William Felton „Bill” Russell (Monroe, Louisiana, 1934. február 12. – Mercer Island, Washington, 2022. július 31.) amerikai kosárlabdázó és edző volt, aki teljes profi játékospályafutását a Boston Celticsben töltötte a National Basketball Associationben (NBA). Centerként játszott, és a sportág történetének egyik legnagyobb védekező játékosaként, valamint egyik legsikeresebb csapatsportolójaként tartják számon. Tizenhárom éves NBA-pályafutása során 11 bajnoki címet nyert a Celtics játékosaként, ebből kettőt játékos-edzőként.

Russell ötször lett az NBA legértékesebb játékosa, 12 alkalommal választották be az NBA All Star-gálára, négyszer volt a liga lepattanókirálya, és 1963-ban az All Star-gála MVP-je lett. Pályafutása során 963 alapszakasz-mérkőzésen 14 522 pontot, 21 620 lepattanót és 4100 gólpasszt szerzett, ami mérkőzésenként 15,1 pontnak, 22,5 lepattanónak és 4,3 gólpassznak felel meg.

Egyetemen a San Franciscó-i Egyetem csapatával 1955-ben és 1956-ban is megnyerte az NCAA-bajnokságot. Az 1956-os melbourne-i olimpián az Egyesült Államok válogatottjának csapatkapitányaként olimpiai aranyérmet szerzett. Az egyetemi bajnoki címek, az olimpiai aranyérem és az NBA-bajnoki címek révén azon kevés játékos közé tartozik, akik megszerezték a kosárlabda úgynevezett „Triple Crown”-ját.

Russell 1966-ban lett a Boston Celtics játékos-edzője, ezzel ő volt az NBA történetének első fekete vezetőedzője. 1968-ban és 1969-ben játékos-edzőként is bajnoki címre vezette a Celticset. Pályán kívül is jelentős szerepet vállalt: kiállt a polgárjogi mozgalom mellett, és később több állami, sportági és társadalmi elismerésben részesült. 2011-ben megkapta az Elnöki Szabadság-érdemérmet.

Fiatalkora Russell 1934-ben született a louisianai Monroe-ban. Családja később a kaliforniai Oaklandbe költözött, ahol Russell a McClymonds High School tanulója lett. Gyermekkorát és fiatalkorát erősen meghatározta az Egyesült Államok déli részén és később a nyugati parton is megtapasztalt faji megkülönböztetés.

Középiskolában kezdetben nem számított kiemelkedő játékosnak. Bár magas és atletikus volt, támadójátéka nyersnek számított, ezért kevés egyetemi program érdeklődött iránta. A San Franciscó-i Egyetem azonban ösztöndíjat ajánlott neki, ami meghatározó fordulatot jelentett pályafutásában.

Egyetemi pályafutása Russell 1953 és 1956 között játszott a San Francisco Dons férfi kosárlabdacsapatában. Edzője, Phil Woolpert olyan védekezésközpontú rendszert épített köré, amelyben Russell gyorsasága, blokkolóképessége és lepattanózása különösen érvényesült.

A San Francisco 1955-ben és 1956-ban is megnyerte az NCAA-bajnokságot. Russell mindkét bajnokcsapat kulcsjátékosa volt, és játékával új szintre emelte a védekező center szerepét az amerikai egyetemi kosárlabdában. 1955-ben az NCAA-torna legjobb játékosának választották.

A kosárlabda mellett atlétikában is versenyzett. Különösen magasugrásban volt eredményes, és az 1950-es évek közepén az Egyesült Államok egyik legjobb magasugrójaként is számon tartották.

Olimpiai bajnoki cím Russell az Egyesült Államok férfi kosárlabda-válogatottjának tagjaként vett részt az 1956-os melbourne-i olimpián. A csapat veretlenül nyerte meg a tornát, a döntőben a Szovjetunió ellen győzött. Russell a válogatott egyik meghatározó játékosa volt, és későbbi Celtics-csapattársa, K. C. Jones is tagja volt az aranyérmes keretnek.

Profi pályafutása

Boston Celtics (1956–1969)

1956–1958: Újoncidény és első bajnoki cím Russellt az 1956-os NBA-drafton a St. Louis Hawks választotta ki a második helyen, de röviddel ezután a Boston Celticshez került egy cserében. A Celtics Ed Macauleyt és Cliff Hagan játékjogát adta érte a Hawksnak.

Olimpiai szereplése miatt Russell csak az 1956–1957-es idény közben csatlakozott a Celticshez. Már első szezonjában alapember lett, és jelentősen átalakította a csapat védekezését. A Celtics az 1957-es NBA-döntőben hét mérkőzésen győzte le a St. Louis Hawksot, megszerezve a klub történetének első NBA-bajnoki címét.

