III. Frigyes vagy Szép Frigyes (), (1289 – 1330. január 13. 105. oldal) német király 1314-től és ugyancsak III. Frigyes néven Ausztria uralkodó hercege 1308-tól haláláig. Családja révén említik még I. Habsburg Frigyes néven is. Német királyként az ellenkirályok között tartják számon, ezért a sorszámozása csak feltételes.
Élete Ifjúkora Frigyes I. Albert német király és Karintiai Erzsébet fiaként látta meg a napvilágot. Bátyja, Rudolf halála és az édesapja elleni 1308-as merénylet után ő lett Ausztria hercege.
Eredetileg baráti viszonyt tartott fenn unokatestvérével Bajor Lajossal, de kapcsolatuk elmérgesedett, amikor Frigyest bízták meg Alsó-Bajorország kormányzásával. 1313. november 9-én Lajos legyőzte unokatestvérét a gamelsdorfi csatában és lemondásra kényszerítette.
Királlyá választása VII. Henrik német-római császár halála után Frigyes is indult a császári címért. Frigyest II. Henrik Karintia hercege, I. Rudolf rajnai palotagróf, I. Rudolf szász–wittenbergi herceg és II. Henrik kölni érsek választotta meg Sachsenhausenben. Egy nappal később Bajor Lajost a Main jobb partján választották meg luxemburgi Balduin trieri érsek, Péter mainzi püspök, János cseh király, Waldemar brandenburgi őrgróf és II. János szász-lauenburgi herceg. Frigyest 1314. november 25-én a bonni Münsterban koronázta római-német királlyá Heinrich von Virneburg kölni érsek, míg Ludwig koronázását ugyanazon a napon Aachenben, a hagyományos koronázási helyen Peter von Aspelt mainzi érsek végezte. A helyzetet eleinte bonyolította a pápai trón betöltetlensége (1316–1318) is, így kettejük között csak a fegyverek dönthettek.
Polgárháború Németországban Frigyes harcias öccse, I. Lipót osztrák herceg ugyan 1315-ben végigdúlta Bajorországot, de a bátyját el nem ismerő svájciaktól még ugyanebben az évben Morgartennél vereséget szenvedett – ami meggyengítette a Habsburgok helyzetét az alpesi országban. Jó lehetőséget kínált volna az előrelépésre a szövetkezés a Lajost támogató János cseh király ellenzékével (1317), ám megfelelő támogatás híján a felkelés nem vezetett sikerre.Weiszhár, 105–106. oldal Ugyancsak kudarcba fulladt 1318-ban Speyer, majd Strassburg ostroma.Weiszhár, 106. oldal 1320-ban Lipót ismét megpróbálkozott Speyer bevételével, de a város felmentésére siető Lajos elől visszavonult. Az 1316-ban megválasztott új pápa, XXII. János sem könnyítette meg a harcoló felek helyzetét. Minden diplomáciai ötlet és pénzügyi támogatás hiábavalónak bizonyult, a pápa se Frigyes, se Lajos megválasztását nem volt hajlandó szentesíteni.
A két király küzdelmét végül a (valójában ampfingi) mühldorfi csata döntötte el 1322. szeptember 28-án. A magyar csapatok által is segített Frigyes vereséget szenvedett, és Henrik fivérével együtt maga is fogságba esett. Két és fél évet raboskodott a felső-pfalzi Trausnitz várában (a Rajnai Palotagrófság északi részén). Vele esett fogságba 1300 osztrák és salzburgi nemese.
Lipót 1324-ben még IV. Károly francia királlyal is hajlandó volt tárgyalni annak császárrá választásáról és a maga birodalmi helytartóvá emeléséről.
Közös uralkodása Bajor Lajossal bélyegkép|jobbra|200px|Szép Frigyes (az ambrasi képgyűjteményből) Frigyes végül már hajlott volna a lemondásra. Lajos elengedte, hogy ehhez testvérei beleegyezését is megszerezhesse, de mivel Lipót ezt megtagadta, Frigyes visszatért a fogságba. A megegyezés ennek dacára sikerült, sőt Lajos az 1325-ben Münchenben megkötött titkos szerződés értelmében társuralkodónak is elismerte.
Mivel a pápa ellenezte a császári cím ilyen megosztását, a két „társcsászár” 1326 januárjában Ulmban kiadott egy dekrétumot, amelynek értelmében Frigyes német király lett, Lajos pedig Itália uraként megtartotta a német-római császár címét.
Később újra szembefordultak, ám miután legfőbb támogatója, Lipót 1326-ban meghalt, Frigyes mindinkább háttérbe szorult Lajos mögött. Visszavonulásával lényegében lemondott a további politikai szereplésről. Frigyes támogatta a Károly Róbert ellen pártot ütő Kőszegi családot, ezért a magyar uralkodó Frigyes ellen lázadó öccsét, a családi tartományok megosztását követelő Ottót segítette. Az egyesült cseh–magyar támadás ellen az osztrák hercegek tehetetlenek voltak. Az 1328-ban megkötött brucki békében Frigyes és fivérei többszöri ígéretüket most már tényleg betartva kénytelenek voltak visszaadni a birtokukban lévő nyugat-magyarországi területeket.
Frigyes másfél évvel ezután, 1330 januárjában halt meg a Bécsi erdőben álló gutensteini várban. Mauerbachban temették el az általa alapított monostorban. 1783-ban maradványait átszállították a bécsi Szent István-dómba.
Gyermekei
Frigyes 1315. május 11-én kötötte meg házasságát Ravensburgban Aragóniai Izabellával (1296 – 1330. július 12.). Frigyükből 3 gyermek született: Frigyes (1) (1316 – 1322) Erzsébet (1317 – 1336. október 23.) Anna (1318 – 1343. december 14.) ∞ 1) XV. Henrik alsó-bajor herceg 2) IV. (Meinhardiner) János Henrik görzi gróf Frigyesnek született három törvénytelen gyermeke is: Frigyes (2) (? – 1331 után) Frigyes (3) (? – 1334 után) Offmei (? – 1327 után)
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Német királyok listája Német királyok és császárok családfája A vegyesházi királyok kora Kőszegi család
Frigyes 04 Frigyes 04 Frigyes 03 Kategória:1289-ben született személyek Kategória:1330-ban elhunyt személyek Kategória:A bécsi Szent István-székesegyházban eltemetett személyek