A Sant'Agnese in Agone () Rómában, a Piazza Navonán található, Szent Ágnesnek szentelt templom, azon a helyen, ahol a legenda szerint ő mártírhalált szenvedett.

A templomot II. Kallixtusz pápa által a vértanú szűznek szentelt ősi bazilika helyén építették újjá, amelyet viszont ott emeltek, ahol egy kis templomot már korábban emeltek a mártíromság helyén, amelyet már a 8. század vége felé az Einsidlense Itinerary említ. A templom eredeti tervét 1652-ben Girolamo Rainaldi készítette barokk stílusban. A megrendelő X. Ince „Pamphili” pápa volt, akinek temetkezési emlékműve a templomban van. A családnak nagy birtokai voltak a téren, és a templomot egyfajta magánkápolnának szánták, amelyet a szomszédos családi palotához csatoltak.

1653 és 1657 között Francesco Borromini irányításával folytatódtak a munkálatok, aki részben megváltoztatta az eredeti tervet; többek között megnövelte a homlokzatba integrált két torony közötti távolságot, és a homorú homlokzatot úgy tervezte meg, hogy jobban hangsúlyozza a kupolát. 1672-ben Carlo Rainaldi (1611–1691), a megkezdő építész fia fejezte be az építkezést. A 2000-es években Gianni Todescato rektor kezdeményezésére restaurálták, aki egyúttal újra megnyitotta a nyilvánosság előtt, és koncerthelyszínként is használta.

Leírása Külső megjelenése A templom homlokzatát a süllyesztett középső és az ívelt oldalsó részek jellemzik, két harangtorony között helyezkedik el, amelyeken kúpos tető látható, kereszteket hordozva. A homlokzat, amely a pilaszterek közötti füzéreken kívül semmilyen díszítést nem tartalmaz, három portállal rendelkezik, amelyek közül a középső nagyobb a többinél.

A kupola, amely Giovanni Maria Baratta (dob) és Carlo Rainaldi (lanterna) alkotása, az alját korinthoszi pilaszterpárok díszítik, amelyeket téglalap alakú ablakok váltanak fel.

Templombelső bélyegkép|A templombelső bélyegkép|Belső tér a kupola felé bélyegkép|Főoltár bélyegkép|X. Ince pápa orgonája és sírja A templom belsejében görögkereszt alaprajzú; a hajó négy rövid ága, az apszis és a kereszthajók, amelyek boltozatait gazdagon díszítik aranyozott stukkóval, a középső nyolcszögben találkoznak, amelyben négy oltár található, amelyek Sant'Alessiónak (jobbra az első), Santa Emerenzianának (jobbra a második), Sant'Eustachiónak (balra az első) és Santa Ceciliának (balra a második) szenteltek, márvány oltárképekkel és szobrokkal, amelyeket Giovanni Francesco Rossi, Leonardo Reti, Melchiorre Cafà és Antonio Raggi készített. Az oszlopok, amelyek keretezik őket, vörös Cottanello márványból készültek. A kereszthajók Szent Ágnesnek (jobbra, Ercole Ferrata szobrával) és Szent Sebestyénnek (balra, Pier Paolo Campi szobrával) szenteltek. A márvány gyorsított perspektívákat Costanzo de Peris készítette.

A kupola függőpárkányait, amelyeket Giovan Battista Gaulli, Baciccio festett 1667 és 1671 között, a négy sarkalatos erénynek szentelték; a kupolában lévő freskó azonban, amely Ciro Ferri és Sebastiano Corbellini alkotása, Szent Ágnest ábrázolja, amint bevezetik a Paradicsom dicsőségébe. Egy másik fontos festmény a sekrestye boltozatán látható, és Szent Ágnes dicsőségét ábrázolja, Paolo Gismondi alkotása.

A régi középkori oratóriumból kialakított alagsorban az oltáron Alessandro Algardi Szent Ágnes hajának csodája című márványdomborműve látható.

Főoltár A főoltárt 1720 és 1724 között építették Carlo Rainaldi tervei alapján, és Domenico Guidi Szent Család oltárképét tartalmazza. Az oltár homlokzatát négy, Marcis Aurelius diadalívéről származó, „verde antico” (ózöld) márványból készült, bordázott oszlop alkotja a Corsón; az oszlopokon aranyozott márványból készült összetett oszlopfők láthatók, amelyek az ívelt párkányzatot támasztják alá. A timpanont két stukkóangyal díszíti, akik galambot és pálmát tartanak, a vértanúság szimbólumát. Középen három angyal tartja a tekercset, amelyen az evangéliumból származó felirat olvasható: „Az asszonyoktól szülöttek között nincs nagyobb Jánosnál” – ez a mondat Giovanni Battista Pamphillihez is kapcsolódik, aki az oltárt annak a szentnek akarta szentelni, akinek a nevét viselte.

Az oltárt eredetileg Szent Ágnesnek szánták, az oltárkép pedig az ő csodáját ábrázolta, aki imádsággal feltámasztja Prokopiost, akit az ördög ölt meg. Alessandro Algardi halála után, akire a munkát bízták, Ercole Ferratát és Domenico Guidit bízták meg egy nagyméretű stukkómodell elkészítésével, amely Algardi modelljét követte. Később azonban úgy döntöttek, hogy az északi oldalon lévő kápolnát – az apszis oltára helyett – Ágnesnek szentelik, az apszis oltárképet pedig a két Szent Családnak (Mária, József és Jézus, valamint Erzsébet, Zakariás és János szent családjának) szentelték. A kompozíció közepén a kisgyermek Keresztelő János egy könyvtekercset mutat Jézusnak, akit a hátán a Szűzanya tart, a Szentlélek fénye fürdeti. Fent kerubok, angyalok és puttók lebegnek az olajágak között, és datolyacsokrokat kínálnak.

Sípos orgonák A templomban két orgona található. A főorgonát a homlokzattal szemben, a kóruskarzaton a Walcker cég építtette 1913-ban egy régebbi, 1673-ból származó orgona helyett, amelyet Giovanni Battista Pamphilli bíboros rendelt meg, és a flamand művész, Guglielmo Hermans készített. Az orgonából a szekrény és a homlokzati sípok megmaradtak. 2013-ban Saverio Anselmi Tamburini bővítette és szerelte fel egy játszóasztallal. Az orgona jelenleg 18 regiszteres, két manuálos és egy pedálsoros. A másik hangszer egy pozitív orgona az 1850-es évekből, Pasquale Giantosca alkotása, amelyet 2004-ben Carlo Soracco épített újjá.

Legenda Néhány legenda kapcsolódik a közeli Négy Folyó Szökőkútjához, amely a Sant'Agnese in Agone templom előtt található, és amelyet a népi hagyomány Gian Lorenzo Bernini és Francesco Borromini közötti rivalizálásnak tulajdonít. Például úgy tartják, hogy a Río de la Plata szobra felemelt karral fél a templom összeomlásától, és hogy a Nílus szobra hasonlóképpen eltakarja az arcát, hogy ne kelljen látnia. Ez csupán legenda, mivel a szökőkutat a templom előtt építették, 1648 és 1651 között, míg Borromini 1653 körül érkezett a Sant'Agnese építkezésére. Valójában a Nílust ábrázoló szobor azért takarja el az arcát, mert akkoriban a forrásai ismeretlenek voltak.

Jegyzetek

Fordítás

Bibliográfia

Carlo Raso, Roma. Guida Letteraria. Tutta la città in quaranta itinerari, Franco Di Mauro Editore, Sorrento 2005, pag. 262

Heinz-Joachim Fischer: Rom. Zweieinhalb Jahrtausende Geschichte, Kunst und Kultur der Ewigen Stadt. DuMont Buchverlag, Köln 2001, 232. oldal Martin Raspe: „Borromini und Sant’Agnese in Piazza Navona. Von der päpstlichen Grablege zur Residenzkirche der Pamphili“. In: Römisches Jahrbuch der Bibliotheca Hertziana 31 (1996), 313–368. oldal

Kapcsolódó szócikkek Szent Ágnes Piazza Navona

Kategória:A Római egyházmegye templomai, kolostorai Kategória:Róma barokk építményei Kategória:Címtemplomok Kategória:Wikipédia-szócikkek GND-azonosítóval Kategória:Wikipédia-szócikkek LCCN-azonosítóval Kategória:Wikipédia-szócikkek VIAF-azonosítóval Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal