres PWHL-csapat is játszik. Korábban itt szerepelt a Toronto Rock lacrossecsapat és a Toronto Phantoms arena football-csapat is. Az aréna emellett koncerteknek, politikai rendezvényeknek, videojáték-versenyeknek, családi show-műsoroknak, vállalati eseményeknek és egyéb sporteseményeknek is otthont ad.
A Scotiabank Arena tulajdonosa és üzemeltetője a Maple Leaf Sports & Entertainment (MLSE), amely a Maple Leafs és a Raptors tulajdonosa is. A létesítmény alapterülete 665 000 négyzetláb, azaz körülbelül 61 780 négyzetméter. Az aréna közvetlenül kapcsolódik a Union Station vasúti, metró- és regionális buszkapcsolataihoz, valamint a torontói föld alatti PATH gyalogoshálózathoz.
Az épület eredetileg 1941-ben készült el Toronto Postal Delivery Building néven, postai elosztóközpontként. A második világháború alatt ideiglenesen a kanadai nemzetvédelmi minisztérium használta, majd 1946-ban a Canada Post vette át. A torontói térség fő postai termináljaként 1989-ig működött. A későbbi arénát az eredeti postai épület részleges megtartásával alakították ki, és 1999 februárjában nyitották meg Air Canada Centre néven.
2018. július 1-jén az Air Canada Centre neve Scotiabank Arena lett, miután a Scotiabank 20 éves névhasználati megállapodást kötött az MLSE-vel. 2023-ban az MLSE több mint 350 millió dolláros, több szakaszból álló felújítási programot jelentett be az aréna 25. évfordulója előtt.
Története
A terület korai története A mai aréna területe eredetileg Toronto belső kikötőjének része volt. A belső kikötő feltöltése az 1850-es években kezdődött, és a vasút megjelenésével gyorsult fel, ami jelentősen alakította Toronto mai belvárosi partvonalát. 1858-ban a terület két rakpart, a Rees Wharf és a Tinnings Wharf között helyezkedett el. A földterület déli irányú bővülésével a térség részben állami ellenőrzés alatt maradt, mivel több elképzelés is felmerült a Union Station bővítésére.
A terület jelentős része a 20. század elejéig még vízfelület vagy frissen feltöltött kikötői terület volt. 1925-re az ingatlan északi részéből Bayside Park lett, amely egy korai tervhez kapcsolódott: eszerint a vasúti folyosótól délre fekvő területeket kiterjedt tóparti parkká alakították volna.
Toronto Postal Delivery Building Az 1930-as évekre a területet a Canada Post új torontói postai elosztóépületének helyszíneként jelölték ki. Az 1920-as években már működött postai kezelőlétesítmény a város új Union Stationjének keleti szárnyában, de Toronto és környékének gyors népességnövekedése miatt az 1930-as évekre szűkössé vált. 1937-ben a kanadai postamester a közmunkaminiszterhez fordult, hogy engedélyezzen új postai létesítményt a Bay Street és a Fleet Street – a mai Lake Shore Boulevard – sarkán.
Az engedélyt a szövetségi közmunkahivatal részben a gazdasági világválság által sújtott építőipar élénkítése érdekében adta meg. A vasbeton és acél szerkezetű épület tervezése és kivitelezése 1938-ban kezdődött. Az épületet Charles B. Dolphin tervezte, és az art déco és az Art Moderne építészet jegyeit ötvözte. Az épületet stratégiai okból közvetlenül a Union Stationtől délre helyezték el, és alagút kötötte össze a vasúti peronokkal, így a vonatokról közvetlenül a postai feldolgozóközpontba lehetett mozgatni a küldeményeket.
A létesítmény 1941-ben készült el, de a második világháború idején átmenetileg katonai raktározási célokra használták. A Canada Post 1946-ban kapta meg, és az 1948-as átalakítások után már alkalmas volt a modern levélválogatási és postai feldolgozási feladatokra. Bár elsősorban postai raktárnak és feldolgozóközpontnak készült, az épületben működött az „A” postahivatal is, amely főként intézményi és kereskedelmi ügyfeleket szolgált ki.
