Kiseljak ) település Bosznia-Hercegovinában, Sapna községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Kiseljak településnek a Föderáció területére eső, nagyobb, lakatlan része.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 30, közúton 54 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, 300-400 méteres magasságban található. https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/bijelina_11/h172.htmlTopografska karta Bijelina 427-3-3 A település felső részén, a Škrilje és a Kosarlije folyók találkozásánál, melyek forrásai a Majevica-hegység egyik vonulatán találhatók, ered a Jasenicka-folyó, amely Banja Koviljača közelében és a Gučevo- hegy északi lábánál balról ömlik a Drina folyóba. Földrajzi és geodéziai térképeken, valamint számos dokumentumban ezeket a vizeket a következőképpen jelölik: Škrilje-patak, Kosarlije-patak és Jasenicki-patak.
Éghajlata Sapna község teljes területére mérsékelt kontinentális éghajlat jellemző, négy jól elkülönülő évszakkal. Az átlagos éves hőmérséklet 10 °C körüli; a maximum elérheti a 40 °C-ot, a minimum pedig -15 és -20 °C között alakul. Az éves csapadékmennyiség 964 mm, a legtöbb csapadék pedig az április–májusi időszakban hullik. A területen az északnyugati szelek dominálnak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb5320Bosnyák160Horvát00Jugoszláv100Egyéb220Összesen5800 Története A Kiseljak nevét kilenc természetes savas (ásvány)vízforrásról kapta. Úgy tartják, hogy ez a víz jó a vese-, szem- és szívbetegségek kezelésére. Бања Кисељак: Извори лече болести („Вечерње новости“, 30. август 2013)
Az itteni források vizét már több mint száz éve használják emberek ezrei számos betegség kezelésére, és tapasztalnak sikereket a gyógyulás terén. A vízforrásokat a 18. század végén és a 19. század elején fedezték fel. A felfedezés és a forrásfeldolgozás sorrendje szerint nevezték el őket, 1-től 9-ig. Először 1919-ben említették őket a „Glasnik Zemaljskog muzeja BiH” című kiadványban, amelyben Fridrih Kacer geológus rövid geológiai áttekintést adott a területről, valamint közölte Ernest Ludvig 1890-ben elvégzett kémiai elemzését a vízről. Abban az időben csak két forrás volt ismert. Az első, a „Glavni izvor”, ahogy Kacer nevezte, ma az első forrásként vagy „Andrina voda” néven ismert, a Tutnjevac lábánál, a Jasenica-patak jobb partján, míg a második 380 méterrel feljebb, a bal parton található. A legkorábbi forrásokat 1927 és 1935 között, míg további hét forrást a következő időszakban (1935–1946) nyitották meg. Már akkoriban is széles körben elterjedtek a hírek a forrásvíz gyógyító tulajdonságairól. Ki akarván használni ezt a természeti kincset, Zvornik megye Néptanácsa 1954. február 11-én határozatot hozott a „Kiseljak” gyógyfürdő létrehozásáról, amelyet a következő évben „Vitinički Kiseljak”-ra neveztek át. Ez egy független finanszírozású intézmény volt, amelynek feladata a gyógyfürdő fenntartása és építése, valamint a gyógyvizek kiaknázása volt. Az intézmény létezésének igazolása és a kitűzött célok elérése érdekében 1957-ben hat hónapon keresztül a šabaci Általános Kórházban tesztelték a második számú forrásból származó „Vitinica kiseljak” gyógyhatásait. Megállapították az ásványvíz kedvező és jótékony hatását számos belgyógyászati betegségcsoportban és típusban, például vesebetegségben, gyomorhurutban, máj- és epehólyag-betegségben, valamint hörghurutban szenvedők számára.
Radmilo Tomić belgyógyász a helyszínen győződött meg a víz gyógyhatásáról, és terjedelmes szakmai dolgozatot írt róla. Ezt követően a szabácsi általános kórház azt javasolta, hogy a „Vitinica kiseljak”-ot gyógyfürdővé nyilvánítsák. A látogatók tapasztalatai azt mutatták, hogy más forrásoknak is vannak gyógyító tulajdonságaik. Így a negyedik számú forrás, a „Djevica” és az ötödik számú forrás pedig a „Bubrežna voda” (Vesevíz) nevet kapta, mivel segít a vesekő és a homok kiürítésében. A hatodik forrás a szívbetegségek, a hetedik forrás a szembetegségek, a nyolcadik az emésztőszervek betegségei, a kilencedik pedig a bőrbetegségek és a reuma ellen segít. Az első és harmadik forrás felfrissíti a testet és javítja az étvágyat. Ezen lehetőségek jobb kihasználása érdekében megbízták a Tuzla Gazdaságfejlesztési Intézetet, amely 1961-ben kidolgozott egy Beruházási Programot a Kiseljak savas vizének kiaknázására. A program magában foglalta a kutatási munkákat, valamint a nyersanyagbázis, a piac, a helyszín és a fürdő és a kitermelő üzem építéséhez szükséges források elemzését. Nagy gondot fordítottak mind a kilenc forrás vizsgálatára. Minden egyes forráshoz javaslatokat és véleményeket fűztek a víz hozamának és minőségének javítására vonatkozóan. A víz kémiai elemzése kimutatta, hogy az első forrásból származó víz tiszta és savanyú ízű, káliumot, nátriumot, magnéziumot, kalciumot és kloridokat tartalmaz, míg a második forrásból származó víz, amely majdnem tiszta és savanyú ízű, szénsavat, kloridokat, szénhidrogéneket, kalciumot, magnéziumot, nátriumot és káliumot tartalmaz. Minden más forrás hasonló vagy azonos kémiai összetételű.
A fürdőigazgatóság adatai szerint az 1954 és 1960 közötti időszakban a látogatók száma 2500 és 5500 között mozgott. A látogatók száma az időjárástól függően változott. A piacelemzések szerint az ásványvizet közvetlenül a betegeknek, valamint Zvornik, Bijeljina, Brčko, Tuzla, Šabac és Loznica kereskedelmi és vendéglátóipari egységeiben értékesítették. Még a belgrádi „Moszkva” szálloda vezetősége is érdekelt volt abban, hogy minden második nap kétezer liter vizet szállítsanak a számukra. A piacelemzés szerint az éves termelési kapacitásnak kétmillió liternek kellett volna lennie. A pénzhiány miatt azonban a projekt hamvába halt, és a gyógyhely üzleti tevékenysége az idegenforgalmi adó beszedésére és a forrás körüli terület alkalmi rendezésére korlátozódott. A turistáknak, akik többnyire Podrinjéből, Semberijából, Szerémségből és Macsóból érkeztek, nem voltak meg a feltételei a hosszabb tartózkodásnak. 1962. november 28-án Zvornik önkormányzata kezdeményezte megkezdték a „Vitinica kiseljak” rendes felszámolását.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település keleti része a Boszniai Szerb Köztársasághoz, míg a nagyobbik, nyugati, lakatlan rész a Föderáció területéhez, Sapna községhez került.
Jegyzetek
További információk Sapna község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései