Egyiptom

Egyiptom (arabul: مصر, , Miszr; egyiptomi arab ejtéssel: , Maszr), hivatalosan Egyiptomi Arab Köztársaság (arabul: جمهورية مصر العربية, ) transzkontinentális ország, területének nagyobbik része Észak-Afrikában, kisebb része Délnyugat-Ázsiában található. A két földrészt az ország tulajdonában álló Szuezi-csatorna választja el egymástól.

Az országot nyugatról Líbia, délről Szudán, északról a Földközi-tenger, északkeletről a Gázai övezet és Izrael, keletről pedig a Vörös-tenger határolja. Fővárosa a középkor óta az arab és az iszlám világ központja, Kairó, mely több mint húszmillió lakosával http://www.newgeography.com/content/002901-the-evolving-urban-form-cairo a világ egyik legnagyobb agglomerációja.

A Sínai-félsziget által Afrika egyetlen transzkontinentális országa, és jelentős hatalom az arab világban, a Közel-Keleten és Afrikában. 2024-ben a világ 15. legerősebb katonai hatalma.

Több mint 100 milliós népességével a legnépesebb arab ország és a harmadik legnépesebb ország Afrikában. A népesség nagy része a Nílus partján és a Nílus-deltában él, ami az ország területének töredéke, és itt találhatók a termőföldek is. Az ország többi részét túlnyomórészt a gyéren lakott Szahara sivatag borítja.

A Nasszer és Anvar Szádát elnöksége idején modern állammá váló országban az 1990-es évektől recesszió kezdődött, aminek következtében 2011-ben kitört az ún. nílusi forradalom és a már 30 éve hatalmon lévő Hoszni Mubárak elnököt elűzték. Ezután az ország évekig anarchiában stagnált, sőt gazdasága, főként a turizmus jelentősen visszaesett. Végül a 2014-ben hatalomra került katonai vezető, Abd el-Fattáh esz-Szíszi képes volt stabilizálni az államot és az ország gazdasága jelentős növekedési pályára állt.

Egyiptomban a leghíresebbek az ókori birodalom monumentális épületei, ilyenek például a gízai piramisok, a nagy szfinx és a karnaki templom, a romvárosok, mint Memphisz, Théba és Ahet-Aton, illetve a temetők, például a Királyok völgye és a Királynék völgye, valamint az ezekhez kapcsolódó Dejr el-Bahari. Mindezek mellett említésre méltók az ország középkori emlékei is, úgy mint az Ibn Túlún-mecset vagy az Azhar-komplexum. Az ország középkori emlékei nemcsak gazdagságukkal, kidolgozottságukkal, hanem az ókori emlékekhez hasonlóan monumentalitásukkal is kiemelkedő értéknek számítanak: az iszlám Kairó 1979 óta az óegyiptomi műemlékekkel együtt az UNESCO világörökség részét képezi.

Egyiptom gazdasága az egyik legváltozatosabb a Közel-Keleten, mert az olyan ágazatok, mint a mezőgazdaság, az ipar, a turizmus és a szolgáltatás nagyjából azonos termelési szinten állnak. Az országot azon államok közé sorolják, melyek az elkövetkező évtizedekben a világgazdaság nagyhatalmaivá válhatnak, ehhez azonban olyan akadályokat kell elhárítani, mint a túlnépesedés és a vízhiány. Ennek érdekében számos reformot készített elő vagy vezetett már be a vezetés 2014 óta, többek között megkezdték egy új adminisztratív főváros építését, az infrastruktúra és a mezőgazdaság modernizálását, a megújuló energiaforrások kihasználtságának növelését, valamint határozott lépéseket tettek a születésszabályozás széles körű elterjesztése felé.

Etimológia

Az európai nyelvekben elterjedt alak, melynek magyar változata Egyiptom, a latin Aegyptus szóból származik, amely viszont az ógörög Αιγυπτος; „Aigüptosz” átvétele. Az ógörög szó Ptah isten memphiszi templomának nevére vezethető vissza: ḥwt-k3-ptḥ („Hut ka Ptah”).

Az országnak az ókorban több neve is volt, egyik legismertebb a kemet („fekete ország”), amely nevet a Nílus által lerakott termékeny fekete föld után kapta, eltérően a sivatag „vörös földjétől” (deseret). A későbbi kopt időkben a név „kéme”-vé rövidült. Egyiptom jelenleg használt, hivatalos rövid arab neve (Miszr) sémi eredetű szó, jelentése alapvetően „nagyváros”. A köznapi egyiptomi beszélt nyelvben Kairót is így szokás nevezni.

Földrajz 490px|bélyegkép|jobbra|Műholdfelvétel

210px|bélyegkép|Domborzati térkép Egyiptom területe és ezzel a világ harmincadik legnagyobb országa. Összehasonlításul a területe akkora, mint az összes közép-amerikai ország együttvéve, mint kétszer Spanyolország vagy négyszer az Egyesült Királyság, és a területe nagyjából megegyezik az Egyesült Államok legnagyobb államaival, Texas és Kalifornia együttes területével.

Mivel Egyiptom éghajlata száraz, ezért az ország nagy területét sivatag borítja, és a lakosság mindössze a terület 5,5%-át használja. Nyugati irányból Líbia, délről Szudán, északkeletről a Gázai övezet és Izrael határolja. Mivel az ország transzkontinentális ország, ezért fontos geopolitikai szerepe abban rejlik, hogy rendelkezik egy földnyelvvel (a Szuezi földszorossal) Afrika és Ázsia között. Itt hozták létre a tengeri kereskedelem részére a Szuezi-csatornát, ami a Földközi-tengert köti össze a Vörös-tengeren át az Indiai-óceánnal.

A Nílus völgyétől és deltájától eltekintve az ország nagy része sivatagi táj. A szél homokdűnéket hoz létre, amik akár a 30 métert is elérhetik. Sok helyen kősivatag jellemző.

Egyiptom földrajzilag öt nagyobb egységre osztható:Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007 Nyugati (Líbiai-) sivatag. A Nílus völgyétől nyugatra terül el, ez Egyiptom területének 2/3-a. Északi részén fekszik a Kattara-mélyföld, továbbá több nagyobb oázis található itt. Keleti- (Arab-) sivatag. A Nílus völgyétől keletre, a Nílus és a Vörös-tenger között. A Nílus-völgy – a Nílus hatalmas folyami oázisa; a folyóhoz simuló, szalagszerű kultúrterület Asszuántól Kairóig fokozatosan szélesedik (0,3 km → 23 km). A Nílus-delta – az eredetileg mocsaras deltavidéket a természettel vívott évszázados küzdelem teljesen átformálta. A Sínai-félsziget – itt találhatók az ország legmagasabb hegycsúcsai.

Vízrajz Egyiptomnak egy folyója van, a Nílus. A Nílusnak Egyiptom területén nincs komolyabb mellékfolyója, csak mesterséges öntözőcsatornák ágaznak ki belőle és térnek vissza bele. Tavaszi áradását már az ókorban is nagy biztonsággal tudták előre jelezni. Az évente lerakott hordalék a trágya szerepét töltötte be az ártéren. Az Asszuáni-gát megépítésével megszűnt az áradások hordalék-lerakása.

A természeti erők és az emberi tevékenység hatására a Nílus deltájában ma a folyónak csupán két fő ága létezik: a keleti, Damiettánál 240 km hosszú, a nyugati, Rosettánál – Alexandria mellett – 235 km.http://countrystudies.us/egypt/ A közel negyed Magyarország területű deltában számos csatornát építettek, ezek közül a legjelentősebb a közel 80 km hosszú, 30 méter széles Mahmoudia-csatorna.http://www.ess.co.at/SMART/DELIVERABLES/D06.1_final.pdf pp. 7-9

Egyiptom legnagyobb tava a Nasszer-tó, ami egy mesterséges víztározó Egyiptom és Szudán határán. Az Asszuáni-gáttal duzzasztották fel. Ezen kívül a tengerpartokon alakultak ki lagúnák, illetve a Szuezi-csatornát vezették keresztül pusztai sós tavakon.

Az időszakos vízfolyások, az egy-egy záport követően vizet hordozó vádik zöme az Arab- (vagy Keleti-) sivatag területén találhatók.

Éghajlat A passzátövezetben fekvő Egyiptomnak zonális sivatagi éghajlata van. Csak a Földközi-tenger partvidékén, illetve a Nílus-delta északi peremén hull (télen) valamennyi csapadék – itt száraz szubtrópusi éghajlat alakult ki.

Egyiptomban a legtöbb, de elenyésző mennyiségű csapadék a téli hónapokban esik. Az ország déli részén a csapadék átlagban 2–5 mm, Kairónál kb. 25 mm évente.http://worldweather.wmo.int/en/city.html?cityId=248 Közép- és Felső-Egyiptomban évek telhetnek el anélkül, hogy eső egyáltalán esne. Viszont egy nagyon vékony sávban az északi tengerparton a csapadék mennyiség elérheti az évi 400 mm is, elsősorban október és március között. Hó csak a Sínai-hegy környékén és nagy ritkán néhány északi városban, mint Damiettában, Baltimbam, Sidi Barrany-ban és Alexandriában esik.

Az évi átlaghőmérséklet 27 °C és 32 °C között van. Nyáron gyakran akár 45 °C is lehet, míg januárban 8-9 °C-ra is lesüllyed a hőmérséklet. A legnagyobb meleget eddig Asszuánban, júliusban mérték, 51 °C-ot, a legnagyobb hideget el-Miejában, januárban –2,2 °C-ot.

A Földközi-tengernél az állandó északnyugati szél segíti a területet, hogy ne melegedjen föl. A sivatagban 43 °C mellett a homokfelszín 80-85 °C-ra forrósodik fel.

Nyáron nagyon alacsony a levegő relatív páratartalma, de a legalacsonyabb a száraz, forró khamszin szél uralma idején süllyed (kb. márc. → május), ilyenkor 1-5%.

A globális felmelegedés következtében a jövőben a tengerszint emelkedésnek indulhat, és veszélyeztetheti a sűrűn lakott tengerparti sávokat, ami komoly hatással lehet az ország gazdaságára, mezőgazdaságára, iparára egyaránt. Ez a hatás egyes szakértők szerint a 21. század végére már bekövetkezik.

Éghajlattáblázatok

Élővilág bélyegkép|right|180px|Sivatagi róka

Az ország területének túlnyomó része az állandó növényzet nélküli sivatag. A szárazsághoz maximálisan alkalmazkodó növények azonban helyenként és időszakosan a sivatagban is élnek. A Nyugati-sivatagban a 10–20 m mélyre lehatoló gyökérzetű tamariszkuszfajok fordulnak elő, a sós mocsarak területén pedig a sóballa (Suaeda) és a szittyó. Az Arab-sivatagban a vádik mentén is megtalálhatók a tamariszkuszfajok, néhány keserűfűféle társaságában (balhafű, egyiptomi kender, ballagófű stb.). Az őshonos datolyapálma szerte az országban megtalálható.

A mediterrán területeken néhány boroszlán- és labodafaj alkotja a természetes vegetációt. A Nílus menti, egykor gazdag természetes vegetáció (papiruszsás, nádfélék, lótusz stb.) eltűnt, ameddig a folyó vizével öntözni lehet, ott már évezredek óta intenzív mezőgazdasági termelés folyik.

Állatvilága átmenetet jelent a kelet-afrikai fauna és a mediterrán faunavidék között. Néhány jellegzetes faj: kisded cickány, sivatagi sün, vörös róka, sivatagi róka, homoki macska, vadmacska, mocsári hiúz, sörényes kecske, núbiai kőszáli kecske, sivatagi hiúz, csíkos hiéna, cibethiéna.

Környezeti problémák A népesség gyors növekedése túlterheli a Nílust és a természeti erőforrásokat. Mezőgazdasági területek vesznek el az urbanizáció és az elsivatagosodás miatt. A korallzátonyokat és tengeri élőhelyeket veszélyezteti az olajszennyezés.

A mezőgazdasági területeket is gyakran szennyvízzel szennyezett vízzel öntözik, ami számos betegség, például a kolera, tífusz, schistosomiasis és hepatitis terjedéséhez vezet. Gyakran úgy szabadulnak meg a szeméttől, hogy a folyóba/csatornába vagy annak partjára öntik, miközben az állataik ugyanabban a folyóban tisztálkodnak. Ez a szokás betegségek, különösen a schistosomiasis terjedését okozhatja.

A Nílus-deltát az éghajlatváltozás miatt a tengerszint emelkedése, továbbá a süllyedés egyaránt fenyegeti. A süllyedés szikesedést is magával hoz, ami veszélyezteti a talaj termékenységét.Sinking sediment in deltas is as important as swelling seasReport: Nile Delta’s increasing salinity and rising sea levels may make Egypt uninhabitable by 2100The Nile delta-Alexandria coast: vulnerability to sea-level rise, consequences and adaptation

A kairói levegőszennyezettség kritikus; a belvárosban a légszennyezettség sokszorosa az elfogadható értéknek.

Az ország súlyos vízhiánnyal néz szembe, elsősorban a Nílustól való függősége és a gyorsan növekvő népesség miatt. Több vizet használ fel, mint amennyi a készlete folytán rendelkezésre áll, és várhatóan a közeljövőben még több vizet fog felhasználni. A vízellátásának körülbelül 97%-át a Nílus folyó biztosítja. Ez a nagyfokú függőség sebezhetővé teszi az országot a Nílus vízhozamának ingadozásaival szemben, beleértve azt is, amelyet a Nílus-vízgyűjtője más országainak vízgazdálkodási gyakorlata okoz.

Már 2020 körül is jelentős vízhiánnyal küzd, és a becslések szerint a következő néhány évben kritikus vízhiánnyal kell szembenéznie. Az éghajlatváltozás, beleértve az emelkedő hőmérsékletet és a csökkenő csapadékmennyiséget, tovább súlyosbítja a helyzetet.

Nemzeti parkok el-Gamal vádi Nemzeti Park – DK-Egyiptomban, a Vörös-tenger közelében Fehér-sivatag Nemzeti Park – a Dakhla és Baharijja oázisok között