Plane település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 8, közúton 9 km-re nyugatra, a Majevica-hegység lábánál, a Mramorski-patak mentén, 200–300 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 Tuzla város területének nyugati, dombos részén, a Tuzla-Orašje főút mentén fekszik. A terület a tuzlai hőerőműtől (Termoelektrana Tuzla) a Šićka-csomóponton át egészen a Plano és Mihatovići között található Man étteremig terjed.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb61Bosnyák798687Horvát124Jugoszláv410Egyéb844Összesen865736
Története Az oszmán uralom Plane a Jala-folyó völgyének nyugati részén alakult ki, azon a vidéken, amelyet már az újkőkor óta laktak. Több boszniai helytörténész szerint Plane önálló faluvá a 17–18. század folyamán fejlődött. A település neve valószínűleg a délszláv „plan” vagy „plana” (sík terület, fennsík) szóból ered. A közeli Tuzla a sólelőhelyeiről volt híres, ezért a környező falvak – köztük Plane – évszázadokon át a város mezőgazdasági hátországát alkották. A lakosság gabonatermesztéssel, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkozott, miközben a közeli Tuzla sóbányái fontos gazdasági központot jelentettek. A háborúk, járványok és az iszlamizáció hatására 17. századtól a lakosság összetétele fokozatosan változott, míg végül a település csaknem teljesen muszlimmá vált. Az iszlám terjedése többnyire helyi áttérések útján zajlott, nem tömeges betelepítéssel. Az áttérések okai között több tényező szerepelt. Ezek között számottevő volt a muszlimok kedvezőbb adózási helyzete (nem fizettek dzsizját), a könnyebb földszerzés, a közigazgatási és katonai karrier lehetősége, a városok (pl. Tuzla) gazdasági vonzereje, végül vegyes házasságok. A történészek többsége úgy véli, hogy Boszniában a muszlim lakosság nagy része helyi szláv eredetű, és nem Anatóliából betelepült török. A keresztény lakosság távozásának okai között nagy szerepet játszottak az Habsburg–oszmán háborúk, (különösen 1683–1699 és 1716–1718) amikor sok katolikus és ortodox család menekült el az északi határvidékre. A 17–18. században több súlyos pestisjárvány is pusztított Boszniában. Ez sem kedvezett a keresztény lakosság maradásának. Az oszmán uralom végére Plane már többségben muszlim településsé vált.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Bistarac községhez tartozó településen 37 háztartást, 208 muszlim és 3 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 120. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Plane a szocialista Jugoszlávia része lett. A falu lakosságának többsége továbbra is muszlim maradt, miközben sokan Tuzla bányáiban és ipari üzemeiben vállaltak munkát. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Plane nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek. Ennek ellenére 1992–1993 körül sok család Tuzla felé menekült. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került tartós szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére.
Oktatás A második világháború előtt ezen a helyen egyetlen tanteremből álló faépületű iskola működött. A háború után az iskolát felújították, ám az akkori állami hatóságok betiltották a működését, és az épületben mezőgazdasági szövetkezetet hoztak létre.
Kultúra Az elmúlt években egy helyi származású idegsebész, Harun Brkić átfogó monográfiát készített Plane történetéről („Plane – Hronika tuzlanskog naselja” címmel). A mű levéltári forrásokra, oszmán kori dokumentumokra és a legidősebb helyiek visszaemlékezéseire támaszkodik, ezért jelenleg ez a település történetének legrészletesebb feldolgozása.
Sport 1973-ban megalakult a helyi FK Turbina Plane labdarúgóklub, amely a tuzlai járási bajnokságban szerepelt, de az 1980-as évek végén megszűnt.
Nevezetességei A gyülekezet tagjainak lelkesedése és kezdeményezése révén 1990-ben kezdődött meg az első planei mecset építése. A bosznia-hercegovinai háború idején az építési munkálatok átmenetileg szüneteltek. A mecset és a kiszolgáló épületek kivitelezése 1999-ben fejeződött be, az ünnepélyes megnyitóra pedig ugyanazon év szeptember 5-én került sor. A kupolás mecset alapterülete 9 × 12 méter, minaretje pedig 34 méter magas. A mecsetkomplexum számos kiszolgáló helyiséget, valamint az imám lakását is magában foglalja. A vallási oktatás hétvégenként zajlik; a tanterem mellett a diákok az iskolai könyvtárat is használhatják.
Jegyzetek
Irodalom Harum Brkić: Plane - Hronika Tuzlanskog Naselja, monografija, Medžlis Islamske zajednice Tuzla, 2025.
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései