Al-Muvaffak bi-Lláh (teljes nevén arab betűkkel: أبو أحمد طلحة بن جعفر الموفق بالله – Abú Ahmad Talha ibn Dzsafar ibn Muhammad ibn Hárún al-Muvaffak bi-Lláh; Számarrá, 843. november 29. – Bagdad, 891. június 2.) az Abbászida Kalifátus hercege és katonai vezetője volt. Bátyja, al-Mu'tamid kalifa uralkodása alatt a birodalom de facto társuralkodója és régense. A „szamarrai anarchia” néven ismert évtizedes belső válság lezárásával, Irak Szaffáridákkal szembeni sikeres megvédésével, valamint a pusztító Zandzs-lázadás leverésével megmentette a kalifátust az összeomlástól, megalapozva fia, al-Mu'tadid kalifa későbbi virágzását.
Élete és felemelkedése Talha (ismertebb nevén Abú Ahmad) 843. november 29-én született al-Mutavakil kalifa (847–861) és egy görög származású rabszolga-ágyas, Asár (Umm Iszhák) fiaként. 861-ben jelen volt, amikor apját meggyilkolták a szamarrai török katonai rabszolgák (gilmán). Bár megpróbálta megvédeni a kalifát, a túlerő láttán visszavonult a lakosztályába. A gyilkosságot valószínűleg al-Mutavakil fia és örököse, al-Muntaszir ösztönözte, de Abú Ahmad szerepe is gyanús maradt, mivel később szoros szálak fűzték a török katonai vezetéshez.
Apja halála nyitotta meg a „szamarrai anarchia” néven ismert időszakot (861–870), amelyben török hadvezérek rivalizáltak a kormányzat és a kincstár feletti ellenőrzésért.
865-ben al-Musztaín kalifa Bagdadba menekült a török tisztviselők elől. A szamarrai török seregek ekkor Abú Ahmad testvérét, al-Mu'tazz-t választották kalifának, Abú Ahmadot pedig megbízták a Bagdad elleni hadműveletekkel. A Bagdadot övező ostrom (865 február–december) végén Abú Ahmad tárgyalásos megoldást ért el, elérve al-Musztaín lemondását. Ebben az időszakban Abú Ahmad megszilárdította kapcsolatait a török hadsereggel, különösen Múszá ibn Bughával.
Szamarrába való visszatérése után al-Mu'tazz féltékenységből börtönbe záratta, mint lehetséges riválist. Bár másik testvérét, al-Muajjadot kivégezték, Abú Ahmad túlélte a fogságot a török katonaság védelmének köszönhetően. Később Baszrába, majd Bagdadba száműzték. Népszerűsége olyan nagy volt, hogy al-Mu'tazz 869-ben bekövetkezett halálakor a katonaság és a nép őt követelte kalifának. Abú Ahmad ezt visszautasította, és hűséget esküdött al-Muhtadínak.
A Kalifátus régense Amikor a törökök 870 júniusában meggyilkolták al-Muhtadít, Abú Ahmad épp Mekkában tartózkodott. Azonnal Szamarrába sietett, ahol Múszá ibn Bughával oldalra tolta az új kalifát, al-Mu'tamidot, és kézbe vette az állam irányítását.
Abú Ahmad katonai érdeklődésével kivált a korabeli abbászida hercegek közül, inkább nagyapjára, al-Mu'taszim kalifára hasonlított. Amikor a török katonaság követelte, hogy a kalifa egyik testvére legyen a parancsnokuk, ő lett a fő közvetítő a kormányzat és a hadsereg között. A törökök hűségéért cserébe biztosította zsoldjukat és státuszukat.
871-ben felvette az al-Muvaffak bi-Lláh („Isten általi sikerrel megáldott”) uralkodói nevet, és felügyelete alá került a Kalifátus fennmaradt területének nagy része (Hidzsazs, Jemen, Irak, Baszra, Ahváz és Fársz). 875. július 20-án al-Mu'tamid hivatalosan is örökösévé nevezte ki fiát követően, és felosztotta a birodalmat: al-Muvaffak kapta a keleti tartományok irányítását, bár a gyakorlatban a nyugati területekre is kiterjesztette befolyását.
A kalifa Szamarrában maradt elkülönítve, miközben al-Muvaffak és titkárai (Szulejmán ibn Vahb, Szaíd ibn Mahlad, Iszmáíl ibn Bulbul) Bagdadból ténylegesen uralkodtak.
Hadi vállalkozások és lázadások
Harc a Saffáridákkal Ja'kúb ibn al-Lajsz (al-Szaffár), a Szaffárida dinasztia alapítója kihasználta a szamarrai anarchiát, elfoglalta Szisztánt, majd a keleti tartományokat. 875-ben megszállta Fársz tartományt, ami közvetlenül fenyegette Irakot. Bár a kalifa hivatalosan kinevezte őt a keleti tartományok kormányzójává, Ja megelőzte és Bagdad ellen vonult. 876-ban a Dajr al-Ákúl-i csatában al-Muvaffak és Múszá ibn Bugha döntő vereséget mértek Ja'kúbra, megmentve a fővárost.
A Zandzs-lázadás leverése (869–883) A dél-iraki mocsárvidéken kirobbant fekete rabszolgák (zandzsok) felkelése a kalifátus történetének egyik legpusztítóbb belső konfliktusa volt. A Szaffárida fenyegetés miatt az Abbászidák csak 879 után tudták teljes erejüket a lázadás ellen fordítani. Al-Muvaffak és fia, Abul-Abbász (a későbbi al-Mu'tadid kalifa) szisztematikus mocsári hadviseléssel szorította vissza a lázadókat. 883 augusztusában elfoglalták a Zandzsok fővárosát, Mukhtárát, és kiirtották a felkelést. Győzelméért al-Muvaffak felvette az al-Nászir li-Dín Alláh („Isten hitének védelmezője”) címet.
Konfliktus a Túlúnidákkal Egyiptom autonóm kormányzója, Ahmad ibn Túlún megtagadta az adók átadását al-Muvaffaknak, és 877/8-ban elfoglalta Szíriát is. Amikor al-Mu megbuktatni próbálta testvérét és Ibn Túlúnhoz menekült volna 882-ben, al-Muvaffak elfogatta a kalifát és házi őrizetbe helyezte Vászitban. Ibn Túlún kiközösítette al-Muvaffakot, de a katonai összecsapás elmaradt. 886-ban al-Muvaffak kénytelen volt elismerni Ibn Túlún utódját, Khumáravajhot Egyiptom és Szíria örökletes uralkodójának 30 évre, évi 300 000 dinár adó fejében.
Utolsó évei és öröklése A 880-as évek végén al-Muvaffak viszonya megromlott fiával, Abul-Abbásszal, akit 889-ben börtönbe záratott.
Al-Muvaffak súlyos köszvényben szenvedett, ami a 890-es évekre annyira felőrölte az egészségét, hogy már csak gyaloghintón tudott közlekedni. 891 májusában tért vissza Bagdadba. Közelgő halálát látva a sereg és a lakosság nyomására Abul-Abbászt kiszabadították a fogságból és elismerték apja örökösének.
Al-Muvaffak 891. június 2.-án halt meg Bagdadban. Temetésére al-Ruszáfában került sor. Fia felvette a tisztségeit, majd al-Mu'tamid 892-ben bekövetkezett halálakor al-Mu'tadid néven lépett a trónra, a kalifátus egyik legkövetkezetesebb és legerősebb uralkodójává válva.
Jegyzetek
Irodalom William Muir: Chapter: Al-Mo'tamid and Al-Muwaffak his brother. In: The Caliphate. Its rise, decline, and fall from original sources. John Grant, Edinburgh 1924, 545–552. oldal Clifford Edmund Bosworth: The Ṭāhirids and Ṣaffārids. In: Richard Nelson Frye: The Cambridge History of Iran, Volume 4: From the Arab Invasion to the Saljuqs. Cambridge University Press, Cambridge 1975 (online)
Kategória:842-ben született személyek Kategória:891-ben elhunyt személyek Kategória:Abbászidák