A postai épület domborművei Az eredeti épület legjelentősebb, máig megőrzött elemei közé tartoznak Louis Temporale Sr. 13 részből álló mészkő domborművei, amelyek Kanada közlekedési és kommunikációs történetét ábrázolják. Az 1938–1939-ben kifaragott domborművek többek között az emberi beszédet, üzenetet vivő futárt, füstjelekkel kommunikáló őslakosokat, voyageuröket, vitorláshajót, a Royal Mail gőzhajóját, az 1939-es királyi látogatás vonatát, egy mitikus repülőcsónakot és az északi kutyaszános közlekedést jelenítik meg.
Az aréna kialakításakor az eredeti keleti és déli homlokzatot, így a domborműveket is megőrizték és restaurálták. A helyreállítás része volt a sérült kőfelületek újrafaragása, a sómentesítés, a tisztítás, a fugák javítása és a kőanyag megerősítése.
A postai működés átköltöztetése Az 1980-as évekre a régi postai épület és válogatóberendezései komoly felújításra és drága korszerűsítésre szorultak. Költségcsökkentési döntésként a Canada Post bezárta a létesítményt, és a postai feldolgozást egy modernebb, az Eastern Avenue közelében található központba helyezte át. 1989-re a régi épület postai feladatai teljesen megszűntek.
A torontói ingatlanpiaci fellendülés idején a környéken felhőkarcolók, szállodák, kongresszusi létesítmények, a SkyDome és társasházak épültek. Az 1990-es évek elején a Bramalea Limited és a Trizec ingatlanfejlesztő cégek megállapodtak az épület megvásárlásáról, de a tartományt sújtó recesszió és a finanszírozási nehézségek miatt a tulajdonjog 1993-ban visszakerült a Canada Posthoz. A kihasználatlan épületet a Toronto Raptors tulajdonosai 1994-ben vásárolták meg.
Többcélú aréna 1993-ban az NBA úgy döntött, hogy Kanadába terjeszkedik. A liga expanziós bizottsága több lehetséges helyszínt is megvizsgált Torontóban. A döntésnél fontos szempont volt a belvárosi elhelyezkedés, a föld alatti metró- és PATH-kapcsolat, valamint az üzleti központhoz való közelség, ami kedvezővé tehette a vállalati páholyok értékesítését.
1993. szeptember 30-án az NBA a kanadai üzletember, John Bitove vezette Professional Basketball Franchise Inc. csoportnak ítélte oda a torontói franchise-t. A Toronto Raptors létrehozásának feltétele volt, hogy a csapat megfelelő arénát biztosítson. A PBF javaslatában végül a Canada Post épületét választották a Raptors új otthonának, részben a központi fekvés, a terület mérete és a tervezett kialakítás miatt.
A PBF 60 millió kanadai dollárért vásárolta meg az épületet és a hozzá tartozó telket a Canada Posttól. A Raptors az aréna megépítéséig első két idényét a közeli SkyDome-ban játszotta. Az új aréna építése 1997 márciusában kezdődött.
Az új létesítmény kialakításakor megtartották az eredeti Toronto Postal Delivery Building Queenston-mészkőből készült, art déco homlokzatát a Bay Street és a Lake Shore Boulevard mentén, míg az épület többi részét elbontották, hogy helyet adjanak az új arénatestnek. Az eredeti épület az Ontario Heritage Act alapján védett.
Az „arénaháború” és az MLSE belépése Amikor a Raptors megszerezte az NBA-franchise-jogot, a Toronto Maple Leafs tulajdonosa, a Maple Leaf Gardens Limited is új aréna építését fontolgatta, mivel a Maple Leaf Gardens az 1930-as évekből származott és elavulttá vált. A Raptors nem akart tartósan a Maple Leaf Gardensben játszani, és a többcélú SkyDome-ot is csak ideiglenes megoldásnak tekintette.
Az építkezés korai szakaszában felmerült, hogy a Maple Leafs külön jégkorongarénát építene a Union Station vasúti vágányai fölé. A tervet bonyolította, hogy a terület városi tulajdonban állt, de a Canadian National Railway és a Canadian Pacific Railway használta, és a bérleti díjak körül régóta vita állt fenn.
A Raptors tulajdonosi szerkezetében kialakult viták végül ahhoz vezettek, hogy Allan Slaight többségi tulajdonossá vált, majd a Raptorsot és a félig kész arénát eladta a Maple Leaf Gardens Limitednek. Az új tulajdonosok az eredetileg kosárlabda-központú terveket módosították, hogy az épület jégkorongra is megfelelő legyen. Az eredetileg 217 millió dollárra tervezett költségvetés a tulajdonosváltás után 265 millió kanadai dollárra nőtt.
Építkezés és megnyitás A Raptors és az Air Canada Centre megvásárlása után az új tulajdonosok módosították a PCL Constructionnel kötött tervezési-kivitelezési szerződést, hogy az aréna jobban megfeleljen a jégkorong követelményeinek. A Maple Leafs integrálása a létesítménybe körülbelül 25%-kal növelte az építési költségeket.
Az elkészült épület egy 15 emeletes irodatornyot, négy éttermet és föld alatti parkolót is magában foglalt. A kivitelezés 1998. december 30-án, kilenc nappal a határidő előtt fejeződött be. Az első jégkorongmérkőzést 1999. február 20-án játszották, amikor a Toronto Maple Leafs a Montréal Canadiens ellen lépett pályára. Az első kosárlabda-mérkőzést 1999. február 21-én rendezték a Toronto Raptors és a Vancouver Grizzlies között, az első koncertet pedig 1999. február 22-én adta a The Tragically Hip.
Az új épület 65 000 négyzetlábnyi arénateret és 165 000 négyzetlábnyi irodatornyot foglalt magában. A helyszínen egy kelet–nyugati irányú, fedett, klimatizált galéria is épült, amely éttermeket, jegypénztárat és kereskedelmi egységeket tartalmaz. A galéria összeköti az arénát a Union Stationnel, a Bay Streettel, a York Streettel és a PATH-hálózattal, valamint történeti kiállítótérként is működik, ahol a régi postai épület tárgyait mutatják be.
Az Air Canada 20 évre 30 millió amerikai dollárért vásárolta meg az aréna névhasználati jogait. A létesítménynek több beceneve is kialakult, köztük a „The Hangar”, de a helyiek körében leginkább az „ACC” rövidítés terjedt el, amelyet a névváltoztatás után is sokan használnak.
A 21. században 2003-ban az MLSE 5 millió dolláros fejlesztést hajtott végre az arénában, többek között új LED-kijelzőrendszerrel. 2015 nyarán további 10 millió dolláros felújítás történt, amelynek része volt egy, az előzőnél négyszer nagyobb eredményjelző beszerelése.
2003–2004 telén az Alcohol and Gaming Commission of Ontario hét napra megvonta az aréna alkoholértékesítési engedélyét, mert 2002 őszén egy Maple Leafs-mérkőzésen és egy Rolling Stones-koncerten ittas vendégeket engedtek be az engedélyköteles területekre.
2014. szeptember 6-án az aréna délnyugati sarkánál felavatták a Toronto Maple Leafs legendáit ábrázoló szoborcsoport, a Legends Row első darabjait. A 2014 és 2017 között több hullámban bővített emlékhely végül 14 életnagyságú szobrot és egy 9 méter hosszú gránit játékospadot tartalmaz.
2018. július 1-jén az Air Canada Centre hivatalosan Scotiabank Arena névre váltott. Az MLSE és a Scotiabank 20 évre szóló megállapodása mintegy 800 millió kanadai dolláros értékű volt, és az észak-amerikai sportpiacon kiemelkedően magas névhasználati szerződésnek számított.
A 2020–2021-es NBA-szezonban a Toronto Raptors a COVID19-pandémia miatti kanadai beutazási korlátozások következtében hazai mérkőzéseit a floridai Tampában, az Amalie Arénában játszotta. A Raptors 2021. október 20-án játszotta első hazai mérkőzését a Scotiabank Arenában a járvány miatti költözés után.
2021. június 27-én az arénában ideiglenes COVID–19-oltópont működött, ahol 26 771 embert oltottak be. Ez észak-amerikai rekordot jelentett az egy helyszínen egy nap alatt beadott COVID–19-oltások számában.
2023 októberében az MLSE több mint 350 millió dollár értékű, több szakaszból álló Venue Reimagination felújítási projektet jelentett be. A program célja az aréna folyosóinak, páholyainak, prémium klubjainak, üzleteinek, étel- és italértékesítési tereinek, technológiájának és vendégélményének átfogó modernizálása. A projekt első elemei között új kijelzők, átalakított prémiumterek, modernizált koncessziós megoldások és az Amazon Just Walk Out technológiáját használó üzletek szerepeltek.
Maple Leaf Square