A vörhenyesfarkú tüskebujkáló (Cercotrichas galactotes) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1820-ban, a Sylvia nembe Sylvia galactotes néven. Egyes szervezetek az Erythropygia nembe sorolják Erythropygia galactotes néven.
Alfajai Cercotrichas galactotes galactotes – Testének egész felső része rozsdabarna színű. Az Ibériai-félszigeten, Észak-Afrikában, továbbá Izrael területén és Szíria délnyugati részein él. Cercotrichas galactotes syriacus (Hemprich & Ehrenberg, 1833) – Farka és szárnyai gesztenyebarnák, testének többi része szürkésbarna színű. A Balkán-félsziget országaiban, Görögország területén, valamint Törökország déli részein, Szíria nyugati felében és Libanonban fordul elő. Cercotrichas galactotes familiaris (Ménétriés, 1832) – A Kaukázus menti országokban, Törökország délkeleti részein, Irakban él, továbbá Szaúd-Arábia keleti és északkeleti részétől keletre egészen Kazahsztán déli részéig, és Pakisztán nyugati területeiig honos.
A következő két afrikai alfaját újabban többnyire önálló fajként, a Cercotrichas minor alfajaiként tartják számon. Cercotrichas galactotes minor Cercotrichas galactotes hamertone
Előfordulása A költőidőszakban Európa és Észak-Afrika mediterrán vidékein, a Közel-Keleten és Pakisztánban él. Részben vándormadár, az állomány egy része télen Kelet-Afrikába és India melegebb területeire költözik.
Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, füves puszták, szavannák és cserjések, folyók és patakok környékén, valamint ültetvények, vidéki kertek és városias régiók. Vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 22–27 centiméter, testtömege 20–22 gramm. Feje, háta és szárnyai és farka vörhenyesbarnák, hasa piszkosfehér. Vékony fehér és barna szemsávja van. bélyegkép|240px
Életmódja Gerinctelenekkel, főleg rovarokkal táplálkozik.
Szaporodása Fészekalja 3-4 tojásból áll. bélyegkép|240px|Cuculus canorus canorus + Cercotrichas galactotes Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
Idegen nyelvű fajismertető Birding.hu – magyar neve – Tüskebujkáló
Külső hivatkozások Képek az interneten a fajról
Kategória:Cercotrichas Kategória:Madárfajok Kategória:Bosznia-Hercegovina madarai Kategória:Szerbia madarai Kategória:Montenegró madarai Kategória:Észak-Macedónia madarai Kategória:Albánia madarai Kategória:Görögország madarai Kategória:Bulgária madarai Kategória:Törökország madarai Kategória:Azerbajdzsán madarai Kategória:Grúzia madarai Kategória:Örményország madarai Kategória:Kazahsztán madarai Kategória:Tádzsikisztán madarai Kategória:Türkmenisztán madarai Kategória:Üzbegisztán madarai Kategória:Afganisztán madarai Kategória:Pakisztán madarai Kategória:Irán madarai Kategória:Irak madarai Kategória:Jordánia madarai Kategória:Libanon madarai Kategória:Izrael madarai Kategória:Szíria madarai Kategória:Bahrein madarai Kategória:Omán madarai Kategória:Szaúd-Arábia madarai Kategória:Spanyolország madarai Kategória:Portugália madarai Kategória:Nyugat-Szahara madarai