A művészetek története, alcímén A legrégibb időktől napjainkig Pasteiner Gyula 1885-ben megjelent, magyar nyelvű egyetemes művészettörténeti összefoglaló műve. A kötetet a Franklin-Társulat adta ki Budapesten. A 763 oldalas mű 352, a szöveg között elhelyezett ábrával jelent meg.

A szerző és a könyv keletkezése

Pasteiner Gyula (1846–1924) magyar művészettörténész és egyetemi tanár, a 19. századi magyar művészettörténet-írás egyik jelentős alakja volt. Egyetemi oktatóként az egyetemes művészettörténet oktatásával is foglalkozott, kutatásaiban pedig a magyarországi művészeti emlékeknek is jelentős figyelmet szentelt. Az 1885-ben megjelent könyv Pasteiner tudományos és oktatói munkásságának egyik fontos eredménye volt. Gosztonyi Ferenc szerint a mű az első magyar nyelvű egyetemes művészettörténeti kézikönyv volt.

A mű 1885-ben jelent meg Budapesten (a szerző ekkor még csak 38 éves volt), a Franklin-Társulat kiadásában. A Petrik Géza-féle bibliográfia szerint a kötet terjedelme XVI + 763 oldal, és 352 ábrát tartalmaz.

Tartalma

A mű az egyetemes művészet történetét a legrégibb időktől a 19. századig, illetve Pasteiner koráig tekinti át. A szerző a történelmi bevezetést követően három nagy részben tárgyalja az építészet, a szobrászat és a képírás (festészet) történetét. A bevezetés a művészet fejlődésének kezdeti szakaszaival, köztük a történelem előtti kor művészetével foglalkozik. Az első nagy rész, Az építés története, az ókori keleti népek építészetével kezdődik, majd a kis-ázsiai pelasg és etruszk építészet, a görög és római építészet, az ókeresztény és bizánci építészet, valamint az újperzsa és mohamedán építészet következik. A későbbi fejezetek a román, a csúcsíves és a reneszánsz építészetet, majd a 17–18. és a 19. század építészetét tárgyalják. A könyv az építészet tárgyalásánál nem kizárólag európai példákból indul ki: mai könyvészeti ismertetések szerint a szerző az európai építészet mellett kínai, indiai, asszír és egyiptomi emlékekre is kitér.

A második rész, A szobrászat története, az ókori keleti népek szobrászatának bemutatásával kezdődik, ezt az ókori görög és etruszk szobrászat, majd a görög–római szobrászat követi. A további fejezetek az ókeresztény, a román és csúcsíves korszak, a reneszánsz, a barokk és a klasszicizáló irányzatok szobrászatával, végül a 19. századi szobrászattal foglalkoznak.

A harmadik rész, A képírás története, az ókori keleti népek képírásától indul, majd a görög–római és az ókeresztény művészetet tárgyalja. Külön fejezetek foglalkoznak a katakombák falképeivel, a római és ravennai mozaikokkal, a bizánci képírással és a képes kéziratokkal. A román és csúcsíves korszak tárgyalása a mozaikokra, képes kéziratokra, üvegképekre, falképekre és függőképekre is kiterjed. A reneszánsz képírás bemutatása külön foglalkozik a 15. és 16. századdal, ezen belül Németalföld, Itália és Németország művészetével, valamint a fametszettel és a rézmetszettel. A 17–18. századnál Flandria és Hollandia, Itália, Spanyolország, Franciaország, Németország, Anglia és Magyarország művészetét tárgyalja, majd a 19. század képírásával zárja a történeti áttekintést.

Magyar művészeti emlékek és művészettörténeti szemlélet

A könyv egyik sajátossága, hogy az egyetemes művészettörténeti áttekintésben a magyarországi művészeti emlékeknek is figyelmet szentel. A korabeli ismertetés külön kiemelte, hogy Pasteiner a magyar emlékeket az egyetemes művészettörténet összefüggésébe igyekezett beilleszteni. A könyv a művészet történetét elsősorban történeti és stílustörténeti szempontból rendezi egységbe. A korszakokat és művészeti ágakat egymást követő történeti fejlődésként mutatja be, miközben a különböző országok és régiók művészetét egymással összefüggésben tárgyalja. Szerkezetében az építészet, a szobrászat és a képírás elkülönített története mellett az egyes korszakok és régiók egymásra vonatkozása is fontos szerepet kap.

Az 1885-ös Vasárnapi Ujság ismertetése szerint Pasteiner külföldi tanulmányútja során hosszabb időt fordított a művészeti emlékek közvetlen tanulmányozására. A recenzens ezt a könyv anyagának önálló feldolgozásával és eredetiségével hozta összefüggésbe. A könyv végén irodalomjegyzék, ábrajegyzék, a művészek neveinek jegyzéke, valamint hely- és tárgymutató található.

Fogadtatása és későbbi jelentősége

A könyv megjelenését az 1885-ös Vasárnapi Ujság részletes ismertetésben méltatta. A recenzens a művet a magyar irodalomban hézagpótlónak nevezte, és kiemelte a kötet terjedelmét, illusztrációit, valamint a magyar művészeti emlékeknek az egyetemes művészettörténetbe való beillesztését. A recenzió szerint Pasteiner előadásmódja tömör és élénk volt, és a szerző önálló feldolgozása miatt a művet a hasonló külföldi munkákkal is összehasonlíthatónak tartotta. Ez azonban a korabeli recenzens értékelése, nem pedig utólagos tudománytörténeti minősítés.

A könyvre későbbi magyar történeti és művészettörténeti kiadványok is hivatkoztak. A Szalay József – Baróti Lajos-féle A magyar nemzet története című munka egyik illusztrációjánál például közvetlenül Pasteiner művét tüntették fel forrásként. Gosztonyi Ferenc 2015-ben megjelent tanulmánya a könyvet az első magyar nyelvű egyetemes művészettörténeti kézikönyvként említi.

Jegyzetek

Kategória:1885 könyvei Kategória:Magyar művészettörténeti könyvek Kategória:Művészettörténet