Az 1957–1958-as szezonban Russell mérkőzésenként 22,7 lepattanót átlagolt, és először választották az NBA legértékesebb játékosának. A Celtics ismét bejutott a döntőbe, de Russell sérülése is hozzájárult ahhoz, hogy a St. Louis Hawks ezúttal legyőzte Bostont.

1958–1966: Nyolc egymást követő bajnoki cím Az 1958–1959-es szezontól a Celtics példa nélküli sorozatot indított: 1959 és 1966 között nyolc egymást követő NBA-bajnoki címet nyert. Russell ebben az időszakban a csapat védelmének központja volt, és a gyorsindításokra épülő bostoni játék egyik legfontosabb elemeként működött.

Russell védekezése nemcsak blokkokból állt: gyakran tudatosan úgy ütötte el a labdát, hogy az csapattárshoz kerüljön, ezzel azonnal támadást indítva. A Celtics külső játékosai azért tudtak agresszíven védekezni, mert mögöttük Russell biztosította a gyűrű környékét.

A korszak egyik legismertebb párharca Russell és Wilt Chamberlain rivalizálása volt. Chamberlain sokszor jobb egyéni statisztikákat ért el, Russell viszont következetesen a csapatjátékot és a győzelmet helyezte előtérbe. A két játékos mérkőzései az NBA történetének klasszikus párharcai közé tartoznak.

Russell ebben az időszakban többször is megnyerte az MVP-díjat, és rendszeresen a liga legjobb lepattanózói között végzett. A blokkokat és labdaszerzéseket akkoriban még nem vezették hivatalos statisztikaként, ezért védekező hatása a mai statisztikai rendszerben csak részben jelenik meg.

1966–1969: Játékos-edzőként 1966-ban Red Auerbach visszavonult a vezetőedzői posztról, és Russellt nevezte ki utódjának. Russell ezzel az NBA első fekete vezetőedzője lett, miközben játékosként is folytatta pályafutását.

Első játékos-edzői szezonjában, az 1966–1967-es idényben a Celtics sorozatban elért bajnoki szériája megszakadt, amikor a Philadelphia 76ers legyőzte őket a rájátszásban. A következő két évben azonban Russell újra bajnoki címre vezette a Celticset. 1968-ban és 1969-ben is a Boston nyerte az NBA-t, utóbbi alkalommal a Los Angeles Lakers ellen, hét mérkőzéses döntőben.

Az 1968–1969-es idény után Russell játékosként és a Celtics vezetőedzőjeként is visszavonult. Tizenhárom éves NBA-pályafutását 11 bajnoki címmel zárta.

Edzői pályafutása Russell a Celtics után a Seattle SuperSonics vezetőedzője és általános igazgatója lett. 1973 és 1977 között irányította a csapatot, és a franchise történetében először vezette rájátszásba a SuperSonicst.

Később, az 1987–1988-as szezonban rövid ideig a Sacramento Kings vezetőedzője volt. NBA-edzői alapszakasz-mérlege 341 győzelem és 290 vereség volt.

Játékstílusa Russell elsősorban védekezéséről, lepattanózásáról, blokkolásáról és vezetői képességeiről vált ismertté. Nem a pontszerzésre építette játékát, hanem arra, hogy csapata védekezését szervezze, lezárja az ellenfél támadásait, majd gyors indításokkal támadásba fordítsa a játékot.

A Celtics rendszerében Russell jelenléte lehetővé tette, hogy a csapat külső játékosai agresszívan támadják az ellenfél labdavezetőit. Russell a gyűrű környékén sokszor nemcsak blokkolt, hanem irányította is a védekezést, ezért hatása jóval túlmutatott a hagyományos statisztikai mutatókon.

Alapszakaszban 22,5, rájátszásban pedig 24,9 lepattanót átlagolt mérkőzésenként. Pályafutása során az alapszakaszban 21 620, a rájátszásban 4104 lepattanót szerzett.

Polgárjogi szerepvállalása Russell pályafutása alatt és után is nyíltan kiállt a faji egyenlőség és a polgárjogi mozgalom mellett. Többször beszélt a rasszizmusról, amelyet sportolóként és magánemberként is megtapasztalt. Támogatta Muhammad Alit, részt vett polgárjogi eseményeken, és közéleti megszólalásaiban következetesen kiállt az egyenlő jogok mellett.

2011-ben Barack Obama amerikai elnök Elnöki Szabadság-érdeméremmel tüntette ki. Az elismerés Russell sporteredményei mellett társadalmi szerepvállalását és polgárjogi kiállását is elismerte.

Öröksége Russellt széles körben minden idők egyik legnagyobb kosárlabdázójaként tartják számon. 1975-ben játékosként, 2021-ben pedig edzőként is bekerült a Naismith Memorial Basketball Hall of Fame-be. Tagja lett az NBA 25., 35., 50. és 75. évfordulós válogatottjának is.

2009-ben az NBA róla nevezte el a döntő legértékesebb játékosának járó díjat, amelynek hivatalos neve Bill Russell NBA Finals Most Valuable Player Award lett. 2017-ben ő kapta meg elsőként az NBA Lifetime Achievement Awardot.

2022-ben, halála után az NBA ligaszinten visszavonultatta Russell 6-os mezszámát. Ez volt az első alkalom, hogy az NBA az egész ligában visszavonultatott egy játékoshoz kötődő mezszámot.

Magánélete és halála Russell első felesége Rose Swisher volt, akivel három gyermeke született. Később Dorothy Anstett, majd Marilyn Nault volt a felesége. Halálakor Jeannine Russell volt a házastársa.

Russell hosszú ideig Mercer Islanden élt. 2022. július 31-én, 88 éves korában hunyt el.

Statisztikák

NBA

Alapszakasz ÉvCsapatJMJP/MMG%BD%LP/MGP/MP/M1956–1957Boston Celtics4835,3.427.49219,6*1,814,71957–1958Boston Celtics6938,3.442.51922,7*2,916,61958–1959Boston Celtics7042,6*.457.59823,0*3,216,71959–1960Boston Celtics7442,5.467.61224,03,718,21960–1961Boston Celtics7844,3.426.55023,93,416,91961–1962Boston Celtics7645,2.457.57523,64,518,91962–1963Boston Celtics7844,9.432.55523,64,516,81963–1964Boston Celtics7844,6.433.55024,7*4,715,01964–1965Boston Celtics7844,4.438.57324,1*5,314,11965–1966Boston Celtics7843,4.415.55122,84,812,91966–1967Boston Celtics81*40,7.454.61021,05,813,31967–1968Boston Celtics7837,9.425.53718,64,612,51968–1969Boston Celtics7742,7.433.52619,34,99,9Karrier96342,3.440.56122,54,315,1All Star1228,5.459.52911,53,210,0

Rájátszás ÉvCsapatJMJP/MMG%BD%LP/MGP/MP/M1957Boston Celtics1040,9.365.50824,43,213,91958Boston Celtics939,4.361.60624,62,715,11959Boston Celtics1145,1.409.61227,73,615,51960Boston Celtics1344,0.456.70725,82,918,51961Boston Celtics1046,2.427.52329,94,819,11962Boston Celtics1448,0.458.72626,45,022,41963Boston Celtics1347,5.453.66125,15,120,31964Boston Celtics1045,1.356.55227,24,413,11965Boston Celtics1246,8.527.52625,26,316,51966Boston Celtics1747,9.475.61825,25,019,11967Boston Celtics943,3.360.63522,05,610,61968Boston Celtics1945,7.409.58522,85,214,41969Boston Celtics1846,1.423.50620,55,410,8Karrier16545,4.430.60324,94,716,2

Edzői mérlege CsapatÉvAlapszakaszRájátszásMGyVGy%HelyezésRMRGyRVRGy%EredményBoston Celtics1966–1967816021.7412., Keleti főcsoport945.444Kiesés a divíziódöntőbenBoston Celtics1967–1968825428.6592., Keleti főcsoport19127.632NBA-bajnokBoston Celtics1968–1969824834.5854., Keleti főcsoport18126.667NBA-bajnokSeattle SuperSonics1973–1974823646.4393., Csendes-óceáni csoport————Nem jutott rájátszásbaSeattle SuperSonics1974–1975824339.5242., Csendes-óceáni csoport945.444Kiesés a főcsoport-elődöntőbenSeattle SuperSonics1975–1976824339.5242., Csendes-óceáni csoport624.333Kiesés a főcsoport-elődöntőbenSeattle SuperSonics1976–1977824042.4884., Csendes-óceáni csoport————Nem jutott rájátszásbaSacramento Kings1987–1988581741.293menesztették—————Karrier631341290.540613427.557

Díjai és elismerései

11× NBA-bajnok: 1957, 1959–1966, 1968, 1969 5× NBA MVP: 1958, 1961, 1962, 1963, 1965 12× NBA All Star: 1958–1969 NBA All Star-gála MVP: 1963 3× All-NBA első csapat: 1959, 1963, 1965 8× All-NBA második csapat NBA All-Defensive első csapat: 1969 4× NBA lepattanókirály: 1958, 1959, 1964, 1965 2× NCAA-bajnok: 1955, 1956 NCAA Tournament Most Outstanding Player: 1955 Olimpiai bajnok: 1956 Naismith Memorial Basketball Hall of Fame: játékosként 1975, edzőként 2021 FIBA Hall of Fame: 2007 Elnöki Szabadság-érdemérem: 2011 NBA Lifetime Achievement Award: 2017 Az NBA róla nevezte el a döntő MVP-díját A 6-os mezszámot a Boston Celtics és az NBA is visszavonultatta

Jegyzetek

Források

Kategória:Amerikai kosárlabdázók Kategória:1934-ben született személyek Kategória:2022-ben elhunyt személyek Kategória:NBA All Star-játékosok